„Amikor szembejön egy 30 éves, 100 kilós támadó, az egy másik sportág”

– Mi az MTK II hivatalos célkitűzése az NB III Délnyugati csoportjában?

– A csapat alapvető célkitűzése minden évben a bennmaradás, hogy a fiatal játékosaink és az első csapat sérülésből lábadozó futballistái minimum a harmadosztályban tudjanak játszani. Ám a második csapat szereplését több dolog is befolyásolja az MTK-nál. Az egyik, hogy mennyi játékost adunk az első csapatba – ideális esetben 1-2 futballista jut el évente addig, hogy stabil kerettag legyen a felnőtteknél –, illetve, hogy az NB I-es csapatból hányan érkeznek 1-1 meccsre hozzánk. Nálunk idősebb játékosok csak az első csapattól jönnek, mi 17-19 éves futballistákkal állunk fel, ez a szakmai döntésünk. A keret felének már van profi megállapodása is, általában 17 éves kortól kínál a klub profi szerződést a legtöbbre hivatott játékosoknak. Vannak persze kivételek, Vasziljevics Andrej is ilyen volt. 

– Két mondat erejéig álljunk meg nála: európai viszonylatban is kiemelkedő összegért vette meg őt a Hamburg, a végösszeg jóval 2 millió euró felett lesz, ez egy 16 éves játékosért magyar szinten rekordár. Tényleg ilyen kivételes tehetség vagy extrém módon felhajtották a díjat az érdeklődők?

– Szakmailag tudom értékelni, és én is azt tudom mondani, hogy kiemelkedő tehetség Andrej, a tárgyalások részleteiről viszont a klub vezetése az illetékes. 

– Visszatérve a második csapatra…

– Igen. A szerződéseknél hagytuk abba: itt az a kulcs, hogy az első után a második szerződést is megkapja-e a játékos a klubtól. Ez jelzésértékű lehet, hiszen ezek a futballisták már esélyesek arra, hogy a felnőttcsapatba kerüljenek. Bizonyos esetekben az is befolyásolja, hogy a második csapattal hogyan tudunk felállni, hogy a válogatott szünetekben hány játékosunkat kéri el posztokra az NB I-es csapat. Mivel a felnőtt keretből sok játékos csatlakozott a felnőtt és utánpótlás válogatottakhoz, így legutóbb például hatot is elkért. A másik befolyásoló tényező a klub kooperációs szerződése a Kozármislennyel. Tél óta négy játékosunk is náluk játszik. Számunkra nagy eredmény, hogy az NB III-as csapatból előre léphetnek az NB II-be a labdarúgóink. A harmadik elem, ami hat arra, hogyan áll fel a második csapatunk, az ifjúsági Bajnokok Ligája.

– A sorozat is befolyásolja, hogy az U19-es csapatban vagy az MTK II-ben játsszon az adott futballista?

– Igen. Kata Misiék korosztálya annak idején kétszer is megnyerte az U19-es bajnokságot, és játszottak a sorozatban, majd 2022-ben első magyar csapatként a BL-rájátszásba jutottak a 18 éveseink.

Vancsa Zalánt például az ifi-BL-ben mutatott játékának (is) köszönhetően vette meg a Manchester Cityt birtokló City Group. 

Emiatt az U19-es korosztály szereplése szakmailag és eredményesség szempontjából is fontos a klubnak, a 2007-2008-as korosztály a klubvezetés szerint újra esélyes, hogy bajnok legyen idén, és az ifi BL-ben szerepeljen. Ez pedig meghatározza, hogy a 17-18 éves futballistáink közül ki játsszon ott, és ki a második csapatban. Tíz potenciális játékos is van a keretünkben, aki akár az U19-be is mehet. Ilyen például Zubor Ádám is, az U18-as válogatott csapatkapitánya, aki az U19-es csapatban és az MTK II-ben is futballozik. A klubérdek rangsorol, az MTK-nál a klub sportszakmai vezetése a szakmai stábokkal együtt dolgozva határoz arról, ki kerüljön az első kerethez, ki vegyen részt a kooperációs együttműködésben, ki játsszon az NB III-as és ki az U19-es együttesnél, és ezeket a döntéseket folyamatosan felülvizsgálja a klub. 



– És persze az is számít, hogy a játékos hol mennyit tud fejlődni, annak érdekében, hogy minél zökkenőmentesebben lépjen át a felnőtt futballba.

