Analitika a futballban, avagy a „mérkőzés-dinamika” mutató használata

Az Opta Analyst blogon megjelent cikkben megismerkedhetünk a Stats Perform elemzőcég match momentum elnevezésű modelljével, a szakanyag fordításával és esszenciájának megragadásával pedig igyekszünk mindezt magyar nyelven is közkinccsé tenni annak érdekében, hogy a labdarúgást övező közbeszédben egyre jobban elterjedhessenek a különféle haladó paraméterek.

A labdarúgás egy olyan alacsony pontszámú sportág, ahol statisztikailag kimutatható tény, hogy a leggyakoribb végeredmény az 1–0. Bár kétségtelenül a gólok jelentette eksztázis adja a futball sava-borsát, a mérkőzések összképéről bármiféle következtetést levonni pusztán az eredményből kiindulva elhamarkodottság lenne. Valahol érezzük, hogy mindegyik 1–0 mögött más és más történet húzódik meg, de mégis hogyan lehet ezt a különbséget szemléletesen bemutatni?

A média már évek óta használ olyan mutatókat, amelyek a mérkőzések végeredményét, képét, alakulását igyekeznek valamilyen módon árnyalni, kontextusba helyezni. Ezek a hagyományos mérőszámok, mint például a labdabirtoklás, a lövések, a kaput találó próbálkozások, a szögletek vagy éppen a szabálytalanságok jellemzően a találkozó összefoglalójában vagy a mérkőzésről szóló beszámolóban lelhetőek fel. Ennek bemutatására nézzük is meg a BBC egyik ilyen riportját, amely egy 2021. november 6-án lejátszott Manchester United–Manchester City (0–2) mérkőzésről készült.

Az olyan haladó statisztikai paraméterek bevezetése, mint mondjuk a várható gólok (xG), tovább gazdagította a labdarúgás elemzési eszköztárát. A legtöbb ilyen mérőszámról azonban elmondható, hogy szinte kivétel nélkül csak elszigetelten vizsgálja az eseményeket. Így abszolút érthető módon jelent meg az egyre növekvő igény a pályán zajló események még mélyebb elemzésére, vagyis a mérkőzések holisztikusabb szemléletmódban való vizsgálatára.

A „mérkőzés-dinamika” mutató figyelembe vesz minden labdás akciót, és mérhetővé teszi, hogy mennyire voltak veszélyesek az egyes csapatok a mérkőzés alakulása során, így egy teljesebb körű kronologikus képet fest a nézők számára.

Pontosan mire is használható akkor a mérkőzés-dinamika?

Ez a mutató a mérkőzések időbeni alakulását jellemzi, méghozzá abból az aspektusból, hogy melyik csapat alakít ki veszélyesebb szituációkat a meccs meghatározott periódusaiban. Ennek megállapítása érdekében azt méri, hogy a labdát birtokló csapat mekkora valószínűséggel szerez gólt a következő 10 másodpercben.

A mérkőzés-dinamika egy másik Stats Perform-modellből, méghozzá az ún. possession value-ból („labdabirtoklási érték”) származik. Ez a metódus azt számszerűsíti, hogy a pályán történő egyes események milyen hatással vannak a csapatok következő 10 másodpercen belüli gólszerzésének a valószínűségére.

Praktikusan az ellenfél tizenhatosának környékére irányuló veszélyes labdavezetések vagy passzok jóval többet nyomnak a latban, mint mondjuk a felezővonal környékén történő passzív labdabirtoklás. Ezeket az egyes akciókat utána csapatszinten is összesíthetjük, így értékes információt kapunk arról, hogy melyik csapat nevéhez fűződnek a veszélyesebb labdabirtoklási fázisok.

Hogyan számoljuk ki a pontos értékét?

A mérkőzés-dinamika az előbb már említett labdabirtoklási érték alapján minden percben összehasonlítja a csapatok két legveszélyesebb helyzetét az adott percig, hogy kiderüljön, melyik együttesnek volt a legnagyobb esélye a gólszerzésre az adott pillanatban.

Ennek kiszámítása a következőképpen zajlik:

·      megnézzük az egyes csapatok maximális labdabirtoklási értékét a mérkőzés minden eddigi percében (nulla és 0,1 közötti határértékkel);

·      ebből kifolyólag az egyes csapatok veszélyessége ezeknek az értékeknek a kombinációja, aszerint súlyozva, hogy pontosan mikor történtek, hiszen a legutóbbi percek eseményei aránylag nagyobb hatással vannak a végső értékre. Itt csak a legutóbbi három-négy percnek van számottevő hatása;

·      a mérkőzés-dinamika tehát egy adott percben ezeknek az értékeknek a különbségét veszi alapul, hogy kiderüljön, melyik csapat bizonyult dominánsabbnak a mérkőzés adott szakaszában.

