Amit a közvetítés nem mutat meg – így zajlik egy versenynap a Formula–E-ben

Reggel hét óra. Misano, a csendes olasz kisváros még alszik. Egy maréknyi ember azonban izgatottan álldogál egy buszmegállóban. Nissanos sapka az egyikük fején, mclarenes póló a másikon – a Formula-E rajongói a korai időpont ellenére már frissen, éberen tartanak a Marco Simoncelliről elnevezett versenypályára, ahol az elektromos világbajnokság hatodik és hetedik fordulóját rendezik, szombaton és vasárnap is rajthoz állnak itt a pilóták. A pályára megérkezve látszik, hogy csak a leglelkesebb nézők látogatnak ki a nyolc órakor kezdődő szabadedzésre.

 

A médiacenter viszont már tele van kissé álmos újságírókkal, fotósokkal, videósokkal, illetve a csapatok médiafelelőseivel – a későn érkezők már szinte alig találnak maguknak szabad helyet és konnektorokat a napra a kamerák, fényképezőgépek és laptopok tengerében.

 

A média munkatársainak nem szégyen fáradtnak lenniük, hiszen ez már a harmadik hosszú munkanap a versenyhétvégén, a csapattagok pedig természetesen náluk is korábban érkeztek meg a misanói pályához. Ők már a hét elején rendezgették a garázsokat, kipakolták az autók alkatrészeit, készültek az előttük álló feladatra.

 

Csütörtökön aztán minden főszereplő is megérkezett, elkészültek az első képek, videók, interjúk és újságcikkek. Én is átvágtam aznap a Jaguar-csapat sajtófőnökét követve az istálló garázsán, kerülgetve az autón serényen dolgozó szerelőket és a képernyőket vizslató mérnököket. A bokszutcába érve épp szembetalálkoztam Mitch Evansszel, az istálló új-zélandi versenyzőjével, aki az elmúlt évekhez hasonlóan idén is bajnoki esélyesként vágott neki a szezonnak. A pilóta jókedvűen válaszolgatott a kérdéseimre – a jaguarosok pedig remélik, hogy a mosoly a futam után is megmarad az arcán. (Az Evansszel készült exkluzív interjút még ma délután olvashatjátok a Büntetőn.)

 

De térjünk vissza a szombati naphoz. A szabadedzés csendesen lezajlik, csupán Nick Cassidy bosszús a garázsba visszatérve. Evans csapattársa ugyanis bőven adott munkát a Jaguar szerelőinek, miután a falban végezte az edzésen, így megkezdődik a szorgos munka annak érdekében, hogy két autóval tudjon kiállni a csapat az időmérőre.

 

Eközben a szurkolói zóna is szépen megtelik, a bokszutca bejáratánál pedig hosszú sor kígyózik. A Formula–E most is bizonyítja a híresen szurkolóbarát hozzáállását: a szerencsés rajongók, akik időben lecsaptak az extra jegyekre, most bepillanthatnak a kulisszák mögé. Az időmérőre készülő csapatoktól szigorúan elkerítve ugyan, de megcsodálják a garázsokat, az autókat, közelről láthatják a pályát, amelyen nemsokára újra akcióba lendül a mezőny. Egy 12 év körüli kisfiú egy nagy zászlót lobogtat lelkesen a McLaren garázsa előtt. Aláírásokat gyűjt a versenyzőktől és egész jól halad, néhány pilótára már sikerült is lecsapnia.

 

Hamarosan átvonul a szurkolói armada a lelátókra és visszaadják a bokszutcát a csapatoknak. Megkezdődik a hétvége első éles pillanata, jön az időmérő. Először két csoportra osztva mennek ki gyorsköröket futni a pilóták, majd a legjobb nyolc továbbmegy az egyenes kieséses szakaszba. Jake Dennis, a regnáló világbajnok csúnyán elvérzik már az elején, a McLarenek viszont nagyon gyorsnak tűnnek. Vegyes az összeállítás az egyenes kieséses szakaszban, a negyeddöntőket négy különböző csapat pilótája vívja. Két nappal ezelőtt még nem tudtam, de a szombati pole pozícióssal beszélgettem a bokszutcában – Evans Jaugarja indulhat majd a legelső rajtkockából délután.

 

Addig viszont nem lazsálhatnak a csapatok és a pilóták. A szerelők felkészítik a versenygépeket az előttük álló kihívásra, a pilóták pedig megtárgyalják a mérnökeikkel a nyerő stratégiát a futamra. Közben a lelátók újra kiürülnek, egy FE-futamon ugyanis sosem unatkoznak a nézők. A versenyig autogramosztáson is részt vehetnek, bezsebelhetnek pár szelfit kedvenceikkel, a nagyszínpadon pedig folyamatosan mennek a koncertek – nagyjából olyan ez, mintha egy fesztivál lenne, autóversenyzéssel fűszerezve.

 

Az újságírók és a csapatok munkatársai tovább dolgoznak a médiacenterben, amikor egyszer csak felbukkan Jeff Dodds, a Formula–E vezérigazgatója. Megszemléli – a valószínűleg méregdrága – öltönyben a munkát, majd megy is tovább. Közben mindenki más is teszi a dolgát: aláír, nézelődik, szerel, fúr, átvizsgál valamit, készülődik a pár óra múlva induló futamra, amelynek a feszültsége egyre inkább érződik.

