Amikor vb-részvételt ért a történelmi magyar szereplés az U17-es foci Eb-n

Magyarország az U17-es korosztályban mindössze ötödik alkalommal tudott kvalifikálni Európa-bajnokságra, az ezt megelőző négy alkalomból háromszor (2002, 2003, 2006) nem sok babér termett a mieinknek, ám 2017-ben, ahogyan azt korábbi cikkünkben részleteztük, nagyon jól szerepeltünk. A következő kiírásban a selejtező elitkörének ezúttal is Magyarország adott otthon, ám lényeges különbség volt a lebonyolításban, hogy a korábbi 2x40 helyett ezúttal már itt is 2x45 percig tartottak a mérkőzések.

A hazai környezet adta előnnyel élve előbb 1-0-ra legyőztük Norvégiát és Bosznia-Hercegovinát, majd egy gyakorlatilag tétnélküli mérkőzésen 4-2-re kikaptunk a belgáktól, de így is utazhattunk Írországba a kontinensviadalra. A csoportbeosztás ezúttal sem volt kegyes hozzánk: Portugália és Oroszország mellett Izland korosztályos legjobbjai vártak a mieinkre, és az elvárás az volt a csapatunkkal szemben, hogy legyünk versenyben a továbbjutást jelentő két hely valamelyikéért.

Megint borítottuk a papírformát

A tornát Dublinban kezdtük a végső győzelemre is esélyesnek tartott Portugália legjobbjaival, akik felvonultatták az azóta a Bajnokok Ligájában és a Premier League-ben is megforduló csatárt, Fábio Silvát. Ahogyan két évvel korábban, úgy akkor is jól jöttünk ki abból, hogy egy nagy esélyes ellen kezdtünk, mert Kosznovszky Márk hajrában született góljával 1-0-ra legyőztük a portugálokat, alaposan felforgatva ezzel minden, a csoportunkat érintő előzetes számítást.

A második mérkőzésünket Izland ellen játszottuk, szintén a fővárosban, és egy roppant izgalmas mérkőzésen Németh András 90. percben szerzett tizenegyesgóljával 2-1-re nyertünk és kiharcoltuk a továbbjutást.

A tét nélkülinek semmiképp sem mondható harmadik összecsapásunkat Oroszországgal vívtuk, és egy kalandos, hallatlanul izgalmas összecsapás végén 3-2-re nyertünk úgy, hogy a 94. percben megint Németh volt a hős aznapi második találatával. Ezzel Oroszország kiesett, Portugália pedig a százszázalékos Magyarország mögött második lett.

(Forrás: mlsz.hu)

A negyeddöntőben a két évvel korábbi győztes Spanyolország várt a mieinkre, de az addig látottak alapján nem volt okunk félni tőlük sem. Bár a mérkőzésen korán vezetést szerzett az ellenfél Jordi Escobar révén, Ominger Gergő a második félidőben egyenlíteni tudott és mivel újabb gól már nem esett, a szabályok értelmében a hosszabbítást mellőzve tizenegyesek döntöttek. Ebben sajnos alulmaradtunk, így az ötödik helyért és egyúttal a brazíliai világbajnokságon való részvétel jogáért játszhattunk tovább.

Az ötödik helyért és a brazíliai repülőjegyért Belgium csapata várt a mieinkre, akik nagyon simán kikaptak a negyeddöntőben 3-0-ra a későbbi győztes hollandoktól. A két fáradt, de motivált csapat összecsapásán a rendes játékidőben 1-1-re végeztek a felek (a mieink részéről Komáromi György volt eredményes), így itt is tizenegyesek döntöttek, ám ezúttal ez nekünk kedvezett. Ez azt is jelentette, hogy 1985 után újra U17-es világbajnokságra voltunk hivatalosak, de ez már egy másik anyag témája lenne.

(Forrás: mlsz.hu)

Mi lett velük?

Kapusaink közül Hegyi Krisztiánra több nyugat-európai klub felfigyelt, végül Londonban a West Ham Unitednél kötött ki, ahol többször volt már a felnőttek meccsére is nevezve, ám manapság még a tartalékok között véd jobbára. 2023 tavaszán már meghívta a felnőttek közé Marco Rossi, ami a munkájának egy jó visszaigazolása. Poszttársa, Megyeri Gábor elhagyta a Magyar Futball Akadémiát és jelenleg az NB II-es Kazincbarcika játékosa, ahol éppen egy azonos nevű riválissal kell megküzdenie a csapatba kerülésért.

Az akkori válogatott védősorából Buna Gábor is elhagyta Kispestet a több játéklehetőség kedvéért, jelenleg az OTP Bank Ligában remeklő Kecskemét játékosa, de mindössze egyszer vetették be, többnyire a tartalékok között kap szerepet. Ő még mindig előrébb tart a karrierjében, mint a volt diósgyőri Orosz Donát, aki ennek az évnek a januárjában akasztotta szögre a stoplist, több évnyi kazincbarcikai és egri kölcsönjáték után, mindössze 20 évesen.

Bekker Roland és Horváth Milán az NB II-ben próbálnak helytállni több-kevesebb sikerrel, előbbi a Győri ETO, utóbbi a Siófok játékosaként, Dávid Zoltán viszont az FK Nafta Lendva színeiben a szlovén másodosztályban szerepel.

