Amikor a szándékos esés aranyat ért

A kerékpárversenyek legdrámaibb pillanatai általában az esések. Ha egy versenyzőt bukni látunk, automatikusan azt gondoljuk, hogy vége a versenyüknek, akkor is, ha egyébként megússzák a balesetet komolyabb sérülés nélkül. A pályakerékpározás sprint szakágában azonban sokáig érvényben volt egy meglehetősen érdekes szabály, amely egy versenyt – ráadásul pont a legfontosabbat – nyilvánvalóan befolyásolta.

A helyszín London, az esemény pedig a 2012-es olimpia. A pályakerékpározás sprintselejtezőjének egyik résztvevője a verseny nagy esélyese, Anglia.

A futam repülőrajttal indul, és mintegy 40 méter után, Philip Hindes, a britek német származású versenyzője fogja magát, és eldől, mint egy zsák krumpli.

Mint később kiderült, az okot nem a pályában, vagy a versenyző képességeiben, sokkal inkább a 3.2.074-es szabályban kell keresnünk, ami a következőképpen szól: „Ha az első kör feléig bármilyen baleset történik, a versenyt azonnal megállítják, és új rajtot indítanak.” A kitétel lehetővé tette az edzők és versenyzők számára a taktikázást, amit Hindes tökéletesen ki is használt, az újraindítás után pedig a britek továbbjutottak, majd végül haza is vitték az aranyat.

Ha a derék Philip éremátadó utáni nyilatkozatában nem szólja el magát (vagy inkább gyónja meg vétkeit), talán senkit nem érdekelt volna a dolog, de így, hogy gyakorlatilag beismerte a szándékos manipulációt, egy ideig a britek eltiltása is szóba került. Hindes végül visszakozott, és csapatával nyelvi, fordítási nehézségekkel magyarázták az elszólást, de természetesen mindenki tudta, hogy valójában csak védeni akarják magukat.

Hindes ugyanis bár valóban minimális német akcentussal, de tökéletes nyelvtannal ismerte be tettét, ráadásul a „pulling a fast one” kifejezést is ismerte, ami magyarul annyit tesz, átverni valakit. Árnyalja a dolgot azért, hogy még a végül ezüstérmes franciák szerint sem történt akkora tragédia, mivel nem csak az egyértelműen legjobb csapattól kaptak ki, de a britek végül is a szabálykönyv nyújtotta lehetőséget használták ki.

Ne kérj kétszer időt

Egyetérthetünk abban, hogy a bírók nem szeretik, ha valaki rossz fényben tünteti fel őket. Bár időnként hajlamosak vagyunk elfelejteni, ők is csak emberek, akik próbálják – az esetek döntő többségében – a legjobb tudásuk szerint végezni az egyébként nem egyszerű munkájukat. Néha azonban, még akkor is, ha nem szándékos manipuláció eredményeként kerülnek ellentmondásba, hajlamosak elfelejteni, hogy pártatlan döntést kellene hozniuk.

Az NFL-stadionok különösen nehéz munkahelynek számítanak, hiszen a másodperc tört része alatt kell döntéseket hozni, ráadásul nyomkövető rakétákat megszégyenítő izomgolyók, és hegyomlásra emlékeztető falemberek között navigálni, így nem csoda, hogy időnként rossz helyen, rossz időben találják magukat.

Ilyen körülmények közepette nem csoda, ha néha elfelejtik a szabályokat, ahogy történt az egy 2015-ös Seattle Seahawks–Dallas Cowboys mérkőzésen is, amikor Pete Carroll, a Seahawks edzője egymás után kétszer is kikérte az időt álló óránál.

Az NFL 4-es szabályán belüli ötödik szekció harmadik cikkelye ugyanis kimondja, a bírók nem ítélhetnek meg két egymás utáni időkérést ugyanazon csapatnak álló óránál, a Seahawksszal 2014-ben bajnoki címet nyerő edző azonban pontosan ezt kérte.

Carroll egyébként azt akarta elkerülni, hogy elinduljon a játék, miközben csapatából egyszerre 12 ember tartózkodott a pályán. Az érdekesség az, hogy a bírók ráeszméltek a dologra, megbüntetni viszont nem tudták a csapatot, mivel a szabálykönyvben a dupla időkérést csak mezőnygól szituációban büntethetik, ha egy edző jegelni akarná a rúgót az időkérésekkel. Ezt egyszer meg lehet tenni, kétszer azonban már nem, utóbbi esetben jön a 15 yardos büntetés a sportszerűtlen magatartás miatt. Bármilyen más helyzetben lehet próbálkozni, és még ha be is dőlnek a bírók a trükknek, büntetés jó eséllyel nem fog érkezni.

Ha leesik a cipő, szabad a vásár

Ahogy szinte minden labdajátékban, úgy a kosárlabdában is időnként megtörténik, hogy valakinek leesik a cipője. A logikus következtetés az lenne, hogy ilyenkor a bíró megállítja a játékot, időt hagyva ezzel a játékosnak, hogy az újra felvehesse a lábbelit, de az igazság az, hogy erre jelenleg nincsen semmilyen szabály az NBA-ben. Sőt, nem csak, hogy erre nincsen szabály, hanem arra sem, hogy a leesett cipővel mit lehet csinálni. Természetesen nem arról van szó, hogy fel lehet venni azt, és arcon csűrni az ellenfelet, de a pályáról legalábbis ki lehet azt dobni, vagy netán levadászni a levegőből, ezzel is megakadályozva, hogy az eljusson a címzetthez.

Kivéve, ha DeMarcus Cousinsnak hívnak, mert akkor technikai jár érte.

Ezzel az esettel kapcsolatban egyébként meg kell említeni, hogy a technikait később visszavonták, amellyel egyben el is ismerték, hogy nem járt volna a megmozdulásért büntetés, és a bírónak szimplán tovább kellett volna engednie a jelenetet. Érdekesség még, hogy a szabálykönyv mindösszesen egy ponton foglalkozik a cipőkkel, amiben engedélyezik, hogy azon logó szerepelhet.

Sorozatunk következő részében egy hat emberrel a pályán pontot szerző kosárlabdacsapatról, baseballütőkről, és 75 yardos mezőnygól kísérletekről írunk.