Amikor lilára verte az Újpestet a Fradi – vagy fordítva

Vagyunk néhányan, akikből a mai magyartalanított Fradi már nem vált ki érzelmet, a „Fradi-szívet” régi korok kifejezésének véljük, a mai Újpestről pedig még ennyit sem beszélünk, mert a semmilyenről nincs mit beszélni. Ellenben tudjuk, milyen egy igazi Újpest–Fradi és Fradi–Újpest, amikor két nagycsapat megy össze, és az egyik így üti ki a másikat. A hétvégi Megyeri úti 0-6 után, amely honlapunkon kellő kritikát kapott, nézzük inkább ezeket.

Nyilasi ötösre debütál

A Fradi újpesti rekordgyőzelme a 6-0-ig az 1990-es 5-0 volt, amelyre ráadásul címvédőként álltak ki a lilák a bajnokság rajtján. Egy furcsa edzőváltás nyomán az aranyérmes Újpest aranyérmesként is elveszítette a trénerét, Varga Istvánt, akit a hazai viszonylatban sztáredzőnek számító Kovács Ferenc váltott.

Nyilasi Tibor a zöld-fehérek szakvezetőjeként ekkor, 1990 augusztusában mutatkozott be az NB I-ben, és 37 másodperc után gólt ünnepelt. Fonnyadt Zsolt a szélsőposzt talentumaként vált országos hírűvé, a derbi másik hőse pedig a Nyilasihoz hasonlóan debütáló Szenes Sándor volt, Szatmárnémetiből. Mint a sportnapilapnak mondta: „Külön örülök, hogy a televízió jóvoltából a mérkőzést az otthoniak is láthatták. Úgy tervezem, ma este hazamegyek, szeretném velük is megosztani az örömömet.”

Szenes bombagóljai mellett csodáljuk meg néhány játékoson a virágkorát élő Bundesliga-frizurát, és jusson eszünkbe, hogy a lilák az egyébként briliáns Eszenyi–Bácsi csatársorral kezdtek. Bácsi Sándort – az első fél perc gólcsendjét kihasználva – sajátosan mutatta be Vitray Tamás.

Wukovics vendégként az örök szerelemnél

1994 tavaszán a Fradi és az Újpest is lemaradt a dobogóról, Nyilasi elköszönt, jött Novák Dezső, de ment Wukovics László is az Üllői útról a Megyeri útra igazolva. A lilák kispadján akkor már Garami József ült, és az 1994–95-ös szezon őszén (pontosabban augusztus végén) egy Európa-szerte megsüvegelt győzelmi sorozat közepén érkezett vendégként az Üllői útra. A helyszínre, amelyet Wukovics újpestiként sem tagadott meg, örök szerelemnek nevezve a Fradit, élete formáját viszont az Újpestnek köszönve.

Véber György mellett klasszisjátékot mutatott be a csereként pályára lépett Belvon Attila, a vendégek tökéletes kontratámadásokkal ütötték ki Lipcsei, Lisztes-féle Fradit, amely úgy sem tudott betalálni, hogy az újpesti kaput Roland Praj, a „potyagólok specialistája” védte. Más kérdés, hogy az ekkor még sokat kritizált Novák végül bajnoki címhez és BL-szerepléshez segítette szeretett klubcsapatát.

Mészöly Pál kilencese, Fazekas László ötöse és tízese, Mészöly Gézáék hatosa

Jöjjenek most a klasszikusok, amelyeket sokan megzenésítettek, de képesíteni alig tudunk. 1979 szeptemberében az Újpest címvédőként érkezett a rangadóra, és megdöbbentő pofonba szaladt bele. A Népstadionban 40 000 néző előtt kapott egy hetes az örök riválistól, pedig Nyilasi csak egyszer talált be, és Fekete László, a lila-fehérek csatára is kapott egy hetest a Népsporttól. A duplázó Mészöly Pál pedig kilencest, a meccset a góljaival keretbe záró Pogány László ellenben szintén „csak” hetest. Az egyetlen lila-fehér gólt az 1976-os 8-3 főhőse, Fazekas László tizenegyesből szerezte.

Maradjunk is mindjárt nála, hiszen 1976 májusában meg sem állt ötig a Népstadionban, 50 000 néző előtt, az egészen sajátos forgatókönyvet hozó 8-3 során. A 24. percben már klasszikus mesterhármasnál járt, de az FTC rendre egyenlített. Ezek után Fekete és Törőcsik András is beszállt a gólgyártásba, Fazekas pedig tízes osztályzatot kapott a Népsporttól.

De idézzük az akkori Magyar Nemzetet: „Huszonkét éve, amikor az NSZK válogatottja a VB-n 8-3-ra kikapott Magyarországtól, a Der Spiegel című lap azt írta, hogy a szurkolók csupán azon tanakodnak, hogy melyik fára kössék fel Herberger szövetségi kapitányt. Az NSZK aztán világbajnok lett. Nem érdemes meggondolatlanul mindjárt az akasztásra gondolni...”

A bajnok ezek után a Dalnoki Jenő vezette Ferencváros lett (fél évvel korábban, 1975 őszén 75 000 néző előtt 4-1-re győzött az Újpest ellen), az ekkor már hétszeres címvédő lila-fehérek bronzérmesként végeztek.

Végül pedig a mostanában megint sokat idézett, 2010. szeptember 11-ei Újpest–Fradi 6-0, immár messze-messze túl a magyar klubfutball tündöklésén, amikor legfeljebb hazai viszonylatban lehetett a két felet nagycsapatnak nevezni, kis jóindulattal. A korábbi hagyományokhoz hasonlóan végül a kiütött gárda, a Fradi végzett előkelőbb helyen a bajnokságban, és lett Prukner László vezetésével az Európa-ligában selejtezős, míg a Mészöly Géza vezette Újpestnek meg kellett elégednie a hatodik hellyel.

Nem mernénk rá megesküdni, hogy a hétvégi 0-6 után is folytatódik a tradíció, és a vesztesek majd megelőzik pontszámban a győzteseket.

Kiemelt fotó: Rangadó