Ami elég volt Olaszországban, az kevés Angliában?

A Tottenham Hotspur 2028-ig szóló szerződést kötött az Empolitól megszerzett Guglielmo Vicarióval, akinek játékjogáért a hírek szerint 20 millió eurót és további bónuszokat fizet az olasz klubnak.

A 26 esztendős kapus szülővárosa legnagyobb klubjában, az Udinesében nevelkedett. Azonban mivel a Friuliani első csapatába nem fért be, fiatalon a környékbeli Fontanafreddához irányították kölcsönben, és 30 mérkőzésen védett a negyedosztály 2014–2015-ös kiírásában. Mivel Udinében továbbra sem számoltak vele, 2015 nyarán az akkor csak a negyedosztályban tengődő Venezia fedezte fel. Vicario az évek során sokat fejlődött az Arancioneroverdi kötelékében, noha cseppet sem volt könnyű dolga. Az első szezonjában a Serie D-ben ugyan még első számú kapus volt, a harmadik vonalban az egykori Milan-nevelés Davide Facchin, majd a Serie B-ben a Juventustól kölcsönzött Emil Audero mögé szorult a házi rangsorban. Ennek ellenére becsülettel tette a dolgát, és amikor megkapta a lehetőséget, igyekezett élni a bizalommal, rendre jól védett, a másodosztályú szezonjában hét mérkőzése közül négyszer nem kapott gólt.

Kitartásának meglett az eredménye, a 2018–2019-es szezonban már Vicario volt a Venezia első számú kapusa, a 38 fordulóból 32 mérkőzésen ő védett. Pechjére azonban a csapat jóval gyengébben muzsikált az előző szezonnál, és a feljutás helyett csak a bennmaradásért küzdött. A tehetséges kapus 32 mérkőzésen 40 gólt kapott és csupán négyszer őrizte meg hibátlanul a kapuját – ugyanannyiszor, mint egy idénnyel korábban beugróként, ami nagyban a védelemtől is függött.

2019 nyarán a Cagliari szerezte meg a játékjogát, és nyomban a másodosztályú Perugiához irányította. Vicario ismét egy kiesőjelölt gólvonala előtt találta magát, és ezúttal sem vallott szégyent. 35 pályára lépése közül kilenc alkalommal húzta le a rolót, csapata azonban osztályozón kiesett a második vonalból. A 2020–2021-es idényre már maradt a Cagliarinál és bemutatkozhatott a Serie A-ban, de mivel a szárdoknál csupán négy meccsen jutott szóhoz Alessio Cragno mellett, nem gördítettek akadályt az Empolihoz való távozása elé. Vételi opcióval kölcsönben szerezték meg a játékjogát, de azonnal első számú kapusként számítottak rá.

(Forrás: TEAMtalk)

Tavaly nyáron véglegesítették a szerződését, és az elmúlt idényben is hasonló megbízható teljesítménnyel állt elő. Vicario tavasszal sérülés miatt kihagyott néhány találkozón, 31 fellépéséből hétszer óvta meg kapuját a góltól, összesen 39 gólt kapott. Menet közben az olasz válogatott szövetségi kapitánya, Roberto Mancini többször is meghívta őt a nemzeti csapat keretébe, de eddig nem mutatkozott be, csak a kispadra ülhetett le.

Miután az elmúlt két szezonban a Serie A legmegbízhatóbb kapusai közé került, több olasz élcsapattal is hírbe hozták, ám a Tottenham Hotspur mindenkit megelőzve csapott le a szolgálataira. Vicario nem kisebb feladatot kaphat, minthogy a világbajnok Hugo Lloris örökébe lépjen.

A Chelsea meghatározó kapusának sikerült

A mezőnyjátékosok között szép számmal találunk olyan olasz labdarúgókat, akik a Premier League-ben is bizonyították klasszisukat, elég csak Gianfranco Zola, az év elején elhunyt Gianluca Vialli, Paolo Di Canio vagy éppen Roberto Di Matteo nevére gondolni, kapusból viszont annál kevesebbet.

