Amikor Szoboszlai, Csoboth és Schön nevét megtanultuk

A magyar futball már régóta vágyott az utánpótlás szintjén is egy kiugró sikerre, amit egy nagy tornán való részvétel jelentett. Az U17-es korosztályban 2006 óta nem jártunk Európa-bajnokságon, ez még a Németh Krisztián által fémjelzett generáció volt.

Szoboszlai-gólokkal abszolváltuk az elitkört

A 2017-es kontinensviadal egyik selejtezőjét Magyarország rendezhette, Izrael, Oroszország és Norvégia társaságában kellett kiharcolni a horvátországi tornán való részvételt. Az első mérkőzésünkön 1-0-ra alulmaradtunk Izraellel szemben, majd egy nehezen felejthető mérkőzésen Szoboszlai Dominik duplájával 2-1-re fordítottunk az Új Hidegkuti Nándor Stadionban, hogy aztán a Telkiben rendezett, (Erling Haalandot is soraiban tudó) Norvégia elleni mérkőzésre maradjon a döntés. Számunkra csak a győzelem volt elfogadható eredmény, így nagyon idegőrlően telt a kétszer 40 perces játékidő, amely nem is hozott gólt, ám annak utolsó percében ismét jött Szoboszlai és egy nehezen feledhető bombagóllal kijuttatta a csapatot a tornára.

A sorsolás nem volt különösebben kegyes Szélesi Zoltán együtteséhez, hiszen az utánpótlásáról messze földön híres Franciaországot is az utunkba sodorta a szerencse, de Skócia is esélyesebbnek tűnt a több Premier League-akadémián pallérozódó tehetsége miatt. Egyetértés nagyjából abban volt szakmai berkekben, hogy Feröer-szigetek legjobbjait magunk mögé kell utasítanunk ahhoz, hogy legyen esélyünk az első két, továbbjutást érő hely valamelyikére.

Tisztes helytállásból bravúros csoportgyőzelem

A pokolian erős franciákkal kezdtünk, akik a teljesség nélkül olyan – azóta klasszissá érő – játékosokat sorakoztattak fel, mint a ma már a Real Madridban szereplő vb-ezüstérmes Aurélien Tchouaméni, az AC Milanban futballozó Yacine Adli, vagy az európai topklubok által minden évben körbeudvarolt Amine Gouiri. Utóbbi sajnos kétszer is beköszönt ellenünk a nagygoricai összecsapáson, ám a sérült Szoboszlai nélkül is sikerült fordítanunk 0-1-ről, Csoboth Kevin duplájával és Bencze Márk góljával. A 3-2-es magyar siker a torna egyik legnagyobb meglepetése volt, és olyan helyzetbe hozta a mieinket, amelyben hatalmas blama lett volna elszórakozni a továbbjutás igencsak megnőtt esélyét.

A második összecsapásra Skócia ellen már Zágrábban került sor, és elsősorban az ellenfél fizikális játékától tartottunk a meccs előtt. A mérkőzés maga nem volt különösebben szép és eseménydús, ám jobbára az történt a pályán, amit mi akartunk, erre a statisztikai adatok is engednek következtetni, hiszen több gólszerzési kísérletünk volt, több kapura lövésünk és szögletekben is jócskán felülmúltuk ellenfelünket.

Mindezek ellenére fél óra elteltével hátrányba kerültünk, Zak Rudden egy kissé szerencsés góllal Skóciát juttatta előnyhöz, ám a csapat a második játékrészben egalizált, a ma már az NB II-es Nyíregyházában szereplő, akkor még Stoke City-szélső, Szerető Krisztofer váltott gólra egy 20 méteres szabadrúgást. A folytatásban egyik csapat sem tudott betalálni, így megőriztük esélyünket a továbbjutásra, főleg annak tudatában, hogy az utolsó csoportkörös meccsen az előzetesen leggyengébbnek ítélt Feröer-szigetek várt ránk. A szerzett egy pont mellett az is pozitívuma volt a találkozónak, hogy Szoboszlai csereként már a csapat segítségére tudott lenni.

Az utolsó fordulóban aztán a kötelező győzelemmel kecsegtető mérkőzésen sikerült is beváltanunk az előzetes reményeinket, az első 30 percben három gólt is szerezve végül 4-0-ra győztünk. A góljainkon igazságosan osztozott meg a kapitány, Szoboszlai, valamint a norvég felmenőkkel bíró, de ezen a tornán már Magyarországot képviselő csatár, Torvund Alexander. A győzelemmel járó három pont végül azt is jelentette, hogy hét ponttal a csoport élén végeztünk, megelőzve a hatpontos franciákat és a négy egységgel záró skótokat.

