Amikor szlovák gólokkal szórták meg a Barca kapuját a KEK-döntőben
A Slovan Bratislava az 1960-as évektől (ekkor épp TJ Slovan CHZJD Bratislava néven) rendszeres résztvevője volt a nemzetközi kupáknak. 1969-ben a Kupagyőztesek Európa-kupájában óriási menetelést mutatott be a pozsonyi nevelésű futballistákra és a Capkovic ikrekre építő csapat, amelynek magja ott volt az 1970-es világbajnokságon, és több játékost is adott az 1976-os Eb-győztes csehszlovák válogatottba.
A legsikeresebb csehszlovák klubok listáján a dobogóra sem fér fel a Slovan Bratislava: ha a nemzeti bajnokságban gyűjtött aranyakat vesszük alapul, prágai egyeduralmat látunk. A Sparta, a Dukla és a Slavia Praha áll a dobogón. A leghangosabb sikert a nemzetközi mezőnyben mégis a szlovák kistestvér kirakatcsapata, a Slovan aratta 1969-ben.
1961-től a Slovan a helyi vegyipari művek (Chemické závody Juraja Dimitrov) egyesülete volt, melyet az 1940-es évek vége óta a legjobb csehszlovák csapatok között tartották számon. Rendszeresen a dobogón végzett, 1949 és 1970 között hat bajnoki címet szerzett. Az 1962–63-as és az 1963–64-es idényben csehszlovák második helyezettként már szerepelt a Kupagyőzesek Európa-kupájában (KEK), de a brit csapatok, előbb a Tottenham Hotspur, majd a Celtic FC túljártak az eszén a negyeddöntőben. Az 1968–69-es idény azonban másként alakult.
Egy évvel korábban fontos játékost igazolt a Slovan a szomszédvár CH Bratislavától – későbbi nevén Intertől. Ján Capkovic 19 évesen is fantasztikusan támadta a kaput, a sebessége láttán sokan elámultak: 10,7 másodperc alatt futotta a 100 métert. Sikeres karrier az övé, a klub történetének hatodik legjobb góllövője lett.
Szintén kulcsfontosságú volt, hogy 1968-ban az egykori válogatott védő, a pályafutását kizárólag a pozsonyiaknál töltő Michal Vican vette át a csapat irányítását. Vicant azért hívta el a Slovan vezetése, mert a jelentéktelen kiscsapatnak számító Jednota Trencínből stabil középcsapatot faragott, amellyel csodák csodájára 1968-ban befutott a harmadik helyre.
A Capkovic ikrek és a helyi fiatalok
Vican Pozsonyban igen erős kerettel rendelkezett, a játékosok közül többen is a Slovan utánpótlásában nevelkedtek, a klubhűség is hozzájárult a későbbi sikerekhez.
Az 1969-es KEK-döntő pozsonyi kezdőcsapatából heten is ott voltak az 1970-es világbajnokságon Jozef Marko válogatottjában.
Az 1976-os Európa-bajnokságot megnyerő csapatban pedig helyet kapott a KEK-győztes csapatból a kapus Alexander Vencel és a középpályáról Ján ikertestvére, Jozef Capkovic – a keretben összesen hét Slovan-futballista kapott helyet.
A Spartak Trnava mögött megszerzett ezüstérmmel, és a kupagyőzelemmel a zsebében a CHZJD Bratislava újra a KEK-mezőny tagja volt az 1968–69-es szezonban.
Az 1968-as prágai tavasz, és a Szovjetunió katonai beavatkozása felborította a menetrendet, az UEFA ugyanis megtiltotta, hogy az általa rendezett sorozatokban kelet-európai csapatok nyugati-európaiakkal játsszanak (ezt később felülbírálta a nemzetközi szövetség). Erre válaszul a Dinamo Kijev, a Ruch Chorzów, a Carl Zeiss Jena, a Levszki Szófia és a Ferencváros visszalépett a BEK-től, az Union Berlin, a Górnik Zabrze, a Szpartak Szófia, a Dinamo Moszkva és a Rába Vasas ETO a KEK-től. A csehszlovák, a jugoszláv és a román csapatok úgy döntöttek, maradnak.
Egy jugoszláv kiscsapat, az FK Bor nehéz legyőzése után az FC Porto következett. A Slovan 1–0-s idegenbeli vereség után 4–0-s győzelmet aratott a portugál kupagyőztes ellen a Téglamezei stadionban (Tehelné pole). A 4–2–4-es felállásban bal oldali támadót játszó Ján Capkovic mesésen játszott, két gólt is lőtt. Csatártársa, a szintén duplázó Karol Jokl a sorozatban négy meccs után négy gólnál tartott. A két támadó kivégezte a portugál csapatot, amely erős játékosokkal állt fel, ketten közülük ott voltak az 1966-os vb-bronzérmes portugál válogatottban.
