Amszterdami zuhanórepülés – meddig süllyed tovább az Ajax?

Hollandia legeredményesebb klubja Európa és az egész világ talán leghíresebb és legjobb akadémiájával büszkélkedhet évtizedek óta, klasszisok tömkelegét köszönhetjük az ott zajló minőségi munkának, ilyeténképpen az egész globális futballra közvetett hatást gyakorolhat, ha az amszterdami gépezet fogaskerekei berozsdásodnak. Kontinensük labdarúgásában folyamatosan nyílik az olló a topligák sztárklubjai és a hozzájuk színvonalban legközelebb álló bajnokságok patinás élcsapatai között, ez a jelenleg visszafordíthatatlannak tűnő folyamat többek között azt is jelenti, hogy példának okáért a négy BEK/BL-címével a ranglista hatodik helyén álló Ajaxnak (és természetesen az összes többi sorstársának) régóta esélye sincs a BL-győzelemre, de még az Európa- és a Konferencia-liga megnyerésére sem igazán (utoljára 2011-ben fordult elő, hogy nem a négy topliga valamely csapata kaparintott meg egy nemzetközi serleget, akkor az FC Porto nyerte meg az Európa-ligát).

Az Ajax viszont éppen a kiváló utánpótlásának, és az ebben rejlő gazdasági perspektívák kiaknázásának eredményeképpen a lehető legközelebb tudott maradni a monopolhelyzetben lévő gigászokhoz, és a leszakadó régi nagyok egyik legsikeresebb klubja volt. 2017-ben még Európa-liga-döntőt játszott (José Mourinho Manchester Unitedje múlta felül), 2019-ben pedig BL-elődöntőt – a dicsőséges Ten Hag-korszak csúcspontjaként. A kétszeres Rinus Michels-díjas mester gardírozta Ajax 2019 és 2022 között megszakítás nélkül bajnok volt (2020-ban is az Eredivisie első helyén állt, amikor a világjárvány miatt nyolc fordulóval a vége előtt berekesztették a holland pontvadászatot, és végül nem hirdettek bajnokot sem), 2019-ben és 2021-ben pedig a Holland Kupát is elhódította. Az az élet rendje szerint volt, hogy Ten Hag négy és fél év után továbblépett (azóta a Manchester United edzője), az azonban a legkevésbé sem tetszik menetrendszerűnek, ami a távozása óta az Ajax háza táján zajlik.

A csalódást keltő átmeneti év retrospektív csillogása

Némi visszaesésre alighanem a legvérmesebb szurkolók is számítottak, de a 2022–2023-as kiírás Alfred Schreuder irányításával váratlanul gyengén kezdődött, végül a szezon derekán, már januárban útilaput kötöttek a talpára, egy hétmeccses nyeretlenségi sorozatot követően – amely az 1960-as évek negatív klubrekordjának beállítása volt. Ekkor a csapat csak az ötödik helyen állt a tabellán, a BL csoportköréből pedig az Európa-ligába hullott alá.

Schreuder utódja John Heitinga lett, aki némileg ráncba szedte a fővárosiakat. Bár a legjobb 16 közé jutásért vívott párharcban alulmaradt az Ajax az Union Berlinnel szemben, a bajnokságban végül odaért a harmadik, El-selejtezőt érő helyre, míg a Holland Kupa döntőjében csak büntetőkkel maradt alul a PSV-vel szemben, így az amszterdami kirakatcsapatot ideiglenesen irányító korábbi világbajnoki ezüstérmes hátvéd legalábbis nem vallott kudarcot. Arne Slot Feyenoordja amúgy is megállíthatatlan volt, de a PSV is magára talált Peter Bosz vezetésével, amivel részint kiválóan lehetett takarózni, másfelől viszont komoly aggodalomra is okot adott, hiszen a két fő rivális egyaránt koncepciózus építkezésbe fogott és komoly flowba került – amelyet sikeresen át is csatornáztak az új szezonra.

Emelkedés helyett zuhanórepülés

Az eindhoveniek pontveszteség nélkül, 20–1-es gólkülönbséggel vezetik a bajnokságot, és a Feyenoord is veretlen még – bár a címvédő két váratlan döntetlennel kissé beragadt a rajtnál, azóta négy győzelmet aratott és 23 szerzett gólnál tart – hat fordulót követően. Az immár Maurice Steijn dirigálta Ajax öt ponttal mindössze a 14. helyen tanyázik, és sokat elárul szorult helyzetéről, hogy mostanság nem feltétlenül ez a legnagyobb gondja.

