Andrej Kramaric kiskirályból gólkirályjelölt?

Andrej Kramaric egy már tét nélküli mérkőzést játszó topcsapat ellen az utolsó fordulóban megszórja magát, ezzel biztosítva, hogy a TSG Hoffenheim az Európa liga-főtábláján lesz érdekelt az ősszel, majd a következő bajnoki idényt egy 3–2-es sikerrel indítja csapata, amelynek valamennyi gólját a horvát támadó jegyzi.

Ez a leírás eddig a 2019–2020-as szezon végét, valamint a 2020–2021-es elejét fedte le, ám az egykori Leicester City-támadó most kísértetiesen hasonló tettet hajtott végre, csupán kisebb eltérések vannak a két eseménysor között. Az első alkalommal a Borussia Dortmundnak valóban tét nélküli volt az utolsó találkozó és a Hoffenheim 27-ese négy gólig jutott, míg a legutóbbi szezonzárón a Bayern München a második pozícióért hajthatott, valamint a horvát „csak” háromszor vette be Manuel Neuer kapuját.

De ez egyszerű matek alapján is mesterhármast ért, így a hétvégi, Holstein Kiel elleni triplával már ötnél jár ebben a statisztikai mutatóban, amivel a Bundesliga örökranglistáján immár egyedül áll a nyolcadik helyen, és csupa olyan játékos előzi meg, aki a német bajnokság és a sportág történelmében megkerülhetetlen, közülük pedig van, akit még be is érhet, meg is előzhet.





Hogy a 33 éves horvát játékos esetében miért annyira biztos, hogy lesz ideje befogni a perui Pizarrót a ranglistán, arra részben már 2019-ben megadta a választ, amikor az ambíciójáról, jövőjéről kérdezték:

„Amikor a Hoffenheimhez kerültem, vagy előtte, soha nem gondoltam, hogy egy klub történetének legjobb csatára leszek. Közel állok ahhoz, hogy olyan klublegendává váljak, mint Sejad Salihovic. Boldog leszek, ha több gólt szerzek, több asszisztot adok, mint ő, és sikereket érünk el. Nagyon jól érzem itt magam, örömmel fejezném be a pályafutásomat is a Hoffenheimnél.”

Kramaric elérte a célját, megelőzte az említett Salihovicot az klub vonatkozó örökrangsorában (már kétszer annyiszor vette be az ellenfelek kapuját, mint a korábbi bosnyák válogatott), és valószínűleg a gólpasszokat érintő rekordot is megdönti ebben az idényben. A fentebb említett érzések, pedig nemhogy gyengültek volna az elmúlt években, hanem éppen ellenkezőleg, felerősödtek, amit a liga honlapjának adott interjúja is bizonyít:

„A Hoffenheim a csapatom, olyan mintha a szülővárosom lenne. Remekül érzem itt magam, a családom is nagyon boldog. Nem hiába vagyunk itt ennyi éve. Elképesztő rekordokat, eredményeket értem el itt, történelmet írtam.”

Ugyan a legfrissebb mesterhármasa akár „átlagosnak” is nevezhető, mert egy higgadtan értékesített büntető után a védők közötti résbe bemozogva vette be fejjel a kaput, majd egy kipattanó labdánál volt jó helyen, de éppen ez a fajta szabadság, kötetlenebb területben való mozgást tartja játéka egyik erősségének:

„Tízesként érzem magam a legjobban, mert kereshetem a félterületeket. Már korábban is néhányszor Thomas Müllerhez hasonlítottam magam. A rendszerünk miatt nem játszom gyakran ezen a poszton, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy tízesként, árnyékékként vagyok a legjobb. Ezen a poszton sokkal szabadabb vagyok. Kötetlenül mozoghatok, kereshetem a réseket.”

Ez a szabadságérzet összecseng Kramaric stílusával, aki bár Thomas Müllert hozta fel példának, talán a bajorok sztárja lenne az utolsó labdarúgó, akihez hasonlítani lehetne a horvátot. Kramaric inkább azon kispályás focistákra hajaz, akik képesség alapján kilógnak felfelé a társaságból, és ezt érzékeltetik is azzal, hogy szinte elveszik tőled a labdát, hogy ők szerveznek, te pedig fussál helyettük is, majd labdavesztés esetén nulla munkát beletéve, nettó emberhátrányt jelentenek.

Ezzel a mentalitással anno a Dinamo Zagrebnél, ahol Dario Simic, Robert Kovac vezette öltözőben és a fiatalok között is olyan erős karakterek voltak, mint Mario Mandzukic vagy Dejan Lovren, nem lehetett érvényesülni, ahogy a végtelen fegyelemmel a bennmaradást kiharcoló, majd egy még merevebb stílusban futballozó, de óriási meglepetésre bajnoki címet szerző Leicester Cityben sem vezetett sok jóra ez az attitűd. Rijekában (2013–2015) viszont klasszisokkal volt jobb a keret többi tagjánál, ezért megengedhette magának ezt a felfogást, miként a Hoffenheim nyílt támadófutballja is elbír egy ilyen típusú labdarúgót.

Kramaric karrierjében az tűnik mintának, hogy ott tud jól teljesíteni, ahol ő a legjobb, illetve a klub nincsen állandó eredménykényszerben, egy mostani nyilatkozatában azonban éppen ellentétesen vélekedik a versenyhelyzetről. Véleménye szerint a sinsheimi nyugodt légkör egyszerre áldás és átok, mert a kiváló körülmények adottak a jó munkához, csakhogy a családias hangulat miatt nagyon hiányzik klubon belül a jótékony, természetes nyomás, az ambíció, ami kihozná a maximumot a keretből.

Olyan mértékű ellentmondásokat tartalmaz ez a megjegyzés is, mint a Müllerhez való hasonlata, ugyanakkor ez arra kettőségre is rávilágít, ami a gyepen is visszaköszön – akár a hétvégi mesterhármasa alkalmával is –, azaz amíg támadásban víz felett tartja a csapatát és rengeteget lendít rajta, addig labda nélkül erősen gúzsba köti.

Kiemelt kép: Getty Images