„Anderlecht az utca, mi vagyunk a közösség tükre” – RSC Anderlecht

A napjaink sokak által csodált, és világsztárokat kinevelő belga futballjához két nagy pofon kellett. Az egyik az 1998-as franciaországi világbajnokságon, a másik a belga–holland közös rendezésű, 2000-es labdarúgó-Európa-bajnokságon csattant. Belgium nemzeti tizenegye ugyanis egyik tornán sem jutott tovább csoportjából.

Ezek a kudarcok arra ösztönözték az ország labdarúgó-szövetségét, hogy megreformálja az utánpótlásképzést. A feladatot, Michel Sablon technikai igazgató kapta, aki alkotóelemeire szedte a romokban heverő rendszert, majd az alapoktól újraépítette. Az újjáépítés során Sablon alaposan megvizsgálta a holland, a francia és a spanyol képzés sajátosságait. Azt, hogy az egyes rendszerekből melyek azok az elemek, amelyek használhatók Belgiumban, továbbá megbízta a leuveni egyetem kutatóit, hogy 1600 órányi, edzéseken és korosztályos mérkőzéseken készült felvételekből készítsenek elemzést. A vizsgálat rámutatott: a belga fiatalok nagyon keveset érnek labdába, 20 percenként átlagosan négyszer, ami nagyon alacsony szám. Ennek oka, hogy 2000-es években a belga futball a labda elleni játékra, s az ellentámadásokra épült.

A kitűzött cél az addigiak ellentéte lett: az érintésszám növelése, a labdabirtokláson alapuló, kreatív, támadó futball elérése. Ennek érdekében a belga fiatalok csak 12 éves korukban játszhatnak először nagypályán – addig csak félpályán fociznak. Ezzel párhuzamosan nagy hangsúlyt fektettek az egyéni képzésre, illetve edzőkkel és a klubokkal egyeztetve úgy döntöttek, a 4-3-3-as formáció lesz az irányadó.

„Nagyon éles volt a kanyar, de mi hittünk benne, hogy a 4-3-3 elsajátításában rejlő képzési potenciál az ország legjobb esélye a fejlődésre. Előre kellett lépnünk technikailag, cselezőkészségben, az egy az egy elleni szituációk megoldásában. Abból indultunk ki, hogy amikor egy fiú vagy egy lány elkezd focizni, az a legfontosabb, hogy cselezzen, kiélhesse a kreativitását, így azt csinálhassa, ami belülről jön, amit a legjobban szeret”

– emlékezett vissza erre az időszakra Bob Browaeys, aki több korosztályos belga válogatottnál volt edző, 2015-ben vb-bronzot nyert az U17-esekkel.

Az Anderlecht akadémiája (Forrás: Flickr.com)

„Anderlecht az utca. Mi vagyunk a közösség tükre”

Ahogy új útra lépett belga futball, úgy kezdtek el fejlődni a kisebb és nagyobb klubok, és a nemzetközi futball mércéjével mérve kiemelkedő játékosokat képezni. Ebben a képzésben élen járt, s a mai napig élen jár az RSC Anderlecht. A Brüsszel külvárosában, Neerpede negyedében található, 250 játékost foglalkoztató akadémia vezetői tisztában vannak a nemzetközi futballban betöltött szerepükkel, a gazdasági lehetőségeikkel, illetve társadalmi-szociális felelősségükkel. Tudják, az Anderlecht egy olyan egyesület, amely csak úgy maradhat életben, ha a fiatalokra, a képzésre, a tudásmenedzsmentre épít. Egyúttal figyelembe veszi és alkalmazkodik Brüsszel sokszínűségéhez, a sokféle valláshoz, kultúrához, nyelvhez és nemzetiséghez.

„Anderlecht az utca. Mi vagyunk a közösség tükre. Brüsszel olyan, mint London, mint Párizs, mint bármelyik nagyváros. A multikulturalizmus előny számunkra” – fogalmazott a Guardiannak Jean Kindermans, az utánpótlásáért felelős technikai igazgató.

Ami a szakmai programot illeti: 12 éves korig csak a helyiekre összpontosítanak. Persze, ha valaki nagyon különleges, viszont messzebbről érkezik, akkor a karaktert, az életkort, a kultúrát és a szülőket figyelembe véve megnézik, de jól tudják, egy ilyen korú fiút nagyon nehéz elszakítani a családjától. Ha pedig valaki bekerül a rendszerbe, akkor a hangsúly a minél magasabb szintű technikai tudás és cselezőkészség elsajátításán van, miközben a szakemberek odafigyelnek arra, hogy megmaradjon a játék öröme, a játék iránti vágy.