Tulajdonképpen Carlo Cudicini az egyetlen olyan olasz kapus a Premier League történetében, aki kiemelkedő volt. Az AC Milanban nevelkedett játékos a Castel di Sangro történelmi másodosztályú szereplése alkalmával volt a csapat első számú kapusa, onnan került 1999-ben a Chelsea-hez. Cudicini csaknem egy teljes évtizedet töltött a Stamford Bridge-en, Petr Cech érkezéséig négy szezonon keresztül első számú kapus volt, később beugróként vették számításba. Összességében 142 PL-mérkőzésen és 216 tétmeccsen védte a csapat kapuját. 2008-as távozása után még öt szezonon át a Tottenham cserekapusa volt, a londoni ellenlábasnál 37 találkozó jutott neki.

Kiváló kapcsolatainak köszönhetően, visszavonulása után 2016 és 2019 között a Chelsea több menedzserének stábjában is szerephez jutott.

Carlo Cudicini (Forrás: TEAMtalk)

Az Angliában szerepelt olasz kapusok közül kakukktojás Vito Mannone, akit Arsene Wenger már 17 éves korában az Arsenalhoz csábított, így a felnőttek között soha nem is játszott Olaszországban. A piros-fehéreknél csak epizódszereplő volt, többször kölcsönadták másodosztályú csapatokhoz, majd a Sunderlandnél négy (még az év játékosának is megválasztották a 2013–2014-es szezonban), a Readingnél három idényt töltött. A három élvonalbeli csapatnál 129 PL-mérkőzésen védett, abszolút sikeresnek volt mondható az angliai karrierje.

Akiknek kevésbé jött be Anglia

A szicíliai származású Massimo Taibi 1999-ben a triplázás után szerződött a Manchester Unitedhez Mark Bosnich sérülése miatt, de mindössze négy mérkőzés jutott neki, és akkor is sokat bakizott, így egy szezon után visszakívánkozott hazájába. A 2018 óta a Reggina sportigazgatójaként dolgozó egykori kapus fénykorában az AC Milant és az Atalantát is megjárta, az egyetlen külföldi kalandja a nem túl emlékezetes manchesteri kitérő volt.

A Sampdoria egykori tehetséges kapusa, Marco Sereni nagy reményekkel szerződött 2001-ben az Ipswich Townhoz, 25 mérkőzésen védett, csapata azonban nem tudta elkerülni a kiesést. A most 48 esztendős, egykori korosztályos válogatott a következő idényben kölcsönben hazatért és a továbbiakban már csak Olaszországban védett, megfordult még a Lazio, a Torino és a Brescia gólvonala előtt.

Legutóbb éppen a Tottenhamnál Pierluigi Gollini tűnt fel a 2021–2022-es idényben az Atalantától kölcsönben, de a bergamóiak korábbi első számú hálóőre nem sok lehetőséghez jutott a szigetországban. Gollini hiába reménykedett abban, hogy befuthat a PL-ben, egyetlen bajnokin sem játszott, egyéb sorozatokban tíz meccsen lépett színre. Gollini számára nem volt ismeretlen Anglia, hiszen a 2016–2017-es szezonban 20 meccsen védte az Aston Villa ketrecét a másodosztályba. A határozott idejű megállapodás végeztével visszatért, az Atalanta azóta is rendre kölcsönadja őt, a múlt szezonban az olasz bajnok Napoli második számú hálóőre volt.

Marco Silvestri a The Championshipben jutott szóhoz, miután a Chievo Verona több kölcsön után végleg megvált tőle, s a kapus 2014 és 2017 között 88 másodosztályú bajnokin húzott kesztyűt a Leeds Unitedben A feljutást már nem várta meg, a Serie A-ban a Hellas Veronát és az Udinesét szolgálta azóta.

Pierluigi Gollini (Forrás: CaughtOffside)

Rajtuk kívül még olyan tiszavirágéletű rövid próbálkozások voltak olasz kapusok részéről a Premier League-ben, mint például Marco Ambrosio a 2003–2004-es idényben a Chelsea-nél, Daniele Padelli 2007-ben a Liverpoolnál, Emiliano Viviano a 2013–2014-es szezonban az Arsenalnál, vagy a még mindig csak 21 éves Elia Caprile a Leeds Unitednél 2020 és 2022 között.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

https://www.facebook.com/azzurri.hu