Anglia győzelemmel kezdett a nyitányon
Az Old Traffordon 68 871 néző előtt megrendezett Anglia–Ausztria találkozóval kezdetét vette a 13. női labdarúgó Európa-bajnokság. A legutóbbi tornán egyaránt az elődöntőbe jutott két csapat az első félidőben egy lendületes, a másodikban egy hullámzóbb, ugyanakkor a jelentős számú szurkoló miatt jó hangulatú találkozót vívott. Anglia megérdemelten nyert, de az osztrákok sem lehetnek szomorúak a lefújást követően.
A két nemzeti válogatott a nyitómérkőzést megelőzően hét alkalommal találkozott, és minden esetben Anglia győzött, az osztrákok gólt is csak egyszer értek el. Legutóbb a világbajnoki selejtezők során Sunderlandben csaptak össze, akkor a Manchester Cityben szereplő Ellen White közelről szerzett góljával a szigetországiak győztek 1–0-ra, de főleg a második félidő elején Ausztria előtt is adódott lehetőség a gólszerzésre.
Kezdőcsapatok:
A Phil Neville-t 2021 szeptemberében a kapitányi poszton váltó, eddigi 14 mérkőzésén még veretlen Sarina Wiegman az osztrákok elleni legutóbbi találkozóhoz képest csak három helyen változtatott a csapatán. A védelembe bekerült Lucy Bronze és a csapatkapitány Leah Williamson, míg a középpályán Ella Toone-t Georgia Stanway váltotta. A legtöbb játékost – ötöt – az angol liga harmadik helyén végző Manchester City adta a kezdőbe, de a Chelsea, az Arsenal, a Manchester United és Rachel Daly személyében egyetlen légiósuk révén a Houston Dash is képviseltette magát.
Az öt éve még Dominik Thalhammer asszisztenseként dolgozó jelenlegi osztrák szövetségi kapitány, Irene Fuhrmann sem variált sokat, kilenc helyen megegyezett a kezdőcsapata az akkorival. Az osztrákok egyik legfontosabb embereként bekerült a kezdőbe Manuela Zinsberger, aki az Arsenal kapusaként az angol bajnokság egyik, ha nem a legjobb kapusa – 20 bajnokijából 13-szor nem kapott gólt, védési hatékonyságban 80%-kal második –, rajta kívül Laura Wienroither és Viki Schnaderbeck játszik Angliában, Sarah Puntigam Montpellier-ben, a többiek pedig a német Bundesliga élcsapataiban – Bayern München, Eintracht Frankfurt, Hoffenheim – szerepelnek.
Az összecsapást Ausztria kezdte jobban. Az angol válogatott játékosai sokat hibáztak, rengeteg pontatlan átadást láthattunk, ami párosulva a jelenkori osztrák futballra jellemző letámadás-orientáltsággal, némi fölényt jelzett nyugati szomszédunk számára. Tíz perc kellett ahhoz, hogy a kezdeti idegességet levetkőzzék Williamsonék. Az angolok átvették az irányítást, majd nem sokkal később a vezetést is megszerezték. A 16. percben Fran Kirby ívelt egy labdát a védelem mögé belépő Beth Mead elé, aki az átvételt követően átemelte kifutó arsenalos csapattársát, Zinsbergert. A házigazda fölénye ezután egyre nyomasztóbbá vált. Leginkább a szélen bontották meg az osztrákok védelmét – a baloldalon Lauren Hemp, a jobbon Bronze révén. A 26. percben is egy szélen vezetett akció hozott izgalmakat. Kirby és Hemp keverte meg a védőket, a beadást azonban Ellen White nem tudta értékesíteni. A következő nagy helyzetre a félidő legvégéig kellett várni. White szerzett labdát a bal oldalon, majd kiugratta Kirbyt. A Chelsea labdarúgója önzetlenül az ekkor már inkább a jobb oldalon feltűnő Hemp elé játszott, akinek a lövése az osztrák kapusról fölé pattant. Érdekesség a félidei statisztikában, hogy az első játékrészben az osztrákok 5,6 km-rel többet futottak.
A folytatásban is az osztrákok kezdtek aktívabban, ezúttal öt percig tartott a fölényük, majd egyfajta hullámzásba váltott át a találkozó. Kirby előbb egy lövéssel, majd a jobb oldalról egy betöréssel próbálkozott, igazi gólhelyzet azonban nem alakult ki. A 71. percben egy rosszul sikerült szabadrúgás után a csereként pályára lépő Alessia Russo előtt adódott lehetőség, ezt követően azonban Ausztria átvette a kezdeményezést, melyet az Eintracht Frankfurtban játszó Barbara Dunst a vendégek első kaput eltaláló lövésével jelzett is. Az angol hálóőr, Mary Earps a 86. percben újra nagyot védett. Julia Hickelsberger-Füller jobbról húzott befelé, majd a bal alsó sarkot célozta meg, de Earps odaért.