Következett a francia válogatott játékossal (Néstor Combin) felálló Torino, mely ugyan nem emlékeztetett Egri-Erbstein Ernő 20 évvel korábbi Grande Torinójára, mégis erős középcsapatnak számított az idő tájt, odahaza a Serie A-ban például oda-vissza megverte a városi rivális Juventust. Jokl újra eredményes volt, a Bratislava pedig kettős győzelemmel (összesítésben 3–1) jutott az elődöntőbe. A visszavágón ekkor már futball-láz volt Pozsonyban, mintegy 30 000 néző zsúfolódott be az arénába. Először fordult elő, hogy a Slovan Bratislava bejutott egy nemzetközi kupa elődöntőjébe.
Az elődöntőben a Dunfermline Athletic ellen a kandeláberekről is lógtak volna a nézők, ha a rendőrség nem szab gátat neki. Nem vicc, sokkal inkább tragédia: a skót kupagyőztes csapat Celtic elleni mérkőzésére 1968 áprilisában több mint 27 000 ember tódult be az East End Parkba, mely csak kevesebb szurkolót tudott volna biztonságosan fogadni. Voltak, akik felmásztak a tribün tetejére, illetve a kandeláberre, ám egy drukker lezuhant és meghalt. A rendezők soha többé nem engedtek ennyi embert a dunfermline-i stadionba. A Slovan ellen egy évvel később 25 000 skót tombolt a lelátón.
A Dunfermline az 1960-as évek első felében negyeddöntőt játszott a KEK-ben, a Vásárvárosok Kupájában (későbbi nevén: UEFA-kupa) is minden évben gyűjtött néhány nagy skalpot. Egy védelmi hiba után szereztek vezetést a skótok, majd több kapufát is lőttek, de a lefújás előtt néhány perccel Ján Capkovic szép emeléssel egyenlített. A szlovákok ünnepeltek a lefújáskor, nagy nyomást bírtak ki. A visszavágón ki más, mint Ján Capkovic egyetlen góljával győzött és döntőbe jutott a Slovan Bratislava.
Rexach-gól szögletből – vigaszként
A bázeli St. Jakob Parkban egy igazi sztárcsapat, az FC Barcelona volt az ellenfél, amely a svájci FC Luganót elsöpörte az első körben, a norvég Lyn csapatán nagy nehezen átverekedte magát, majd alapos leckét adott hazai pályán az 1964-es nyugatnémet bajnok 1. FC Kölnnek.
A fináléban az esélytelenebbnek tartott pozsonyiak két gyors támadásból szerzett gólokkal és egy nagy katalán védelmi hibát kihasználva 3–1-re elhúztak az első félidőben.
Carles Rexach csak szépíteni tudott a másodikban – ezt a gólt mindenképp érdemes megnézni a felvételen, a csatár szögletből ívelt a kapuba (ez volt az első ún. „gol olímpico” klubok közti nemzetközi kupadöntőben). 3–2-re győzött a Slovan Bratislava.
Ez volt az első alkalom, hogy kelet-európai csapat a Vásárvárosok Kupáját leszámítva nyerni tudott nemzetközi kupadöntőben.
Ján Capkovic így emlékezett vissza a hazaútra: „Minden egyes játékosért taxi jött Bécsbe, ahová Svájcból érkeztünk, és a stadionba vittek minket, ahol 15 000 szurkoló várt bennünket. Olyan volt, mint egy május 1-jei felvonulás. Elképesztő volt.”
Négy hónappal később magyar szempontból sötét, a csehszlovák lelkek számára mámorító mérkőzés következett: a világbajnoki részvételért Csehszlovákia 4–1-re verte Marseille-ben a magyar válogatottat. A Slovan kapusa, védője (Alexander Horváth) és Jokl is a pályán volt, utóbbi szerezte a negyedik csehszlovák gólt. A Slovan rögtön a bázeli győzelmet követő évben – 15 év szünet után – csehszlovák bajnok lett.
A KEK-győztes játékosok közül később többen, Ivan Hrdlicka, Jokl és Vencel is edzette a Slovant, amely máig a legsikeresebb, és az egyetlen nemzetközi kupával büszkélkedő szlovák klub.
Borítókép: A KEK-trófeával ünneplő pozsonyi játékosok, Alexander Horváth, Vladimír Hrivnák és Ladislav Móder. Fotó: Stefan Petrás/TASR.
Szerző
