Amikor a stabilitás már nem elég
Az NEC Nijmegen útja az Eredivisie-ben ritkán volt egyenes, az elmúlt években azonban először rajzolódott ki világos irány a holland klubnál. Egy stabilitást hozó korszak, majd egy bátor hangsúlyváltás együtt teremtette meg azt az alapot, amelyre ma már nemcsak reagáló, hanem kezdeményező csapat épülhet.
Az NEC nem a városi elit klubjaként alakult, hanem Nijmegen munkásközegéből nőtt ki, válaszként a kirekesztésre. A klub az identitását nem felvette vagy meghatározta az alapításkor, hanem hosszú évtizedeken át, sok-sok küzdelem és egyesülések során formálta. Ez a történelmi háttér sokáig nem egy győztes narratívát eredményezett, inkább egy állandóan kapaszkodó klub képét. Nem véletlen, hogy egy időben a „sosem első osztályú” bélyeg is ráragadt, miközben a másod- és harmadosztályt is egyaránt megjárta. A 21. század elején ugyan több alkalommal kijutott az európai kupákba, ám a 2010-es évek újra a hullámzásról szóltak. Két kiesés is jelezte, mennyire törékeny maradt az NEC helye a holland futball hierarchiájában. Így jött el a 2020-as év, amely Nijmegenben nem csak a koronavírus-járványról maradt emlékezetes.
Stabilitás egy instabil hagyományban
Rogier Meijer edző érkezése csendes fordulópontot jelentett az NEC történetében. A 2019 tavaszán még átmeneti megoldásnak tűnő szerepvállalásából fokozatosan egy stabil, tudatosan építkező projekt nőtt ki, amely élesen szembement a klub korábbi kapkodó korszakainak logikájával. Kezdetben Ron de Groot és Adrie Bogers mellett dolgozott, majd Bogersszel és Francois Gesthuizennel alkottak edzői stábot, mielőtt 2020 nyarán egyedüli vezetőedzővé nevezték ki.
Meijer már az első idényében visszavezette a csapatot az Eredivisie-be, ezt követően pedig nemcsak bent tartotta az NEC-t, hanem fokozatosan versenyképessé is tette az élvonalban. Egy olyan klubnál, amely korábban identitásválságokkal és állandó irányváltásokkal küzdött, ez önmagában szemléletváltást jelentett. A kinevezése nem egy hangos ambíció, hanem egy tudatosan vállalt kockázat volt, ahol az NEC először nem gyors megoldásokban, hanem folyamatban gondolkodott. A feljutás nem végcélként, hanem egy új ciklus kiindulópontjaként jelent meg.
Meijer munkájának igazi értéke nem pusztán az eredményekben, hanem az ezek mögött álló következetességben ragadható meg. Az élvonalba való visszatérés után az NEC nem esett szereptévesztésbe. A csapat nem akart azonnal többnek látszani annál, ami volt, inkább egy karakteres, labda nélküli futballra épített, amelyet szinte minden riválissal szemben megpróbált érvényesíteni. Fokozatosan tanulta meg az Eredivisie ritmusát, miközben világos játékelvek, stabil öltözői hierarchia és pontosan kijelölt szerepkörök alakultak ki. A tapasztalat és a frissesség egyensúlya, a rotáció tudatos használata mind azt szolgálta, hogy a klub hosszú idő után végre tartósan versenyképes legyen.
Ez a szemlélet tette lehetővé, hogy az NEC túllépjen saját történelmi árnyékán. A korábban hullámzó klub Meijer alatt először mutatott élvonalbeli stabilitást, amelyből természetes módon nőtt ki egy erősebb bajnoki szezon és egy kupamenetelés. Nem egy egyszeri csúcsteljesítményről volt szó, hanem egy folyamatról, amelynek eredményeként az NEC ismét európai kupaszereplésben gondolkodhatott.
Ennek ellenére 2025 nyarán a szakember új kihívás reményében nem hosszabbította meg szerződését. Carlos Aalbers technikai igazgató így foglalta össze az időszakot: „Rogier kiemelkedő időszakot zárt az NEC-nél. Első évében vezetőedzőként feljutásig vezette a klubot, miután négy kemény szezont töltött a másodosztályban. Az élvonalban minden idényben versenyképes csapatot irányított, a tavalyi rájátszásba jutás és a kupadöntőbe jutás volt az abszolút csúcspont. Az előző évekhez hasonlóan leültünk, hogy megvitassuk a jövőképet, és mindkét fél arra jutott, hogy hat év után elérkezett az idő a váltásra.”
