Ami az aranynál is fontosabb: egy felemelő Eb-ezüst története
Egy válogatott egy nemzet szimbóluma, éppen ezért érezhetjük büszkének magunkat arra, amit a Splitben láttunk, még a visszafogottabb játékot nyújtó döntőben is. Viselkedésből, intelligenciából máris jelest adhattunk az olimpiai és világbajnokokat immár teljesen nélkülöző pólócsapatnak, döntőzni pedig még meg kell tanulni. A Benedek Tibor, Kásás Tamás-féle nagycsapatnak is meg kellett.
A vízilabda Európa-bajnokság döntője előtt ott hagytuk abba: az a lenyűgöző játék, amit a magyar csapat a tornán bemutatott a legnagyobb riválisokkal szemben, nem feltétlenül folytatódik majd a fináléban, hiszen az aranycsaták sokszor nem erről szólnak.
Átalakult férfiválogatottunk végül visszafogottabb játékot nyújtott, mint az olimpiai címvédő szerbek, az erősödő montenegróiak vagy a vb-címvédő spanyolok ellen, és 9000 néző előtt a spliti uszoda euforikus hangulatát átvevő horvátok egy góllal győztek (10-9). A mieinknek a kezükben volt a sorsuk, kulcspillanatban ötméteres hibáztak a zárónegyedben, a gyors ellentámadásból a házigazdák jutottak büntetőhöz, majd átmenetileg kétgólos előnyhöz.
Mielőtt az utolsó percekhez visszatérnénk, idézzük fel a Kemény Dénes által irányított válogatott aranykorszakának első Eb- és vb-döntőjét, hiszen mindkettőt szenvedést hozott. 1997-ben Sevillában csak Kásás Tamás tudott magyar részről gólt szerezni a jugoszlávok ellen, akiket még jobban nyomott a tét, így alakult ki a javunkra a történelmi 3-2. Fél évvel később a perthi világbajnokság fináléjában már nem fért bele egy hasonló gólképtelenség, Jesús Rollán spanyol kapus vidám lelki terrorja alatt a félidőig mindössze egyetlen találatot szereztek a magyarok (3-1), a 6-4-es vereség után az ezüsttel kellett megelégedni. Mindezek után jöhetett csak az 1999-es Eb-döntőben és a 2000-es olimpiai döntőben bemutatott magyar élménypóló.
Amit szombat este láttunk Splitben, üdítő látvány volt a fenti két döntőhöz képest, de az olimpiai bajnokok mellett a 2013-as világbajnokokat is immár teljesen nélkülöző magyar válogatottnak még meg kell tanulnia a fináléban is kihozni magából a csúcsteljesítményt. Ahogyan Kásásék, Benedekék is megtanulták.
Ami az aranynál is fontosabb viszont, az a magyar csapat viselkedése. Miután a zárónegyedben Manhercz Krisztián a keresztlécre lőtte a büntetőt, majd pillanatok múlva Jansik Szilárd ellen ötméterest fújtak Vogel Soma kapuja előtt, Jansik elképesztő intelligenciával és lélekjelenléttel reklamált. Ami ilyen tétnél nagyon ritka: mindenféle harag nélkül tudta elmagyarázni a bírónak, hogy mi történt. Néhány perccel korábban ő volt az, aki túlpörögve korábban indult a labdára az utolsó játékrészben, majd miután elvették tőle, feltett kézzel jelezte az ítélet jogosságát. De ő volt az is, ki a montenegróiaknak öt lövésből öt gólt lőtt, és akit az egész torna legjobbjának választottak.
A Jansik-féle kommunikáció az egész csapatot és az egész Európa-bajnokságot jellemezte, élén Varga Zsolt szövetségi kapitánnyal, érdemes volt végighallgatni a szerény nyilatkozatokat.
Ez a magyar válogatott aranyat ér.
Kiemelt fotó: M4 Sport