Az élvonal szintjét is megütő játékosnak tűnik az akkori csapatkapitány, Posztobányi Patrik, aki olykor-olykor bekerül a Puskás Akadémia csapatába, de korántsem tart ott, mint akkori védőtársa, Balogh Botond, aki az MTK-ból indulva az egykor szebb napokat is megélt olasz Parma játékosa lett. Fiatal kora ellenére több Serie A-s és Serie B-s mérkőzése is van, bízhatunk abban, hogy idővel képes lesz állandósítani a helyét Gianluigi Buffon csapatában. Marco Rossi kiemelten figyeli pályája alakulását, számításba vett játékos a válogatottnál.

Sokan előszeretettel aggatták rá a Szoboszlai-utód címkét a középpályás Major Sámuelre, aki 2019-ben szintén a Red Bull Salzburgnál nevelkedett, ám napjainkban a Debrecenbe be nem férve a másodosztályú Pécsnél keresi a játéklehetőséget. Pont így van ezzel Kosznovszky Márk, aki húzóember volt az írországi tornán, azóta viszont megjárta a Serie A-t és az OTP Bank Ligát is, manapság a Kozármisleny csapatával harcol annak NB II-es tagságának megőrzéséért kölcsönjátékosként. Szintén MTK-s, de a csapat tagja Kata Mihály, aki aktív részt vállalt ebben a szezonban a megelőlegezhető feljutásból, csakúgy, mint Zuigeber Ákos, aki Katához hasonlóan jövőre a legmagasabb honi osztályban robbanthat.

Ominger Gergő már tudna mesélni egykori válogatott társainak az élvonal légköréről, hiszen kétszer is belekóstolhatott a Puskás Akadémia játékosaként, napjainkban azonban inkább az NB II-es Csákvárt erősíti a két klub között fennálló partneri kapcsolatnak köszönhetően. Klubtársa, Komáromi György viszont szép kis rutinra tett szert Felcsúton az évek során és mostanában már inkább az a meglepő az esetében, ha nem játszik.

Komáromi György (Forrás: pfla.hu)

Támadóink közül Molnár Rajmund jelenleg az NB II-es Szombathelyi Haladás alapembere, ráadásul 15 gólnál tart, míg Kalmár Benedek minden erre utaló forrás szerint manapság a szlovák másodosztályú FC Komarno játékosa. Szalay Szabolcs épp ebben az idényben válik stabil élvonalbeli játékossá Zalaegerszegen, ráadásul nemrég káprázatos szabadrúgásgóllal segítette csapatát Magyar Kupa-győzelemhez.

A legmagasabb szinten nem csak a támadók közül, de talán az egész keretből Németh András jár, részben dél-afrikai gyökerű csatárunk januárig a belga KRC Genk szolgálatában állt, ám a kevés játéklehetőség miatt a Bundesliga 1-be tartó patinás Hamburg SV csapatához igazolt. Noha nem rá épül még a csapat támadójátéka, amikor lehetőséget kap, többnyire hasznosan játszik, gólja is van már, egy sérülés miatt azonban csak a lelátóról szoríthat társainak, hogy harcolják ki a hőn áhított feljutást. Marco Rossinál már ő is debütált, mi több, gólja is van már a válogatottban.

Klasszisjelöltek, akik ezen a tornán bukkantak fel

Természetesen ezen a tornán is hemzsegtek a megfigyelők és láthattak is néhány csiszolatlan gyémántot, akiket azóta hellyel-közzel sikerült kifényesíteni, hogy az európai labdarúgás legmagasabb szintjén ragyoghassanak. Yeremy Pino Spanyolországban egyértelműen ilyen volt, ő ma már topklubok célpontja, de radaron van az akkori belga csapat szélsője, a rennes-i Jeremy Doku is. Annak a csapatnak a kapusa Maarten Vandevoordt volt, akire nekünk is figyelnünk kell, mert 2024-től az RB Leipzig kapusa lesz, rivalizálva Gulácsi Péterrel.

Premier League-kapus lett az akkori ír csapatból a Southamptonnál Gavin Bazunu, de a korábbi Manchester City-portásnak több akkori csapattársa feltűnt az írországi tornán, főleg az angol csapatban, így például az a Cole Palmer, akit Josep Guardiola előszeretettel játszat kevésbé fontos BL-mérkőzéseken. Rajta kívül az angol válogatottat képviselte még ekkor a katari felnőtt vb-n már amerikai színekben brillírozó valenciai Yunus Musah, hogy a képességeit érzékeltessük, az a hír járja róla, hogy a nyáron az Arsenal szerződtetné… Rajta kívül ismerős lehet még Noni Madueke neve is, aki nemrég igazolt a Chelsea-hez a PSV Eindhovenből, ő már akkor is ott volt Steve Cooper korosztályos csapatában.

Yunus Musah itt még az angolokat erősítette, később az amerikai válogatott mellett tette le a voksát (Forrás: The Sun)

Ha már Eindhoven: a tornát, mint jeleztük, Hollandia nyerte végül, soraiban olyan, azóta is ismert játékosokkal, mint Devyne Rensch, vagy épp a gólvágó Brian Brobbey. Svédországot Anthony Elanga (Manchester United), Németországot pedig Dárdai Márton (Hertha BSC), Luca Netz (Borussia Mönchengladbach) vagy éppen Lazar Samardzic (Udinese) képviselte, igaz utóbbi felnőttként már a szerb nemzeti színeket viseli.

Kiemelt fotó: mlsz.hu