Szoboszlai Dominikra is fontos szerep hárult (Forrás: MLSZ.hu)

A negyeddöntő a többek között az azóta a Liverpool FC-t is megjárt Özan Kabakkal felálló Törökországot sodorta utunkba, de egy nagyon kiegyenlített mérkőzésen sajnos Csonka András öngóljával alulmaradtunk, így nem jutottunk be a legjobb négy közé. Ezzel együtt a torna ekkor még nem ért véget a számunkra, mert hátra volt még egy, a korosztályos világbajnokságért vívott párharc a csoportkörben egyszer már felülmúlt Franciaország ellen, de ezúttal nem sikerült a bravúr és ismét nem bírtunk Gouirivel aki eldöntötte az egygólos összecsapást a gallok javára.

Mi lett velük?

A 2017-es csapatunkból többen azóta stabil élvonalbeli vagy NB II-es játékosok lettek, néhányuknak a válogatottság is összejött azóta.

Kapusaink közül Oroszi István stabil másodosztályú játékosnak mondhatja magát, a ferencvárosi nevelésű kapus évek óta Budafokon véd, jobbára megbízható tartalékként, a 2017-es Eb-n kezdőkapusnak számító Ásványi Balázs viszont több NB II-es klub után napokkal ezelőtt debütált a Győr-Moson-Sopron vármegyei első osztályban szereplő Lipóti Pékség FC csapatában.

Védőink közül Kovács Krisztián ma is a Győri ETO-ban rúgja a labdát, ahogyan 2017-is tette azt, Majnovics Martin viszont még vár a magyarországi berobbanásra, ő elhagyta Mattersburgot és Ausztriát nemrég és Zalaegerszegre szerződött, ám ebben az idényben a második ligás Pécset erősíti.

Bolla Gergő is hű maradt nevelőegyesületéhez és az Illés Akadémia növendékeként ma a Szombathelyi Haladás játékosa, míg Arday Dominik kissé messzire került a rivaldafénytől, ugyanis a Vasas és a Ferencváros utánpótlását követően ebben az idényben Kazincbarcikán játszott, majd tavasszal az NB III-as Putnokkal lesz ezüstérmes a Keleti-csoportban.

Mocsi Attila friss Magyar Kupa-győztes a Zalaegerszeggel, de talán ennél is jobb visszaigazolás számára, hogy egy ideje visszajáró vendég a válogatott edzőtáborában. Az áttörés, azaz a debütálás még nem történt meg Marco Rossi csapatában, de biztosak lehetünk benne, hogy ha a fejlődése az eddig látott módon folytatódik, idővel mérkőzésen is magára öltheti majd a válogatott mezét.

Az ő állandó védőtársa 2017-ben Opavszky Balázs volt, akinek az életútja nem várt fordulatot vett, nemrégiben 22 évesen bejelentette visszavonulását a III. Kerületi TVE-től, miután úgy látta, hogy a karrierjében nem érhet el magasabb szintet, mint a másodosztály. Saját bevallása szerint a civil életben kíván elhelyezkedni, az U17-es Eb-szereplés ezzel együtt biztosan egy nagyon szép emlék számára is.

Opavszky Balázs 22 évesen a civil élet felé fordult (Forrás: TVE1887.hu)

Középpályásaink és támadóink közül egyértelműen Szoboszlai vitte a legtöbbre (eddig) a karrierjében, hiszen Európa egyik legismertebb középpályása lett, köszönhetően a salzburgi, majd lipcsei teljesítményének. Jelenleg a legértékesebb magyar labdarúgó és a válogatottunk csapatkapitánya is egyben. Vele kapcsolatban időről-időre felmerülnek a RB Leipzignél is nagyobb és tehetősebb klubok, az nem kérdés, hogy ott van a radarjukon, az igen, hogy érkezik-e a közeljövőben tényleges ajánlat érte.

Karrierje alakulására nem nagyon panaszkodhat Schön Szabolcs sem, csapata jelenlegi helyzetére azonban annál inkább: az Ajax korábbi szélsője 2019-ben az MTK-hoz igazolt és olyan teljesítményt nyújtott, ami megért egy MLS-szerződést, ám Dallasban nem találta meg a számítását ezért 2022-ben Székesfehérvárra igazolt. Csapatával együtt ő is küzd, szenved és nincs rá garancia pillanatnyilag, hogy néhány hét múlva ne hullna alá együttesével a másodosztályba.

Nála kicsit szerencsésebb egyelőre Csoboth Kevin, aki néhány év lisszaboni pallérozódás után (Benfica) hazatért, de időben hagyta el a Fehérváron süllyedő hajót és az Újpest egyik húzóembere ezen a tavaszon, gólokkal, gólpasszokkal segítve a IV. kerületieket a bennmaradás valószínűsíthető kiharcolásához. Schönhöz hasonlóan ő is bemutatkozott már a válogatottban, ám egyelőre kérdés, hogy képes-e ott tartósan megragadni. A képességei mindenesetre adottak.