A következetesség új szintje
Meijer távozása után az NEC Nijmegen számára nem az volt a kérdés, hogy lehet-e a továbblépést megcélozni, hanem az, hogy szabad-e. A stabilitás önmagában már nem jelentett fejlődést, miközben az élvonalban maradás biztonsága megteremtette annak lehetőségét, hogy a klub magasabb célokat is megfogalmazzon. Jean-Dirk „Dick” Schreuder érkezése logikus döntésnek tűnt, és már az első hónapokban egyértelművé vált, hogy nem egyszerű folytatásról, hanem hangsúlyeltolódásról van szó. Az alapok nem változtak meg, de az NEC játékának súlypontjai igen. A tabella elejében való helyezkedés önmagában még nem bizonyíték, az viszont sokkal beszédesebb, hogyan jutott el oda az NEC. A csapat nemcsak eredményesebbé vált, hanem felismerhetően másképp kezdett el futballozni. Schreuder nem rúgta fel Meijer alapelveit, inkább finomította azokat, és egy magasabb intenzitású, labdabiztosabb játékot épített rájuk.
A leginkább szembetűnő változás a labdával végzett munka minőségében érhető tetten. Az NEC a korábbi évekhez képest nemcsak többet birtokolja a labdát, hanem tudatosabban is használja. A labdakihozatal már nem pusztán a nyomás elkerüléséről szól, hanem a támadások előkészítéséről. Schreuder csapata nem időt nyer, hanem teret. A védősor szűken helyezkedik, a szárnyvédők rendkívül szélesen nyitják meg a pályát, miközben a középpályán folyamatos mozgással bontják meg az ellenfél szerkezetét. Ez a játék első pillantásra kockázatosnak tűnhet, hiszen a labda körül gyakran kevés a biztosító játékos. Valójában azonban tudatosan vállalt kockázatról van szó. Schreuder csapata mindig arra törekszik, hogy létszámfölényben kezdje meg az akciókat, majd gyorsan tovább is lépjen az első vonalból. Nem ragad bele a biztonságos passzolásba, hanem tempót diktál, és azonnal a második vonalat támadja.
A támadójátékban sem a látványos egyéni megoldások dominálnak, hanem az ismétlődő minták. A csapat rendszeresen csalogatja ki az ellenfelet a szélekre, miközben valójában nem a beadásokban gondolkodik. A cél a félterület, az a zóna, ahol az ellenfél védelmi szerkezete a legsebezhetőbb. Az NEC innen indítja a valódi támadásait, gyakran vertikális passzokkal vagy hirtelen irányváltásokkal. A 16-oson belüli jelenlét is tudatosabb lett. Négy játékos érkezik rendszeresen a kapu elé, de nem véletlenszerűen. A mozgások összehangoltak, a rövid és hosszú oldal közötti váltások pedig folyamatos döntéshelyzet elé állítják a védőket. Ha nincs tiszta lövőhelyzet, az NEC nem erőltet, hanem újraépíti az akciót, megtartva a nyomást.
Fontos különbség Meijer időszakához képest, hogy Schreuder csapata már nem elsősorban reagál, hanem kezdeményez. Meijer alatt az NEC megtanulta, hogyan maradjon életben az Eredivisie-ben. Schreuder alatt azt tanulja, hogyan lehet irányítani egy mérkőzést. Ez a váltás nem egyik napról a másikra történt, de a téli szünetre elfoglalt negyedik hely már ennek a folyamatnak az eredménye.
A nijmegeniek játéka nemcsak stabil maradt Meijer után, hanem szintet is lépett. És ez talán a legnehezebb feladat a modern futballban. Azonban azt is egyértelműen látni kell, hogy a Meijer által megteremtett stabilitás nélkül Schreuder futballja nem működhetne, Schreuder bátorsága nélkül viszont Meijer öröksége nem tudott volna tovább fejlődni.
Borítókép forrása: NEC Nijmegen
A cikk megjelenése a Szerencsejáték Zrt. tématámogatásával valósult meg.
Szerző
