Álvaro Cervera két évtized után vezetné élvonalba a Real Oviedót

A nyáron négy év után elhagyta az SD Ponferradina csapatát Jon Andoni Pérez Alonso, azaz Bolo, és a Real Oviedo kispadjára ült le. Aztán a három forduló alatt begyűjtött két győzelmet egy nyolcas nyeretlen széria követte, amely után meg is köszönték neki a munkáját. A helyére olyan edzőt szerettek volna szerződtetni, aki már juttatott fel csapatot az élvonalba, és így került a képbe Álvaro Cervera, aki a harmadosztályból emelte fel az élvonalba a Cádiz CF együttesét, most pedig éppen szabad volt, hogy beugorjon az asztúriaiakhoz.

Két évtized súlya

A Real Oviedo a mindenkori hullámzás egyik kiváló példája a spanyol labdarúgáson belül. Az 1926-os alapítású klub három évvel később csatlakozott a szövetséghez, majd kapcsolódott be a vérkeringésbe. Az ötödik szezon végén feljutottak az élvonalba, majd tizenhárom szezon után estek ki. Ezt egy kétéves váltakozás követte, hogy aztán ismét nagyobb „hullámok” következzenek. Az 1970-es években fordult elő először és utoljára, hogy az első osztályból kiesve azonnal visszajutottak, de aztán megint alámerültek, ahogy az is, hogy belekóstoltak egy idényre a harmadik vonalba. A máig utolsó élvonalbeli feljutást 1988-ban hozták össze, miután egészen 2001-ig a LaLiga tagjai voltak, bár többnyire a tabella alsó felében zártak.

Két évvel később a csőd is utolérte a klubot, amely egészen a negyedosztályig zuhant, ahonnét csak másodjára sikerült a feljutás, de két éven belül mentek is vissza, hogy 2007 és 2009 közt ismét a Tercera División, azaz a negyedik vonal mezőnyét erősítsék. Ekkor aztán maguk mögött tudták hagyni a negyedik vonalat, de a Segunda División B-ben hat szezon várt rájuk, mire sikerült ismét a „megszokott” szintet, a második ligában való szereplést elérni. Itt aztán megkezdődött az az „átok”, amit a szurkolók neveztek el így, miután idényről idényre éppen csak lemaradt az együttes a rájátszásról. Hét év alatt ötször voltak belátható távolságra a play-off utolsó helyéhez képest, de egyszer sem tudták megszerezni az esélyt arra, hogy kivívják valahogy a feljutást.

Egy rutinos szakember

Álvaro Cervera Díaz 1965-ben Egyenlítői-Guinea szigetén látta meg a napvilágot, amely akkor még spanyol gyarmat volt, majd az Ibériai-félszigetre költözve csaknem kétszáz élvonalbeli meccset játszott le különböző csapatokban, sőt a „La Roya” címeres mezét is magára ölthette négy alkalommal. Már a 2000-es évek elején elkezdett edzősködni, de többnyire csak alacsonyabb ligás csapatoknál dolgozott, ráadásul nem is túl sikeresen.

Aztán 2012-ben jött a CD Tenerife, amellyel kivívta a feljutást a harmadik vonalból, ám a másodosztályban már nem tudta az elvárásokat elérni, így menesztették 2015 elején. Egy évet kihagyott, és akkor fogadta el a Cádiz CF ajánlatát, amikor négy forduló volt hátra a harmadosztály alapszakaszából. Már biztos volt a rájátszás, de azzal a céllal választották ki őt, hogy a csapat elérje a feljutást, amit végül nehézkesen, de véghez is vittek. Az andalúziai gárdánál ezután olyan bizalmat kapott, amire minden edző vágyik. Első teljes idényében bejutottak a rájátszásba, de épp korábbi csapata búcsúztatta őket, majd egy gyengébb szezont követően a koronavírus-járvány által kettészakított 2019-20-as kiírásban a második helyen végeztek, ezzel visszavezette az együttest az élvonalba. Első LaLiga-szezonjában remekelt a Cádiz, stabil középcsapattá értek, de a következő idény derekán gyengébb eredmények jöttek, és menesztették.