És mintha nem lenne elég bajuk, múlt héten vasárnap az áprilisi rotterdami Holland-kupa elődöntőhöz hasonlóan újfent botrányba fulladt a De Klassieker. Ezúttal Amszterdamban, 3–0-s vendégelőny mellett kellett a második félidő elején végleg félbeszakítani az Ajax–Feyenoord mérkőzést, miután a hazai szurkolók pirotechnikai eszközöket dobáltak a pályára. Ezután a tomboló fővárosi fanatikusok megpróbálták betörni a Johan Cruyff ArenA főbejáratát, a rendőrség végül könnygázzal oszlatta fel az ultrákat. A mérkőzést szerda délután zárt kapuk mögött folytatták, Santiago Giménez pedig néhány perccel az újraindítás után harmadszor is beköszönt (ezzel a bajnokságban immár kilenc találatnál járó mexikói támadó lett az első olyan Feyenoord játékos, aki három gólt szerzett az Ajax ellen) és beállította a 4–0-s végeredményt.

Fotó: Getty Images

Az Ajaxnak egyébként még van egy elmaradt találkozója az FC Volendam ellen, amit elvileg szerdán pótoltak volna, de a KNVB (Holland Labdarúgó-szövetség) úgy döntött, azt újfent elhalasztják, és helyette a félbeszakadt derbit fejezik be a felek. Az amszterdamiak emiatt jogi lépéseket is fontolgattak, de végül a Volendammal folytatott megbeszélés után ettől eltekintettek. Az egyesület ugyanakkor ragaszkodik a szövetséggel és a versenybizottsággal való további egyeztetéshez, „mert a döntéshozatal során nem vették figyelembe a klubok jogos érdekeit” és úgy vélik, „a szabályzat túlzott mozgásteret biztosít a döntéshozóknak, ami magában hordozza az önkényesség és az indokolatlan határozathozatal kockázatát”.

Persze az joggal merülhet fel kérdésként, be kell-e fejezni egy ilyen meccset egyáltalán, amely egyrészt 55 perc alatt is eldőlt már, másrészt – hasonló szurkolói rendbontás esetén – többnyire, éppen az adott 3–0-s gólkülönbséggel szokták befejezés nélkül jóváírni a vendégcsapat javára. A folytatás és a helyben hagyás mellett is számos érvet fel lehetne sorakoztatni; az Ajax úgy volt vele, ha már muszáj lejátszani, akkor majd valamikor novemberben, amikor legközelebb lesz egy szabad időpont. Erről persze Rotterdamban hallani sem akartak, és perrel fenyegették a szövetséget és az amszterdamiakat is, amennyiben nem ezen a héten kerül sor a hátralévő 35 perc lejátszására – ezek után persze hirtelenjében a rekordbajnok elöljárói is kompromisszumkészekké váltak. Ami valóban felháborító az az, hogy a KNVB a Volendamot teljesen kihagyta a döntéshozatalból, velük még csak nem is konzultált, pedig a narancsmezesek éppen a szövetség kérésére mentek készségesen bele az Ajax nemzetközi kupamérkőzése miatti halasztásba még augusztusban. A fővárosi klub fentebb idézett keddi közleménye valódi problémákat feszeget, bár az adott eset vezéráldozata semmiképpen sem az Ajax, hanem a Volendam. Annak pedig a szövetség inkorrektségétől függetlenül örülhetnek, hogy így végre túl lehet lépni ezen az újabb kínos, napokon átívelő és ezer sebet ejtő vereségen.

A szervezeti válság első vezéráldozatai: Sven Mislintat és Pier Eringa

Alig néhány órával a berekesztett vasárnapi derbit követően azonnali hatállyal menesztették Sven Mislintat technikai igazgatót, míg szerda délután, a Klassieker második felvonása után a klub felügyelőbizottságának elnöke, Pier Eringa maga döntött úgy, hogy lemond. Mislintatot egyébként még Edwin van der Sar nevezte ki áprilisban, aki maga aztán másfél hónappal később, az előző szezon végén mondott le vezérigazgatói posztjáról, majd júliusban a horvátországi nyaralása közben agyvérzést kapott. A 130-szoros holland válogatott kapuslegenda életét egy spliti klinikán sikerült megmenteni, majd egy héttel később hazaszállították Hollandiába, de az állapotáról szinte semmit sem tudni azóta. Vakációja drámai fordulata különös fénytörést ad a klub vezérigazgatói posztjáról való leköszönő nyilatkozatának:

„Szükségét érzem annak, hogy kicsit eltávolodjak a labdarúgástól, pihenjek, más dolgokat csináljak. Nem volna helyes, ha én hoznék döntéseket ennek a csodálatos klubnak a közeljövőjét illetően.”