Egy harmadik villámléptű szélső, Kiss Tamás is eljutott már a 2017-es csapatból a válogatottig, a Puskás Akadémia szélsőjére viszont klubkarrierjét nézve nem igazán jellemző az állandóság. A szombathelyi nevelésű játékos kölcsönben megfordult már Csákváron, Diósgyőrben és a holland élvonalbeli Cambuurnál is, utóbbi helyen azonban sajnos nem tudott megragadni a biztató kezdés ellenére sem. Felcsúton örökös harcot vív a vezetőedzővel, Hornyák Zsolttal, aki időnként a hozzáállását kifogásolja az egyébként jó alapképességű játékosnak.

Schön Szabolcs a MOL Fehérvárhoz tért haza (Forrás: molfehervarfc.hu)

Csonka András és Szendrei Norbert nem olyan régen szintén a Puskás Arénában futott össze, ám nem azért, hogy nosztalgikusan felidézzék a hat évvel ezelőtt történteket, sokkal inkább a Magyar Kupa döntője hozta össze őket. Előbbi a másodosztályú Budafok alapembere, utóbbi pedig az élvonalbeli Zalaegerszeg játékosa, Szendrei ráadásul immár kétszeres MK-győztesnek mondhatja magát, mivel korábban nevelőegyesületével, a Budapest Honvéddal is elhódította a serleget.

Szerető Krisztoferről már esett szó, ő sajnos tartós mélyrepülésben van, hiszen a Stoke City után a Ferencváros és Soroksár érintésével került az NB II-ben maradásért küzdő Nyíregyházához. Bencze Márk annak idején a holland Vitesse Arnhem utánpótlásában tanulta a futball alapjait, jelenleg ő is az NB II-es Győr játékosa, Tímári Norman viszont hosszú évek óta az NB III-as Kelen SC-t erősíti.

Torvund karrierje megérne egy önálló cikket is akár, ő nagy helyváltoztató, holott talán egy fiatal játékosnak épp a stabilitás és a játéklehetőség lenne a legfontosabb. Az elmúlt években megjárta Fehérvárt, Norvégia kisebb-nagyobb klubjait (Ullern, Stabaek), majd leigazolta a Mezőkövesd NB I-es csapata, hogy aztán rendszerint kikölcsönözzék Szentlőrincre, vagy éppen Csákvárra, mint legutóbb is. Az élvonalban mindössze öt játékperce van, ő is inkább egy stabil NB II-es játékos.

Néhány potenciális világsztár a horvátországi tornáról

Természetesen nem csak a magyar válogatottban bontogatta szárnyait néhány leendő klasszis, de a többi csapat is felvonultatott néhány, azóta igencsak ismert játékost. Volt már szó róla, hogy Haaland játszott Telkiben a mieink elleni selejtezőn, de mivel Norvégia is kijutott a tornára, természetesen ott volt ő is. A franciákat és a törököket már szemügyre vettük, de ha szétnézünk az akkori keretekben, láthatjuk, hogy ott volt az olaszoknál a nagyobb nevek közül a Juventust erősítő Moise Kean, valamint a csodagyereknek tartott, egyelőre nem sokat bizonyított Pietro Pellegri, vagy a németeknél a Bayern München által leigazolt ígéret, Jann-Fiete Arp. De a hollandok is fel tudták mutatni Myron Boadut, Mitchel Bakkert, vagy az azóta már a felnőttek között is debütált Lutsharel Geertrudiát.

Négy tehetség, akik a horvátországi tornán robbantak be: Jadon Sancho, Jann-Fiete Arp, Mateu Morey és Amine Gouiri (Forrás: uefa.com)

A tornát végül Spanyolország nyerte, ami utólag nézve nem is csoda, hiszen olyan játékosokat vonultatott fel, mint például Ferran Torres és Eric García (ma mindkettő FC Barcelona), vagy Mateu Morey (Borussia Dortmund) Juan Miranda (Real Betis) és Hugo Guillamón (Valencia CF). Azért az ezüstérmes Anglia sem panaszkodhatott, hiszen náluk is voltak azóta szép karriert befutó játékosok, mint például Jadon Sancho (Manchester United), Phil Foden (Manchester City), Marc Guéhi (Crystal Palace), Callum Hudson-Odoi (Chelsea) vagy épp Emile Smith Rowe (Arsenal). Azt azonban fontos megjegyezni, hogy mindkét csapatban voltak olyan játékosok, akikről ma már keveset tudunk, ezzel is bizonyítva, hogy az utánpótlás-szinten elért sikerek nem jelentenek garanciát a felnőttek között elért sikerekre.

Kiemelt fotó: Hungary Today