Amikor a Pereces megroppantotta a Fradit, majd a felső lécet is

Perecesbányatelep a 19. században jött létre, amikor Lónyay Menyhért pénzügyminiszter utasítást adott a bányatelep létesítésére. Ezzel egyidejűleg elkezdték kiásni a későbbi Gränzenstein-alagút alapjait is, amely átadása után a világ harmadik, Európa második leghosszabb (2336 méter) bányalagútja volt. A szénbányászat virágzásával egyidejűleg az életszínvonal is jelentősen növekedett a településen, amelynek a 20. század közepére minden igényt kielégítő infrastruktúrája lett. Volt iskolája, vasútvonala, étterme, szabadtéri színpada, ahová a kor legnagyobbjai is szívesen jártak fellépni, iskolája, kézilabda-, teke- és futballpályája (és csapata). Perecest 1945-ben csatolták Miskolchoz, amelynek közigazgatásilag ma is része, de a bánya bezárásával szép lassan leépülni látszik.

A Perecesbányatelepi Testgyakorlók Köre (PTK) 1923-ban alakult meg, első intézője Plesek Gábor volt. A bányászfiúk meglehetősen ügyesnek bizonyultak, többször is megnyerték az északi alosztály másodosztályának küzdelmeit, mire 1937-re egészen az országos bajnoki rendszer második vonaláig jutottak. Az idő tájt már készen volt az egészen lenyűgözően felújított, erdei környezetben lévő salakos futballpálya, amely korának igazi kis ékszerdoboza volt, és ahová nem szerettek járni a vendégcsapatok a magaslati levegő – az ország egyik legmagasabban fekvő pályája volt –, valamint a kellemetlen stílusú hazai csapat miatt.

Egy életkép a PTK valamelyik, be nem azonosított mérkőzéséről (Forrás: magyarfutball.hu)

Néhány, a másodosztályban eltöltött idény után 1946 tavaszán a jobbára helyi kötődésű játékosokból álló csapat nem kis meglepetésre feljutott a 16 klubot felvonultató élvonalba. Noha vidéki kiscsapatként nem lehettek vérmes reményeik, néhány nagy pofont leszámítva tisztességesen helytálltak a kor legjobbjai ellen:

1947 áprilisában aztán a már akkor is nagycsapatnak számító Ferencváros látogatott Perecesre, a mérkőzés egyértelmű esélyeseként. A találkozóra 6000 néző volt kíváncsi, ami igencsak próbára tette a 4000 fő befogadására alkalmas sportpályát, de ahogyan a mondás már korábban is igaz volt: sok jó ember, kis helyen is elfért. Az érdeklődés persze nem volt véletlen, hiszen az ellenfél olyan játékosokkal érkezett, akikről addig maximum hallomásból és a leírásokból értesülhettek a bányásztelepülés lakói. Az FTC soraiban ott volt a későbbi válogatott kapus, Henni Géza, mellette pedig olyan nagyságok is pályára léptek, mint Lakat Károly, Sárosi György vagy épp Gyetvai László.

Mindezek ellenére a Pereces kezdte jobban a mérkőzést, a Népsport korabeli tudósítása szerint egyértelmű fölényben játszott a kezdő sípszótól kezdve. Ennek eredményeként már az első félidő közepén két góllal elhúztak a hazaiak, mindkétszer Kertesi Ignác volt eredményes, és a Ferencvárosnak momentumai sem voltak az első félidőben. A fordulás után öt perccel megszületett a harmadik gól is, ennek leírását ezúttal a korabeli tudósításra hagynánk:

Az 5. percben Futó II lendületesen elfut, beadására Kertesi óriási lendülettel fut rá, és tíz méterről, élesen a jobb sarokba fejel, 3:0. A nagy lendületben lévő Kertesi azonban nem tud megállni, befut a ferencvárosi kapuba, a hálót elkapva fékezi meg magát. A nagy rántástól a háló leszakad, és magával rántja a felső lécet is. A játékvezető erre lefújja a mérkőzést.

Czeizler Sándor, az ÉLASZ (Észak-magyarországi Labdarúgók Alszövetsége) elnökének vezetésével a perecesiek a játékvezetőhöz siettek, és az új szabálykönyv 29. paragrafusa alapján kérték, hogy a mérkőzést folytassák. Az MLSZ új szabálykönyvének 29. paragrafusa ezt mondja:

„Ha a játék valamilyen okból félbe szakad (pl. a kapufa eltörik), akkor a játékvezető a játékot félbeszakítja. A félbeszakítás után meg kell tenni minden intézkedést, hogy a játékot folytatni lehessen.”

A lelkes közönségben megbújó mesteremberek segítségével, alig 17 perc alatt sikerült renoválni a tönkrement focikaput, ám azt Várszegi Rezső játékvezető baleset veszélyesnek ítélte, ráadásul a három gyufával égő fővárosi játékosok hallani sem akartak a folytatásról és ezalatt a rövid idő alatt közülük többen átöltöztek, valamint elhagyták a sporttelepet.

A leszakadt kapufa (Forrás: Képes Sport)

A mérkőzést így nem tudták befejezni, de érdemes felidézni mit mondott Nagy László, a Ferencvárosi TC akkori elnöke:

„A szerencse sietett a segítségünkre a kapu összeomlásában. Ha nem így történt volna, akkor a Ferencváros olyan szégyenletes vereséget szenvedett volna, amire a klub életében talán még nem is volt példa.”

Mivel a mérkőzésből ekkor még 40 perc hátra volt, az MLSZ arra hivatkozva, hogy nem egyértelmű a mérkőzés kimenetele (ismételten: 3-0-ra vezetett a PTK), újrajátszást rendelt el. A pótlás egy hónappal később, május 21-én volt esedékes, de ez az összecsapás már nem hozott gólt. De a helyzet komolytalanságára jellemző, hogy másnap a szövetség ezt az eredményt is semmisnek tekintette és a pályán elért 3-0-t hagyta jóvá, amely ellen később öt – kieséstől fenyegetett klub – közös beadványban tiltakozott, mindhiába.

A 3-0-s perecesi győzelem ellenére az együttes nem tudott megragadni a legmagasabb osztályban és utolsó előttiként – négy ponttal kevesebbet gyűjtve, mint a már bennmaradó Győri ETO – kiesett és soha többé nem jutott fel az élvonalba. A mesterhármast jegyző Kertesi Ignác később megfordult az MTK-ban és Győrben is, a szóban forgó 1946–47-es idényt végül 19 góllal a góllövőlista hetedik helyén zárta, holtversenyben az Újpest színeiben bajnok Szusza Ferenccel.

A perecesi futball ezután – akárcsak az élet többi területe arrafelé – hanyatlásnak indult. A másod- és harmadosztály között ingázó együttes sokáig még Perecesi Bányász és Miskolci Bányász néven működött, de sosem volt már esélye a múltbéli sikerek megismétlésére. Ha valaki ma Perecesen jár, veszi a fáradságot és felballag a hatalmas emelkedőn, hogy megtekintse az egykori Fülemile utcai pályát, el sem hinné, hogy ez a gazos, lomos, helyenként szemétlerakóként funkcionáló tisztás valaha milyen mérkőzések és történetek helyszíne volt.

Az egykori perecesi futballpálya manapság (fotó: magyarfutball.hu)

Felhasznált források:

Lovász Tivadar–Pál István: Sportélet Perecesen, Darázs Richárd: Az összedőlt perecesi kapufa, minap.hu, magyarfutball.hu, tempofradi.hu

Kiemelt fotó: hermuz.hu