Amikor először, börtönbüntetés terhe mellett betiltották a futball elődjét
A labdarúgás sokmillió ember számára több mint sport – életformát, szenvedélyt, közösségi hovatartozást is jelent. Összefonódik a történelemmel, a kultúrával, tág horizonton érdemes értelmezni. Mindezek miatt elképzelhetetlen nélküle az életünk, korábbi történelmi korokban viszont többször is betiltották az akkori „focit”.
A történettudomány a futball ősének első megjelenését az ókori Kínába teszi, ahol a cuju (jelentése: bőrlabdát rúgni) elnevezésű labdajátékot a katonák között alkalmazták kiképzés és a fizikai állapot felmérésének céljából. Még szintén az ókorban, Európában is megjelent egy változat, bár a Római Birodalomban játszott labdasport inkább az amerikai futballal mutat hasonlóságot. A harpastum meglehetősen erőszakos játék volt, amelynek gyakorlása során gyakoriak voltak a végtagtörések. Hasonlóan a már említett cujuhoz, főleg a katonák körében volt népszerű, a hódító utakra a hadseregeket a bőrlabdák is elkísérték.
Ami a középkorban játszott verziókat illeti, azokat sem játszották kíméletesebben. Az akkoriban Angliában nagy népszerűségnek örvendő labdajáték később a nem túl bizalomgerjesztő Mob Football (csőcselékfoci) elnevezést kapta, mivel a „meccseken” nagy volt a káosz és az erőszak, ugyanis nagyon kevés szabály volt lefektetve. A következőképpen kell elképzelni egy akkori összecsapást: a néhány tucat, vagy esetenként akár több száz játékosból álló csapatok abból a célból csaptak össze – és nem riadtak vissza a sérülésokozástól sem –, hogy elkapják a labdát, majd eljuttassák az ellenfél templomtornyához. Időnként halálesetekkel is jártak a gyakran egész napon át tartó, így a játékosoktól rengeteg időt elvevő, őket a végletekig kifárasztó mérkőzések, így nem csoda, hogy többször sor került a betiltására.
A rendelkezésre álló források alapján először II. Eduárd angol király szánta el magát erre a lépésre, méghozzá 1314 áprilisában. Akkoriban toborzás folyt a skótok elleni aktuális csatára, és az uralkodó szerint a játék meggátolta az íjászait a gyakorlásban, és az új íjászok keresésétől is elvette az időt – márpedig azokból a lehető legtöbbre volt szükség a harcok során. A következőképpen szólt az erre vonatkozó hirdetése:
„Mivel a városokban nagy a zaj, amit a nagy labdák körüli tülekedés okoz, és ebből sok rossz származhat, amit Isten tilt, a király nevében börtönbüntetés terhe mellett megparancsoljuk és megtiltjuk, hogy a jövőben ilyen játékot a városban használjanak”.
A szigorú büntetéssel való fenyegetésnek nem igazán lett elrettentő hatása, az emberek továbbra is hódoltak a labdajátéknak, ami azt vonta maga után, hogy nem sokkal később, 1349-ben a következő uralkodó, III. Eduárd a sport újbóli betiltásra kényszerült – még szigorúbb retorziókat helyezve kilátásba.
Borítókép forrása: Getty Images
Szerző