Vegyük is akkor példának a korábban említett manchesteri derbit. A mérkőzés hatodik percében – nem sokkal a találkozó első gólja előtt – a Manchester United maximális labdabirtoklási értéke 0,02 volt (korrigálva azzal, hogy mennyire voltak veszélyesek az ezt a percet megelőző időben), míg a Manchester City neve mellett jóval magasabb számot, egészen pontosan 0,08-as értéket olvashattunk.

E csúcsértékek különbségéből megállapítható, hogy a mérkőzés-dinamika értéke ebben a percben 0,06 volt a Manchester City javára. Mindez azt jelenti, hogy a mérkőzés hatodik percében a Citynek (abszolút értékben mérve) 6%-kal nagyobb esélye volt arra, hogy gólt szerezzen a következő 10 másodpercen belül, mint a Manchester Unitednek. Bár mindkét csapatnak megvoltak tehát a gólszerzési lehetőségei, de a mérkőzés-dinamika mégis azt mutatja, hogy a két együttes közül a Manchester City volt ekkor a dominánsabb, ráadásul nem is kevéssel!

További gyakorlati példák

A mutató tehát annak számszerűsítésére alkalmas, hogy megállapítsa, melyik csapat szerezhet nagyobb valószínűséggel gólt a mérkőzés egy adott pillanatában. Más fejlett mérőszámok, mint például a várható gólok (xG), szintén értékes információt szolgáltathatnak az elemzésekhez, de csak abban az esetben alkalmazható, amikor egy csapat kapuralövést regisztrál. A szóban forgó mutató a labdabirtoklási érték modelljén keresztül ezzel szemben minden megmozdulást figyelembe vesz, így akkor is mérhető egy csapat veszélyessége, ha ígéretes területre juttatja a labdát, de ezt a pozíciós fölényt nem sikerül lövésre váltani.

Noha a Barcelona a Benfica elleni 3–0-s vereség alkalmával a második félidőben csak egy lövéssel próbálkozott, a támadásai mégis rengeteg veszélyt hordoztak magukban. Az alábbi vizualizációról tökéletesen leolvasható, hogy a végeredmény ellenére mennyire domináns játékot mutatott be a katalán együttes.

A mérkőzés-dinamika másik előnye, hogy kiválóan ábrázolja, milyen kontextusban született az adott találat. Példaként nézzük meg az Arsenal és a Crystal Palace 2–2-es döntetlenjét a Premier League 2021-22-es szezonjából.

Bár a mérkőzés története és a két csapat közötti dominancia-váltás időbeni alakulása a fenti ábra alapján egészen nyilvánvaló, a legérdekesebb történés mégis a 73. percben esett második Palace-gól volt, amikor is Odsonne Édouardnak sikerült betalálnia egy kontratámadást követően. A vizualizációt górcső alá véve ugyanakkor tisztán látszik, hogy az Arsenal a mérkőzés ezen időszakában sokkal veszélyesebben játszott és jóval nagyobb sanszuk volt a gólszerzésre, vagyis Patrick Vieira csapata abszolút a „semmiből” talált be.

A mérkőzés-dinamika a közvetítésekben

Az ismertetett mutatóban rejlő lehetőséget a műsorszolgáltatók is igyekeznek kihasználni. A francia Canal+ televíziós csatorna a Bajnokok Ligája közvetítéseinek részeként már egy jó ideje használja a mérőszámot annak érdekében, hogy még érzékletesebben tudja bemutatni a mérkőzés krónikáját.

Jól látható, hogy az Atalanta a mérkőzés első félidejében remekül használta ki a két domináns időszakát, aminek eredményeként két gólt is szerzett. A mérkőzés hátralévő részében a Manchester United futott az eredmény után, és mindez abban is tökéletesen megmutatkozott, hogy milyen veszélyesek voltak a gólszerzési valószínűségek alakulását tekintve.

Eközben a Premier League Productions kissé másképp tálalja ezt a mutatót. Ők a PL-közvetítéseik során a gólveszély csapatok közötti megoszlását jelenítik meg, hogy megmutassák, a Leicester City a találkozó utolsó 10 percében mennyivel veszélyesebben játszott, mint a Burnley.

Kiemelt fotó: Arsenal.com