Álomdöntő előtt: a levegő ura és a bejátszások mestere szolgálja a franciákat

Franciaországban a csapatsportokban nagyon ritkán váltanak szövetségi kapitányt, és a tokiói olimpiáról hazavitt hatalmas éremgyűjtemény vagy éppen a legutóbbi két labdarúgó-világbajnokság bizonyítja, milyen bölcsen teszik. Hozzátéve természetesen, hogy rendkívül gondos előkészítés után választják ki a szakvezetőket. Ha pedig néha mégis idő előtt a váltás mellett döntenek, az is bejön a jelek szerint.

A 2016-ban kinevezett Didier Dinart-nak így – elődjeivel szemben – évtizedek helyett csak évek jutottak a poszton (alighanem a rosszul kezelt emberi kapcsolatai miatt), 2020-ban Guillaume Gille váltotta, egy másik Claude Onesta-tanítvány, Dinart addigi segítője, ami mutatja, milyen szinten szem előtt tartják a folytonosságot.

A vasárnap esti francia–dán vb-döntő szempontjából is felettébb tanulságos a tokiói játékok fináléja. Gille csapata szinte végig kontroll alatt tartotta a meccset, az utolsó percben – egy eladott francia labdának köszönhetően – mégis egyenlítési alkalom nyílt Dánia előtt. Nikolaj Jacobsen együttese ugyanúgy a hét a hat elleni játékot választotta, mint az idei vb-elődöntő hajrájában Spanyolország ellen. És ugyanúgy labdát vesztett, amivel végleg elment az olimpiai arany.

Ami a vb-döntőket illeti, a legutóbbi két tornát megnyert dánokénál is félelmetesebb a nagy ellenfél mérlege: 1993-ban veszített először és utoljára aranymeccset Franciaország, azóta hatot nyert. Gille a pályán két olimpiai és két világbajnoki címet hozott össze a társaival, szövetségi kapitányként első vb-döntője a mostani. Hivatalosan játékosként segíti a padon Onesta egykori aranyhalmozó csapatának szellemi vezére, Nikola Karabatic.

Nem olyanra, mint a francia–svéd elődöntőn, amelyen a franciák végig domináltak. Sérült szuperhősük, Jim Gottfridsson hiányában a svédeknek minden helyzetért, gólért rendkívüli erőket kellett mozgósítaniuk (megtették), és még Vincent Gérard kapus is jó napot fogott ki. A másik kapunál ellenben élmény volt nézni azt a könnyedséget, ahogyan a támadók játszanak a világ egyik legkeményebb és leghatékonyabb védelme ellen. Nedim Remili balkezes irányítóként már önmagában sem jelentett egyszerű feladatot, ráadásul a legkülönbözőbb álompasszokkal játszotta meg a beállókat. Dika Mem úgy uralta a légteret jobbátlövőként, mint egykor Karabatic másik oldalán Daniel Narcisse: elképesztő magasságokból lőtt, a meccs csúcspontjaként pedig kínai figura közben arra is volt ideje, hogy átvegye a jobb kezéből a balba a labdát – mielőtt bevágta a kapuba. (A mérkőzés itt látható.)

Ha az első számú kapusokat is vizsgáljuk, a nagy üresjáratokra hajlamos Gerard-ral szemben Niklas Landin javára billen a mérleg, ami a végkimenetel szempontjából szintén döntő lehet. Ám tovább árnyalja a képet a második számú kapusok esetleges bevetése, ugyanis Rémi Desbonnet akkorát alkotott a németek elleni negyedöntőben.

Minden reményünk szerint hatalmas finálét látunk vasárnap este.

Kiemelt fotó: Le Monde