Forrás: UEFA twitterAz adatok alapján
Az UEFA honlapjának statisztikai adataiból angol fölényt olvashatunk ki. Hússzal több támadást vezettek (41-21), pontosabban passzoltak (87% - 75%) és a védekezésben is hatékonyabbak voltak – visszaszerzett labdák: 48-40, tisztázás: 28-18 –, ám itt is észrevehető, hogy a második játékrész kiegyenlítettebb volt. Erre jó példa a támadásvezetés, ahol a második 45 perc adata 18-12, szemben az azt megelőző 23-9-cel. Ausztria megtett kilométerben viszont túlszárnyalta Angliát. Nyugati szomszédaink összességében 10,6 km-rel futottak többet, ami persze adódik a letámadásra épülő játékstílusukból, illetve abból, hogy náluk volt kevesebbet a labda. Ha meg szeretnénk magyarázni az osztrák vereséget, akkor az adatokból a beadásokat érdemes elővennünk. 15 beadásából csak egy volt sikeres Ausztriának, szemben a másik oldal 9/21-es mutatójával, igaz a második félidőben a szigetországiak is csak 2/9-et produkáltak.
Egyéni szereplések
A legjobb teljesítményt véleményem szerint Fran Kirby és Millie Bright nyújtotta hazai oldalon. Kirby szinte minden veszélyes támadásban benne volt, ő ívelte Beth Mead elé a labdát a gól előtt, adott egy gólpassz értékű átadást az első játékrész hajrájában Lauren Hempnek, és Ellen White legnagyobb helyzeténél is ő, illetve Hemp bontotta meg az osztrák védelem jobb oldalát. Lecserélése után csapata támadásai sokkal esetlegesebbé váltak, igazán tartós nyomást pedig nem tudtak kifejteni Ausztriára.
Kirbyhez hasonló markáns játékot Millie Bright mutatott be a védelemben. Leah Williamsonnal együtt eltüntették a pályáról a Bundesliga egyik legjobb támadóját, Nicole Billát, és a 76. percig veszélyesebb lövést sem engedtek az ellenfelüknek.
Csalódás volt viszont Bronze és Hemp játéka. Bár mindketten meghatározó szerepet töltöttek be a támadások kialakításakor a széleken, meglepően nagy hibaszázalékkal játszottak. Talán rajtuk látszott leginkább, hogy megfogta őket a körítés, nem tudtak eléggé összpontosítani végig a találkozó során.
Az osztrákoknál kifejezetten kiemelkedő teljesítmény nem volt. Inkább csapatként, semmint egyénileg működtek jól. Akiket ki lehet emelni, az a baloldalon játszó Verena Hanshaw, aki főleg az első játékrészben egészen jól segítette a támadásokat, valamint a csereként pályára lépő Julia Hickelsberger-Füller, aki lendületet hozott a jobb oldali támadásokba.
Fotó: Getty ImagesBenyomások
Ausztria a továbbjutás szempontjából óriási esélyt szalasztott el azzal, hogy az érezhetően idegesebben és ennek következtében pontatlanabbul játszó angolok ellen nem tudott pontot szerezni. A folytatásban a támadásaik hatékonyságán mindenképpen javítaniuk kell, és meg kell találniuk azokat a területeket, ahol Billa játékba tud avatkozni.
Anglia teljesítette a minimális elvárást, győzelemmel kezdett a nyitányon a csapat játékán azonban nem látszott a magabiztosság. Holland szövetségi kapitányuk, Sarina Wiegman egy óra játékot követően egyszerre lecserélte Kirbyt, White-ot és Meadet, ami inkább visszavetette őket. Kirby hiányában nem tudtak olyan mértékben a védelem mögé kerülni, mint vele, White nélkül pedig a tizenhatoson belül váltak súlytalanná. Képtelenek voltak hosszabb időre megtartani a labdát és a saját ritmusukat rákényszeríteni Ausztriára, ezzel pedig veszélybe sodorták a győzelmüket. Ha a céljaikat szeretnék elérni, ennél többre lesz szükségük a folytatásban.
Kiemelt fotó: UEFA twitter
Szerző
