Amikor az Iron Maiden énekese vitte a Liverpoolt Európa-liga-meccsre

A tőrvívó, történész, regényíró, utasszállító pilóta és nem mellesleg heavy metal-énekes sokoldalúságára és humorára korábban a Lángoló Gitárok blog hívta fel a figyelmünket, mégpedig egy spanyol nyelvű interjú alapján, amelyen kezdésként Bruce Dickinson mindjárt majdnem ráesik a műsorvezetőre.

A show folytatódott, a portálnak köszönhetően, íme, néhány aranyköpés az Iron Maiden frontemberétől:

„Attól is megóvott a repülés, hogy halálra igyam magam. Maradt a tea és a kávé, ennyit erről.”

„Közel tíz évig voltam az alkalmazottja annak a légitársaságnak, amelytől repülőt béreltünk, mert akkoriban teljes állásban dolgoztam pilótaként. Hat és félezer repülési órán voltam túl, nyaralni vittem az embereket. Sosem jöttek vissza.”

„Halálról, feltámadásról, háborúról, éhínségről, dögvészről írjuk a dalainkat. De ez mindenkit boldoggá tesz.”

„A hetedik voltam a brit országos ranglistán (vívásban). (…) Ki akartam-e jutni az olimpiára? Hát persze! A válogatott szerelés nagyon tetszik és a melegítő is elég menő.”

Rá is kanyarodhatunk a sportnál a futballra, de előtte még említsük meg néhány hőstettét, amelyből kiderül, a tőrvívás mellett pilótaként is első osztályú. Ezért is kap különleges megbízásokat: menekített ki Libanonból brit állampolgárokat az Izrael és a Hezbollah közötti konfliktus miatt, vitt haza száznyolcvan, Egyiptomban rekedt turistát, az Iron Maiden világkörüli turnéján pedig értelemszerűen maga ült a kapitányi székbe. Több mint egy évtizeden át fuvarozta a bandáját az ikonikus Boeing 747-essel, vagyis a kétszintes, púpos Jumbo Jettel, amely évtizedeken át a világ legnagyobb utasszállító gépének számított (400 körüli férőhellyel).

Profi labdarúgókat már 2007 februárjában is utaztatott: a Rangerst szállította Izraelbe, a Hapoel Tel-Aviv elleni UEFA-kupa-mérkőzésre. A Herald Scotland szerint ő maga kérte ezt a menetet, mert találkozni akart Ally McCoisttal, aki másodedzőként dolgozott ekkor a glasgow-i csapatnál. Az egykori legendás gólvágóért a Question of Sport nevű tévéműsorban kezdett rajongani; nagy szerencséjére pedig McCoistnak nem a Modern Talking, hanem éppen az Iron Maiden a kedvenc zenekara.

Miután beköszöntött az Európa-liga korszaka, jöhetett az újabb futball-lecke. A Liverpool játékosai a helyi John Lennon Repülőtéren az Astraeus Airlines Nápolyba tartó gépére szálltak fel 2010. október 20-án – a kapitány ezúttal is Bruce Dickinson volt.

A Roy Hodgson vezette együttesre rá is fért, hogy felrázza valami, hat forduló után a 18. helyen állt a Premier League-ben. Mint a Guardian akkori cikkében olvasható: sokféle módon el lehet mozdítani egy csapatot a mélypontról, például keményebb edzésmunkával, csapatépítő táborral, új vezetőedzővel, de a Vörösökre nem ez az út várt. A klubcsapatokhoz különösebben nem kötődő énekes hozzátette:

„Szeretném újra győzni látni a Liverpoolt. Nehéz időszakot él meg, de ez a klub egy intézmény, amely nagyon sok embernek jelent nagyon sokat.”

Forrás: bjtonline.com

A brit médium egyben megnyugtatta a szurkolókat, hogy Bruce Dickinson nem most gyakorolja a repülőgépek vezetését – a British Airwaysnél kezdett –, az előző hétvégén Izlandról Floridába is simán eljutott. Az énekes azért még hozzátette, nem igazán tudja, hogyan lett belőle egy utasszállító kapitánya, és nagy bajba kerülne, ha választania kellene a repülés és az éneklés között.

„Ez olyan kérdés, mint az, hogy melyik gyerekedet dobnád ki egy hőlégballonból. Ha abbahagynám az éneklést, az Iron Maiden rajongói meglincselnének.”

A gép egyébként sikeresen landolt Nápolyban, a tartalékos Pool – Pepe Reina és Jamie Carragher vezérletével – értékes 0–0-val térhetett haza. Később veretlenül megnyerte a csoportját, majd a nyolcaddöntők jelentették a végállomást. A bajnokságban – Európáról éppen lemaradva – a hatodik helyen kötött ki a társaság, miután januárban más módszerrel is felrázták: Hodgsont a klubikon Kenny Dalglishra cserélték.

Kiemelt kép: madhousemagazine.com