Ali Sami Yen, a török futball úttörő alakja

Ali Sami Yen 1886. május 20-án az Üsküdar kerület Kandilli negyedében látta meg a napvilágot, Isztambul anatóliai oldalán. Ekkor még Ali Sami Frasheri volt a neve, amit az édesapja, Sami Frasheri után kapott, aki korának egyik leghíresebb helyi írója, filozófusa. Az albán származású drámaírónak a modern török irodalom fejlődésében is kulcsszerep jutott. A fiú – jó részben édesapja felemelkedésének és a család ebből adódó jó anyagi helyzetének köszönhetően – a tekintélyes isztambuli Galatasaray Gimnázium tanulója lett, ahol az anyanyelvén és franciául vegyesen tanították.

Abban az időben Törökországban a futballt szinte még egyáltalán nem ismerték, az 1870-es évek végén az izmiri angol bevándorlók kezdték el játszani, de csak lassan „ragadt át” a helyiekre. A játék a 20. század fordulóján jutott el Isztambulba, amely akkor még az Oszmán Birodalom fennhatósága alatt állt, és összehangolt erőfeszítéseket tettek annak megakadályozására, hogy a helyiek belefogjanak bármilyen közösségi szerveződésbe.

Az iskola új tantárgyként bevezette a sportot (főleg a gimnasztikát), és Monsieur Curel volt az első tornatanár. 1899-ben érkezett meg először a „foci” a Galatasaray Gimnáziumba, de a növendékek csak rúgták a labdát az iskola nagypályáján, közel sem volt még meg a mai labdarúgáshoz hasonlító sportági jellege.

1901-ben két, Isztambulban élő brit férfi, James Lafontaine és Horace Armitage megalapította a görög és angol játékosokból álló Kadiköy FC-t. Két évvel később azonban a csapatban szereplő britek egy nézeteltérés következtében kiléptek magukra hagyva a görögöket, s megalakították a csak angolokból álló Moda Clubot. 1904-ben ezek a klubok megállapodást kötöttek az Imogen, az Elpis és a Strugglers csapataival, életre keltve az Isztambuli Labdarúgó-szövetséget. Az általuk életre hívott ligában kizárólag bevándorló csapatok szerepeltek, a török játékosokat automatikusan kizárták a versenyből.

Az akkortájt egyetemista Ali Sami nagyon gyorsan beleszeretett a sportba, és mint ahogy az a fiatalok körében lenni szokott, amit tiltottak, az annál inkább érdekelte is őt. 1905 októberében néhány diáktársával elhatározta, hogy futballklubot hoz létre. Az ekkori, nem hivatalos klubalapítás során 13 közreműködő nevét jegyezték fel, mint alapító tagok, és ők egymás között leosztották a különböző feladatokat is.

„Játsszunk együtt úgy, mint az angolok, legyen egy neve és színei a klubunknak és győzzük le a többi nem török csapatot”

– volt az indulásnál résztvevő fiatalemberek vágya.

Az első kép a csapatról (1905), balról a második az alsó sorban Ali Sami (Forrás: Wikipedia)

A csapat neve sokáig nem lehetett az, amit szerettek volna, ugyanis ezekben az években az Oszmán Birodalomban nem volt olyan törvény, amely lehetővé tette volna az ilyen egyesületek bejegyzését. Ehelyett egyszerűen „egy másik csapatként” emlegették őket angolul, pedig már az első mérkőzés után megszületett a név, mikor a görögök alkotta együttes legyőzését követően a többnyire az iskola diákjai alkotta nézők a „Galatasaray mestereiként” ünnepelték őket. A korábbi ötletekkel ellentétben, hogy a Zafer (győzelem) vagy épp az Cesaret (vakmerőség) szavakat is felhasználják rájöttek, hogy semmi más nem kell, mint megmutatni, hogy ők a Galatasaray Lisesi növendékei.

A legenda szerint a klub színeit azok a rózsák ihlették, melyeket Gül baba adományozott II. Bajazid szultánnak, de a klub történelmét leírók szerint a kezdeti piros és fehér – melyet a török zászló ihletett, majd a sárga és a fekete nem számítottak állandó színnek. Ali Sami így mesélt egyszer erről:

„Miután sok helyen jártunk, végül elmentünk Fat Yanko bahcekapi üzletébe, ahol két elegáns gyapjúszövettel találkoztunk. Az egyik mély, édes vörös, csipetnyi cseresznye színnel, a másik pedig gazdag sárga, benne narancs nyomokkal. A tulajdonos ügyes kézmozdulattal kombinálta a kelmék hullámait. Olyan fenséges volt, mint amikor a színek játszanak a tűzben. Elképzeltük, hogy a sárga-piros mez világít a csapatunkon, és azt képzeltük, hogy ez az egyik győzelemtől a másikig visz minket.”