Mintha Van der Sar tényleg a jövőbe látott volna…

Mislintat kirúgását a klubon belüli széles körű támogatottság hiányával indokolták, és kiemelték, nincsen összefüggés a szeptember 20-án bejelentett törvényszéki könyvvizsgálói vizsgálattal…

„A széles körű támogatottság helyreállítására tett számos kísérlet nem vezetett eredményre, ez nyugtalansághoz vezetett a klubon belül és környékén. Sven óriási erőfeszítéseket tett az Ajaxért az elmúlt hónapokban, amiért hálásak vagyunk. Most az az Ajax érdeke, hogy egyesült erővel továbblépjen és visszatérjen a sikerekhez”

– fogalmazott Jan van Halst, az amszterdamiak ideiglenes vezérigazgatója.

Amennyiben a német szakember valóban komoly erőfeszítéseket tett, valamit nagyon rosszul csinált, ugyanis a játékoskeret úgy cserélődött ki, hogy közben súlyosan meggyengült.

Kiárusított alapcsapat, teljesen átalakult játékoskeret

A nyár folyamán 18-an távoztak a klubtól, ami extrém magas szám. Közülük a legfájóbb veszteség a két lejárt szerződésű alapember Dusan Tadics (Fenerbahce) és Davy Klaassen (Internazionale), akik iszonyúan fognak hiányozni. A 35. életévét taposó szerb támadó öt amszterdami éve alatt minden sorozatot figyelembe véve 105 gólt jegyzett, míg a 30 esztendős holland válogatott középpályás két részletben tíz teljes szezont húzott le a piros-fehéreknél, melyek során összesen 92 találat és 31 gólpassz fűződött a nevéhez. Tadics elengedése a kora miatt érthetőbb, Klaassent azonban bizonyára maradásra lehetett, sőt kellett volna bírni, hiszen nem túl valószínű, hogy az Interben főszerep jutna neki.

Az kétségtelen, hogy jó néhány zsíros üzletet is nyélbe ütöttek Mislintaték, a probléma az, hogy már-már végkiárusítást rendeztek. A felfuttatott játékosok busás haszonnal való értékesítése persze a klubmodell része, és bizonyos időközönként újra és újra szembe kell nézni az elkerülhetetlennel, néhány kulcsjátékos távozásának sajnálatos következményeivel, és a helyükre szánt új igazolások vagy éppen saját nevelésű tehetségek felépítésének kihívásaival, de a nyári átigazolási ablakban jócskán túllőttek a célon.

Az előző szezont kölcsönben az FC Köbenhavnnél töltő Mohamed Daramy játékjogát a Stade Reims kaparintotta meg, a 21 éves dán támadóért 12 milliót fizettek a franciák. Értékesítették a két év alatt mindössze hat bajnokin lehetőséget kapott ifjú középpályást, Youri Regeert is, ő 900 000 euró ellenében igazolt a Twentéhez, ahol egyelőre meghatározó szerepet szánnak neki. A fontosabb kiegészítő embernek számítók közül Owen Wijndalt kölcsönadták a Royal Antwerpnek, az egy évvel ezelőtt az FC Portótól ötmillióért átigazolt 20 éves csatárt, Francisco Conceicaót pedig egy évre visszaküldték a portugál kikötővárosba a mexikói Jorge Sánchezzel egyetemben. Említést érdemel még Florian Grillitsch is, az osztrák válogatott védekező középpályása ugyan nem volt fontos láncszem az Ajaxban, de így is pályára léphetett 18 alkalommal az előző évadban. Vele kapcsolatban érdekesség, hogy tavaly nyáron ingyen érkezett a TSG Hoffenheimtől, és most ugyanoda ment vissza szintén ellentételezés nélkül, és egyébként még soha egyetlen klub sem fizetett a 28 éves játékosért, aki immáron 182 Bundesliga fellépésnél tart és a Transfermarkt szerint 6,5 millió eurót ér.

Fotó: Imago

A korábbi válogatott hálóőr, Maarten Stekelenburg 41 évesen visszavonult, igaz ő már csak harmadik számú kapusnak számított. A 2022-ben a Pisából kölcsönbe érkezett olasz center, Lorenzo Lucca pedig az Udinesénél vendégszerepel a továbbiakban. Az is ide tartozik, hogy Daley Blindet már januárban elpasszolták a Bayern Münchenbe, ahol a veterán válogatott hátvéd nem tudott gyökeret ereszteni, most azonban a LaLigában repülőrajtot vett Girona színeiben stabil kezdőjátékossá avanzsált.