A garázsok hátsó bejáratánál járkálva – ez a rész el van egyébként zárva a szurkolók kíváncsiskodó szemétől – megpillantom a McLaren csapatfőnökét, Ian Jamest és Albert Lau vezető mérnököt. Gondterhelt arccal diskurálnak valamiről, noha a gárda tempója ígéretesnek tűnt a kvalifikáción. Hamarosan kiderül, mi okozta a nagy aggodalmat: versenyzőjük, Jake Hughes autójában nem volt élesítve az automata tűzoltó rendszer, így a britet kizárták az időmérőről. Érthető a csalódás, hiszen Hughes a dobogóért küzdhetett volna a negyedik helyről, így viszont a rajtrács legvégéről kell majd indulnia.

 

Ezután már pikk-pakk elérkezik a nap legfontosabb része, pontosabban az arra való felkészülés. A rajtrácson már gyülekeznek az autók, bár alig lehet őket látni az embertömeg közepette. Pilóták, szerelők, mérnökök, újságírók, fotósok és vendégek tömkelege árasztja el az aszfaltcsíkot. Viszont amilyen hamar jöttek, olyan hamar mennek is. Hamarosan kialszanak a lámpák, immár a versenyzőkre és a gépekre irányul az összes figyelem.

 

A rajt előtti pillanatokban még a médiacenter is elcsendesül. Az újságírók, akik nem mellesleg imádói is a sportnak, úgy gyülekeznek a célegyenesre néző hatalmas üvegablakoknál, mint a hangyák egy elejtett morzsánál.

 

A versenyzők megkapják a jelzést, elindul a futam. A sajtó tagjai kitekert nyakkal figyelik a fejük felett elhelyezett tévéképernyőket, miközben fél szemmel a laptopjukon pötyögve írják a futamösszefoglalót, illetve tekintgetnek ki a mellettük elsuhanó autókra. Ha ez a jelenet fizikailag kivitelezhetetlennek tűnik, az azért van, mert tulajdonképpen az is, bár valahogy mégis mindenki leadja időre a tudósítását.

 

A verseny egyébként úgy telik, ahogyan azt a versenyzők és a csapatfőnökök megjósolták. Folyamatos pozícióváltás az élen, egy kupacban az egész mezőny, szinte összeérnek az autók. Minden apró jelenetre egy emberként reagál a médiacenter. Amikor pedig Antonio Felix da Costa Porschéja elsőként átszeli a célvonalat, tapssal díjazza a terem az ő és csapata teljesítményét.

 

Amíg a versenyzők a dobogón ünnepelnek, az újságírók az utolsó simításokat végzik a cikkeken. Ezután mindenki egyszerre rohan a sajtótájékoztatóra. Éppen a többi kíváncsiskodó kollégával várom a versenyzőket a teremben, amikor egyszer csak lecsüccsen mellém a győztes csapat egyik alkalmazottja – kezében a nyertesnek járó trófeával. Feltűnő jelenség, az biztos. Nem bírom megállni, hogy ne kérjem meg a porschés hölgyet, hadd fotózzam le a kupát, végülis nem sokszor van az ember ilyen közel egy győztes trófeához. Ő mosolyogva elém tartja azt, bár szegény alig bírja el egy kézzel.

 

A sajtótájékoztató jó hangulatban zajlik, a versenyzők egymással viccelődnek, nevettetik a közönséget. Úgy tűnik, most mindegyik dobogós elégedett.

 

A rohanás és a kérdések sora nem ér véget, irány a médiazóna, ahol tovább folytatódik a kérdezz-felelek. Én is megszólítok néhány versenyzőt a ma látottakkal kapcsolatban: a maseratis Jehan Daruvala és a mclarenes Jake Hughes a peloton-versenyzés nehézségére panaszkodik (ez az a típusú verseny, amikor egy kupacban haladnak a versenyzők), amikor , noha utóbbi állítja, hogy az ő autójuk volt a legerősebb a mai napon. A Nissan versenyzője, Sacha Fenestraz bőbeszédűbb, látszik rajta, hogy ő nagyon nem élvezte a mai futamot, csakúgy, mint a porschés Pascal Wehrlein, aki listavezetőként nullázott, így amikor beszélgetünk, már nem ő áll a rangsor élén.

 

Az egyik legnépszerűbb célpont az újságírók körében a hazai futamát teljesítő Maserati pilótája, Maximilian Günther. A sajtófőnöke már sürgeti a németet, hogy ideje indulni vissza a csapathoz a kötelező megbeszélésekre, ez azonban nem akadálya annak, hogy néhány mondatot velem is váltson. Együtt kerülgetjük a paddockon átvágva a különböző csapatok alkatrészeit, majd mire kibeszélte magát, el is tűnik a csapat garázsának mélyén.

 

Ennyi volt a szombati terepmunka, bár a médiacenter késő estig javában nyüzsög még. A garázsok mélyén is nagyban zajlanak még a megbeszélések a versenyzők és a mérnökök között.

 

És ha nem is sokat, de egy pár órát azért mindenki aludt az éjszaka során, mielőtt ma kora reggel jött a második felvonás.

A képek forrása: Nagyházi Anna