A 2022 januári távozása után tartott egy kis szünetet, ám valószínűleg őt is meglepte, hogy a nyáron egyik olyan csapatnál sem ő lett a befutó, ahol érdeklődtek a munkája iránt. Ami a taktikát illeti, Cervera egy nagyon mély és alacsony blokkban játszatja csapatait, többnyire 4-4-2-es hadrendben. A szerkezet nagyon merev, amivel a központi területeket akarja túlterhelni, ám ehhez nagyon összehangolt mozgásra van szükség a két láncban, hogy ne legyen annyira elszakadva a védővonal és a középpályás sor egymástól. Ez egy nagyon pragmatikus és védekező stílus, amely előszeretettel zárja le a tereket és blokkolja a sorok közti labdafelvételt, ami nem lesz látványos, sőt többnyire a sokgólos meccseket sem ők produkálják. De láthattuk anno Cádizban is, hogy ez igencsak eredményes tud lenni, ugyanis az újonc idényük során ők voltak az első feljutó csapat a húszcsapatos érában, amely mind a Real Madridot, mind az FC Barcelonát le tudta győzni, ráadásul a következő idényben – melynek felében még Cervera irányította a gárdát – mindkét gigász ellen veretlen is maradt az andalúziai együttes.

A változás szele

Azt nem állíthatjuk, hogy a feljutásra esélyesek közé sorolták volna a szakírók az asztúriai Oviedo együttesét a szezon előtt, de a „sötét ló” kategóriába egyértelműen beletartoznak, mert a keretben akad jó néhány olyan futballista, aki korábban már megmutatta magát akár az élvonalban, akár a másodosztály topcsapataiban. Olyan játékosokkal, mint Borja Bastón, Ángel Montoro vagy Sergi Enrich, a rutinos szakember ezúttal egy versenyképes és elkötelezett futballcsapattá változtathatja az Oviedót, amely célba veheti a rájátszást. A labdarúgók közül a csapatkapitányt egyébiránt is érdemes kiemelni, mert Bastón az új tréner érkezése óta megélénkült, és ismét gólokkal tudja segíteni csapatát – méghozzá győztes, három pontot érő gólokkal. Az új edző kinevezése óta ötször volt eredményes a 30 éves csatár, ebből három is 1–0-s sikert hozott az Oviedónak.

Összességében az egész csapatról elmondható, hogy szintet lépett abban a pragmatikus stílusban játszva, amit Cervera képvisel. Idén egyetlen meccsen tudtak egynél több gólt szerezni, azt is a kupában, egy negyedik osztálybeli gárda ellen. Már Bolo irányítása alatt is inkább a védekezés volt az előtérben, csak épp ekkortájt a támadójáték teljesen halott volt, 11 meccsen öt lőtt góllal nem volt sok esélyük. Bár most sem eget rengető a mérlegük a 10 találkozón elért nyolc találattal, viszont közben a kilenc kapott gólt hatra redukálták, amivel máris elkezdtek eredményeket produkálni.

Az mindenképp logikus és tervszerű irányításra vall a nyáron kinevezett sportigazgató, Vicente Blanco Sánchez részéről, hogy egy nagyon hasonló stílust követő edzőt nevezett ki, amivel így a keretet sem kell teljesen átszabni már most télen, ráadásul a játékosoktól sem kellett rövid időn belül teljesen mást kérni, mint amit korábban játszottak. Hosszú még a szezon és sok dolog változhat jó vagy rossz irányba, de a Cervera-legénység elkezdte megmutatni, hogy valóban bennük van az a bizonyos faktor, amivel oda lehet érni a rájátszásba, onnantól pedig már bármi megtörténhet.

Kiemelt fotó: Getty Images