1905 és 1906 között a csapat csak barátságos mérkőzéseket játszott. Mivel nem voltak más török együttesek, az akkor még nem az igazi nevén nevezett Galatasaray az 1906-1907-es szezonban csatlakozott az isztambuli labdarúgó-bajnoksághoz, amely angol és görög csapatokból állt. Az első bajnoki címüket az 1908-1909-ben szerezték meg, majd a következő két szezonban szintén ők hódították el a trófeát, és ez a török futballtörténelem kezdetét jelentette.

Az 1909-10-es bajnokcsapat (Forrás: Galatasaray SK)

Játékosként öt éven keresztül szolgálta Ali Sami a csapatot – kétszeres bajnok lett –, miközben 1905 és 1918 között ő volt a klub első elnöke, majd 1925-ben ismét elvállalta egy rövid időre ezt a feladatot. Itt meg kell jegyezni, hogy az egyesület a tevékenységeit felfüggesztette az első világháború idejére, hiszen az Oszmán Birodalom az egyik központi hatalomnak számított Ausztria-Magyarország és Németország mellett. A vereséget szenvedett felek ellenében Nagy-Britannia és Franciaország, valamint a szövetségeseik megpróbálták kikényszeríteni a sèvres-i szerződést, amely alapján Anatólia felét Görögország kapta meg, az arab területek pedig Franciaország és az Egyesült Királyság mandátumterületei lettek. Válaszul jött a török szabadságharc Mustafa Kemal vezetésével, aminek eredményeként a megszálló erőket kiűzték, és az Oszmán Szultánság államrendszerét demokratikus köztársaság váltotta fel. Ezt követően 1923. július 4-én írták alá a lausanne-i békeszerződést, mely alapján egész Anatólia török fennhatóság alatt maradt, továbbá megtarthatta Kelet-Trákiát is, viszont az országnak le kellett mondania az arab területeiről.

Az újonnan elnevezett Török Köztársaság hivatalosan ekkor vált szuverén állammá, és Ali Sami továbbra is a sportág kulcsfigurája maradt. Még ebben az évben ő lett az ország nemzeti csapatának edzője – vagyis a szövetségi kapitány –, és ő irányíthatta a török válogatottat első hivatalos mérkőzésén (Isztambulban 2–2-es döntetlent játszottak Románia ellen).

Hősünk az 1924-es párizsi olimpiára utazó török delegáció vezetője volt, a törökök először a francia fővárosban vettek részt a játékokon. Két évvel később kinevezték a Török Olimpiai Bizottság elnökének, és a 1931-ig betöltött mandátuma alatt nagy szerepet játszott az országban a kosárlabda, a tenisz, a röplabda és a motorsport fejlesztésében is.

1934 júniusában Mustafa Kemal új törvényt vezetett be, amely megkövetelte minden török állampolgártól, hogy állandó vezetéknevet vegyen fel. Ali Sami úgy döntött, hogy elhagyja az albán Frasheri, és Ali Sami Yenné módosított. Ezzel a szó szoros értelmében jelezte, hogy minden helyzetben „nyerni” akar. (A yen egyik jelentése: felülmúlni.)

Yen 1951-ben, 65 évesen elhunyt, így azt már nem láthatta, hogy szeretett klubja, a Galatasaray kilép a nemzetközi porondra (öt évvel később szerepeltek először a Bajnokcsapatok Európa Kupájában). Ám az biztos, hogy az egyesület megfelelt a felvett vezetéknevében szereplő utalásnak, hiszen az ország legjobb csapataként emlegethetjük mindmáig. 22 bajnoki cím és 18 kupagyőzelem szerepel a sikerlistájukon – mindkettő rekord. Ráadásul a Galatasaray az egyetlen török klub, amely európai trófeát nyert, 2000-ben az UEFA-kupát hódították el, és Ali Sami özvegye még láthatta férje álmainak megvalósulását.

Kiemelt fotó: Getty Images