 – Nagyon fontos, hogy ebben a folyamatban szükség van egy olyan évre, ahol a játékos hozzászokik a felnőtt futballhoz. Addig, leginkább 18 éves korig a saját korosztálya legjobb csatárai ellen küzd a pályán mondjuk a belső védőnk. Az átmeneti évben, a második csapatban viszont már szembejön mondjuk egy rutinos, minden hájjal megkent 30 éves, 100 kilós támadó. Ez egy másik sportág. Ott és akkor jön majd rá, mik azok a nüanszok, amiket csak a felnőtt futball tanít meg. Mikor hagyhatja, hogy az ölébe üljön a csatár, mikor kell távolságot tartani tőle, vagy épp megakadályozni, hogy leforduljon. Hogy konkrét példát is hozzak: a Paks II a mi csoportunkban van, Böde Dániel rendszeresen náluk játszik.

Vagy ott van a több száz NB I-es meccsel bíró Balogh Balázs, aki ellen a belső középpályásainknak óriási kihívás játszani, labdát védeni, labdát szerezni. Ez más minőség, mint a korosztály legjobbjai ellen játszani. 

– Szóba került az előbb a kozármislenyi együttműködési szerződés. Az MLSZ „fiatalszabályát” ők ennek segítségével is teljesítik, míg az MTK második csapata emiatt, ha úgy vesszük, gyengül, igaz?

– A játékosaink fejlődési szempontjait vesszük figyelembe. Egyébként érdekes kérdés, hogy a másodosztályú csapatoknak hogyan alakulnak az eredményei a kooperációs megállapodások révén. Tavaly a Szentlőrinc, amelynek az ETO-val van együttműködési szerződése, 4-5 győri fiatallal megerősödve az ötödik lett az NB II-ben. Azok közül a győri fiatalok közül ma van, aki az NB I-ben játszik, például Vingler László. Idén viszont kieső helyen van a Szentlőrinc.

– Van véleménykülönbség az NB I-es csapatok második csapatainak szakmai stábjai között a tartalékcsapat fő céljait illetően?

– Az alapcél mindenhol a bennmaradás. Ám befolyásoló tényező a kooperációs szerződés, ismerjük ezeket, az FTC a Soroksárral, mi a mislenyiekkel, a Puskás a Csákvárral kötött például. A tehetségek így hamar az NB II-be kerülhetnek. A többiek az NB III-ban versenyeznek, és készülnek a felnőtt futballra felnőttek ellen is. Minden szinten nehéz bajnokságot nyerni, az NB III-ban is, de a bennmaradás is nehéz, a visszajutás meg még inkább. Amikor az Újpest második csapata kiesett a BLASZ I-be, éveken át nem tudott visszajutni.

– Az MTK a preakadémiai korosztálytól neveli a tehetségeket, akik aztán az akadémián folytathatják, és az első csapat a végcél. Azzal, hogy 5 éves kortól neveli a gyerekeket a klub, vajon csökkenti a lemorzsolódást a többi klubhoz képest?

– Nehéz megmondani, mert a jelenlegi U14-es, U15-ös korosztály az, amelyik preakadémistaként kezdte, és egyelőre nincs nagy minta, amin ezt a lemorzsolódást le lehetne mérni 6-18 éves kor között. 2-3 év múlva már releváns választ lehet adni erre kérdésre, de a preakadémia elindítását nagy mérföldkőnek tekintjük a klub életében. A szülők, a kicsik látják, érzik, hogy jó körülmények vannak a klubnál, 14 éves kor fölött már sok a külföldi torna, erős a képzés.

– Az ETO második csapatánál az egyéni fejlesztési tervben hisznek, ez az a módszer, ami a hitük szerint a legjobban segítheti az utánpótlásból a felnőtt futballba átlépő játékosokat. Önöknél mi ez a hit vagy módszertani elem?

– Bízom benne, hogy egyéni fejlesztési terv minden klubnál létezik, nálunk is van. A taktikai mellett fizikai és mentális téren is. Látnunk kell, bizonyos posztokon milyen fizikai paramétereknek, mérőszámoknak, feltételeknek kell megfelelnie a játékosoknak. Ami a fejlesztési tervhez foghatóan fontos, az az MTK-stílus. Bárki, akit a sportágban megkérdezünk, tudja, mi ez a stílus, ha az MTK szóba kerül. A preakadémiától a felnőtt csapatig mindent áthat, az edzők elkötelezetten vallják, hogy ez alapján zajlik a képzés. Nyilván a játékelképzelésnek idomulnia kell a korosztályok igényeihez, adottságaihoz, de az alapelemek mindenhol érvényesek.