„A labda a barátod és nem az ellenséged” – foglalta össze a képzés lényegét az Anderlecht felnőttcsapatának vezetőedzője, Vincent Kompany a FIFA dokumentumfilmjében. (A háromrészes alkotást itt lehet megnézni.)

A változatosság nem mindig gyönyörködtet

Amennyire stabil a szakmai program, legalább annyira stabil az edzői gárda. Márpedig ez kulcstényező. Az Anderlechtnél egyaránt dolgozik egykori profi játékos és diplomás edző, akiket a további fejlődésben pszichológusok és pedagógusok segítenek.

„Persze, az embereknek megvannak a saját ösztöneik, de nem elég, ha valaki csak egyféleképp gondolkodik. Folyamatosan fejlesztenie kell magát, egyszerre kell emberközpontúnak és pszichológusnak lennie. Az edzői munka igazi művészete az, hogy lefordítsd az elképzeléseidet a játékosok nyelvére, és rávedd őket, hogy elfogadják azt. (...) A klub filozófiája: szerezz a labdát, tartsd meg a labdát. Haladj. Teremts helyzetet. Fejezd be. Nyerj. Ez az, amit mindenkinek mondunk”

– vázolta tömören az akadémia koncepcióját Kindermans.

És maradva a szakmánál: ugyan a szövetség a 4-3-3-as formációt javasolja, de az Anderlechtnél úgy döntöttek, 14 éves korig, 3-4-3-as játékrendszert alkalmazzák. Úgy látják, ha már fiatalon négy védővel játszanak, akkor a játékosok kényelmes helyzetbe kerülnek. Míg a háromvédős rendszerben több a nehézség, több a kihívás, ezzel együtt nagyobb a fejlődési lehetőség.

Az Anderlecht fiataljai (Forrás: Flickr.com)

Mi van, ha valaki nem lesz profi?

A lehetőség mindenki előtt adott, de ennek ellenére az akadémiára bekerülő játékosok 10-15 százaléka lesz csak profi. Épp emiatt fordít a klub kiemelt figyelmet az oktatásra és arra, hogy a fiatalokat a megfelelő (bentlakásos iskolában vagy befogadó családnál) környezetben helyezzék el. A színvonalas oktatás és megfelelő lakhatás megteremtésének fontosságára az akadémia legismertebb játékosának, Romelu Lukakunak az esete irányította rá a figyelmet.

„Romelu édesapja volt az, aki arra ösztönzött minket, hogy kezdjünk el együttműködni az iskolákkal. Romelu iránt már 15 évesen nagyon sokan érdeklődtek. Édesapja pedig azt mondta, számos klub (Lille, a Lens, az Auxerre és a Saint-Étienne) tud a fiának a futballoktatás mellett megfelelő iskolát és szállást biztosítani. Így 2007-ben elindítottuk a mai napig létező Purple Talent Programot"

– jelezte Kindermans.

Az oktatásra kiemelt hangsúlyt fektetnek, a játékosok Brüsszel legjobb iskoláiban tanulnak. Ahhoz pedig, hogy a labdarúgók a futballban és az iskolában is helytálljanak, erőfeszítésre és motivációra van szükségük. Ha nem megfelelőek az iskolai eredmények, akkor az bizony következményekkel jár. Azt vették ugyanakkor észre az akadémia szakemberei, hogy azok a játékosok, akik mindent megtesznek az iskolában – főképp akkor, amikor nagy erőfeszítés szükséges egy vizsga teljesítéséhez –, azok jobban megbirkóznak a pályafutásuk során eléjük kerülő nehézségekkel.

„Azt gondolom, az oktatás a kulcs, hogy sikeresek legyünk az életben. Az iskolában sok olyan készséget elsajátítunk, amik az életben fontosak. A szüleimnek nem volt érettségije. Nagyon fiatalon otthagyták az iskolát. Mi megkaptuk a papír arra az esetre, tudod, ha nem sikerülne. Ha bármi történne, van diplománk. Az első akartam lenni a családban, akinek van diplomája”

– emelte ki az oktatás fontosságát a FIFA-nak Lukaku.

Az Anderlecht rendelkezik tehát a világ egyik legsikeresebb utánpótlásképzési programjával, amit a legjobban talán az mutat, hogy a 2018-as világbajnokságon szereplő válogatottban nyolc, az Anderlecht akadémiáján nevelkedett játékos (Romelu Lukaku, Vincent Kompany, Leander Dendoncker, Youri Tielemans, Dries Mertens, Adnan Januzaj, Michy Batshuayi és Marouane Fellaini) szerepelt. Ennek ellenére sem állnak le Brüsszelben, továbbra is az a cél, hogy fejlesztve a már meglévő rendszerüket a következő tíz-húsz évben is Európa legjobb akadémiája legyen az övék.