Természetesen érkezők is akadtak szép számmal, a kölcsönbe adott labdarúgókat figyelmen kívül hagyva összesen 15-en vannak, de erős a minőségi kontraszt a két oldal között. A legnagyobb fogás talán a horvát válogatott középhátvéd, Josip Sutalo (Dinamo Zagreb, 20,5 millió), valamint honfitársa, a ballábas Borna Sosa (VfB Stuttgart, tízmillió), aki hátul, szárnyvédőként és akár nyolcas pozícióban is bevethető a baloldalon. A 27 éves angol támadó, Chuba Akpom a The Championshipből érkezett, a Middlesbrough FC-ben 40 mérkőzésen szerzett 28 gólja remek ajánlólevél volt, a 12,5 milliós vételár pedig ehhez mérten arányosnak tűnik. A grúzok egyik új üstököse, Georges Mikautadze a francia másodosztályban villogott, a feljutó FC Metz csapatában 23 gólt és nyolc asszisztot jegyzett, a 22 éves csatár 16 millióért költözött Hollandiába. A Manchester City U21-es csapatától érkezett a portugál Carlos Borges, a 19 éves balszélső 24 meccsen 22 gólig jutott a PL 2-ben, érte 14 milliót kellett átutalni. A 21 éves argentin balbekk, Gastón Ávila Antwerpenből jött 12,5 millióért, míg az AS Romában csak epizodista bosnyák középpályás, Benjamin Tahirovics játékjoga 8,4 milliót kóstált. De fizetni kellett az Eintracht Frankfurt kispadjáról harmadik számú kapusnak megvásárolt Diant Ramajért (nyolcmillió), a norvég Moldétől elhappolt Sivert Mannsverkért (középpályás, hatmillió) a dán Viborgtól elcsábított Anton Gaaei-ért (jobbhátvéd, 4,5 millió), valamint Jakov Medicért is – a horvát középhátvéd a Bundesliga 2-ben vitézkedő St. Paulitól érkezett, hárommillió euró fejében.

Profi szerződést kapott két 18 éves saját nevelésű játékos, Silvano Cliff Robbie Vos és Amourricho van Axel Dongen, a Twentétől visszahívták a 21 éves Anass Salah-Eddine-t; és bónuszként ingyen érkezett a Toulouse-tól a Ligue 1-ben kiváló szezont maga mögött tudó középpályás, Branco van den Boomen, aki 28 évesen a legjobb korban és formában tért haza.

Sutalo, Sosa és Ávila valószínűleg remek vétel volt, az viszont erősen kérdéses, hogy az angol, illetve francia második vonalban, illetve a PL 2-ben brillírozó támadók mire mennek majd az Eredivisie-ben, mindhárman aligha fognak beválni, gólt egyelőre csak Borges szerzett (a 3–3-as döntetlennel zárult Olympique Marseille elleni mérkőzésen). Arról nem is beszélve, hogy a támadó szekcióban Brian Brobbey (öt bajnoki meccs, két gól) és Steven Bergwijn (három mérkőzés, két találat) is bevethető, tehát nagy a konkurencia. Mellettük csupa alacsonyabb szintű bajnokságból érkező fiatalba fektettek összességében azért elég sok pénzt, a kivétel Tahirovics, aki viszont a Romában alig kapott lehetőséget. Öt bajnoki és egy El-mérkőzés után persze nem vonhatunk még mérleget, ráadásul akkora a rotáció, hogy a legtöbb új igazolásnak egy-két meccs jutott csupán. Az előző idény meghatározó szereplői közül hírmondónak is alig maradt valaki, Brobbey és Bergwijn mellett a középpályán Steven Berghuis és Kenneth Taylor, hátul pedig Devyne Rensch, azaz összesen öt mezőnyjátékos!