A stílusjegyek pedig a következők: birtokold a labdát, hátulról építsd a játékot, kezdeményezz, labdavesztés után támadj vissza! A stílusjegyekhez mindig vissza tudnak nyúlni a játékosok. 

– Az utánpótlásedzők visszatérően hasonló buktatókat fogalmaznak meg az UP-korosztályokból a második csapatba fellépők esetében. Te miket látsz? 

– Sokféle van. Akad játékos, akinek egyszerűen jobban áll a felnőtt futball, mint az utánpótlásfoci. Jobban ki tud teljesedni abban a környezetben. Ennek létezik az ellentéte is, aki nem tud szintet lépni. Nem tudja feldolgozni, hogy ő volt utánpótlásban a legjobb, a felnőttek között pedig már egyáltalán nem az. Van, aki megkapja élete első szerződését, és azt hiszi, megérkezett. Miközben pont, hogy a nulladik lépést tette meg a felnőtt pályáján, de teljesen másképp fogja fel. Sokféle helyzettel meg kell küzdenünk.

– A helyzetekben, amelyeket most soroltál, mentális segítségre van szüksége a fiataloknak. Az utánpótlásedzők felkészültsége elegendő ehhez, vagy máshoz érdemes fordulni?

– Mindenképpen, itt válik fontossá a csapatmunka, azon belül a mentáltréner szerepe. Van, aki önállóan tudja kezelni a helyzetet, más nem. Ezért ajánljuk fel mindenkinek a mentáltréner segítségét a klubnál, és akadnak is, akik élnek ezzel. Megint más saját mentáltrénerrel, sportpszichológussal kezdi a munkát. Nálunk Hankovszky Dóri dolgozik a srácokkal. Az összes játékost megkeresi, mindenki elmegy hozzá egyszer, és közösen eldöntik, hogy tudnak-e, akarnak-e együtt dolgozni.



– A második csapat az első csapat játékfelfogásával, alakzatában kell, hogy játsszon, vagy épphogy a taktikai rugalmasság fejlesztése a cél?

– Nem kell követni, mi is több felállással játszunk. Ez azért is fontos, mert jó eséllyel a játékos nem ugyanabban az alakzatban játszik majd egész életében.

– Hogyan látod a többi NB I-es csapat második csapatának az erejét? Egyáltalán számít ez annak tükrében, hogy mennyi minden befolyásolja a tartalékcsapatok keretének alakulását?

– Nem számít sokat szerintem, a második csapat eredményeinél fontosabb, hogy a játékosaink előrébb tudjanak lépni, és legyenek szem előtt a tehetségeink. Viszont ezzel együtt is folyamatosan törekszünk a minél jobb eredményre. Aki követi a hazai futballt, tisztában van vele, hogy nem a második csapatokon van a legnagyobb hangsúly, hanem az utánpótláson, ahol követhető, milyen munka folyik, és kik a legnagyobb tehetségek. Felcsúton például a 2005-ös és 2006-os születésű korosztály nagyon jó, ügyesen neveltek és válogattak játékosokat, meg is nyerték az elmúlt 2 évben az U19-es bajnokságot, és az ifjúsági Bajnokok Ligájában is jól szerepeltek.

Idén nálunk és a Honvédnál jött össze egy-egy olyan csapat, amelyik esélyes a bajnoki címre ebben a korosztályban. 



– Pomázról indultál, 2019 óta az MTK utánpótlásában dolgozol, és lépsz egyre feljebb. Az MTK II-ből előre lépve már csak az NB I-es csapat következhet. Az első csapat-e a célod, illetve a klub is ennek mentén fejleszt-e téged?    

– Igen, esetemben teljes mértékben az első csapat a hosszú távú cél, és a klub is úgy gondolkozik, hogy nemcsak játékost, hanem edzőt is szeretne nevelni. Az U14-es csapat edzői pozíciójától hét év alatt jutottam oda, ahol most vagyok, a klub pedig bízik bennem. Remélem, idővel sikerül megtenni ezt a következő lépcsőfokot.   

Képek forrása: MTK Budapest