Még a kapusposzton is felfordulás van, elméletileg ugyanis Gerónimo Rulli lenne az első számú hálóőr, ő azonban a bajnoki nyitányon megsérült. A 31 éves argentin egyébként januárban érkezett a Villarrealtól. Most az a Jay Gorter (23 éves) véd, aki 2021 óta az Ajax játékosa, de korábban mindössze egyetlen bajnokin őrizte a kaput, és a tavaszt kölcsönben Aberdeenben töltötte, ahol csak négy meccsen védhetett. Stekelenburg ugye visszavonult, de van egy másik veterán holland kapusuk is, a 39 esztendős Remko Pasveer, aki szintén két éve érkezett Amszterdamba a Vitesse Arnhemtől, tehát 37 évesen igazolták le! Az előző kiírásban Rulli érkezéséig ő állt az Ajax kapujában, és benne volt Louis van Gaal katari világbajnoki keretében is, miután 2022 koraőszén a lengyelek elleni Nemzetek Ligája-mérkőzésen 38 évesen debütálhatott az Oranjéban is – ezzel Pasveer a szintén kapus Sander Boschker után (ő 39 esztendős volt a 2010-es bemutatkozása idején) – a második legidősebb újonc lett a holland válogatott történetében. És akkor melléjük érkezett a 22 éves Ramaj…

Fotó: AFC Ajax

Állandóság tehát csak nyomokban lelhető fel Amszterdamban. A világ legjobb mestereinek is emberes kihívás volna egy ennyire átalakult játékosállományból igazi csapatot szervezni, az Ajax trénere azonban egyelőre az a Steijn, akinek ez az első komoly küldetése. A 49 éves edző legnagyobb sikerét éppen előző csapatával, a Sparta Rotterdammal érte el, irányításával májusban az Eredivisie hatodik helyén zárt a legrégebben alapított holland klub. De az Ajax egy másik kávéház – és a legkevésbé sem meglepő, hogy egyelőre nyomát sem látjuk a csapat újjáépítésének. Sőt, úgy tűnik, nagyjából minden a rekordbajnok legsötétebb rémálmai szerint alakul.

Türelemre és időre volna szükség

Persze a profi futballban mindig időből és türelemből adatik a legkevesebb, és meglepő lenne, ha Steijn kaphatna számára elegendőt – márpedig ennek hiányában aligha lehet egyről a kettőre lépni. Ha nem kezd el nyerni a csapat, vélhetően hamarosan ő is repülni fog.

Ráadásul az Ajaxnak azt is le kell nyelnie, hogy míg a két legfőbb hazai riválisa a Bajnokok Ligájában szerepel, neki most csak az Európa-liga jutott. A bolgár Ludogorec Razgrad elleni selejtezős párharc még nem jelentett akadályt, a csoportkörben azonban a Marseille mellett Roberto De Zerbi Brighton & Hove Albionja is borsot törhet az orra alá, és jelenleg az AEK Athén ellen sem mehet feltétlenül biztosra. A kétfrontos szereplés ezúttal a tekintetben is nagy kihívásnak tűnik, hogy míg a bajnokságban kőkeményen kapaszkodni kell, addig az El sem elengedhető, hiszen a BL-pénzekhez szokott Ajax büdzséjéből igencsak hiányoznak azok a súlyos eurómilliók, egy gyors kieséssel pedig még több potenciális bevételtől esne el, és jövőre megint oda kéne valahogy érni a nemzetközi porondra, még ha ez most eléggé valószínűtlennek is tűnik.

Az ugyan az amszterdamiak segítségére lehet, hogy jövőre már a bajnoki második helyezett is automatikusan BL szereplő lesz, a harmadik pedig immár a legrangosabb kupa selejtezőjében, a negyedik pedig az El-kvalifikáció rájátszásában indulhat – de a PSV és a Feyenoord mellett az (eddig mindössze két pontot vesztő) AZ is egyre szilárdabb tagja az élmezőnynek, és a Twentével is komolyan számolni kell. Az ötödik–nyolcadik helyezett csapatok a Konferencia-liga indulásért harcolnak majd, szóval tényleg nem túl rózsás az Ajax helyzete. Ennek ellenére a célkeresztben csakis Európa lehet, és ne feledjük a keret összértéke még mindig stabilan a bajnoki dobogóra predesztinálja!

A fény ugyan egyelőre nem látszik az alagút végén, de egy ilyen potenciállal rendelkező klubnak kutya kötelessége összekapnia magát, úgy a vezetésben, mint a zöld gyepen. De, ha az eredmények mégsem jönnek majd, akkor nem a csapatot kell megint teljesen átszabdalni, hanem a menedzsmentet. Az Ajax Amszterdam hivatalos beceneve De Godenzonen (istenek fiai). Olybá tűnik, mostani szorult helyzetükben az isteni gondviselésen kívül másban nem is igen bízhatnak.

Kiemelt kép: wall.alphacoders.com