Anyaklub a tartalékcsapata ellen – egy hihetetlen kupafinálé története
1980. június 4-én a Real Madrid labdarúgócsapata 14. alkalommal hódította el a Spanyol Kupát (Copa del Rey). A sors úgy hozta, hogy a fináléban ellenfele a saját fiókcsapata, a Real Madrid Castilla volt.
A kupában bármi megtörténhet. Ezt az állítást már számtalanszor igazolta a futballtörténelem, hiszen ebben a sorozatban – amely az adott ország bajnoksága mellett szintén nagy izgalmakat tartogathat – gyakran születnek meghökkentő eredmények. A nagy érdeklődéssel kísért spanyolországi kupaküzdelem, a Copa del Rey 1979–1980-as kiírása például egy egészen kivételes döntőt hozott, hiszen a zárómérkőzésen a királyi gárda ellenfele nem más volt, mint saját tartalékegyüttese.
Fiatal játékosok, fiatal edző
Az akkor a másodosztályban szereplő csapat átlagéletkora a sorozat indulásakor mindössze 20 év volt, és a keretében nem szerepelt 23 évnél idősebb játékos. Az edző, Juanjo García Santos is rendkívül fiatal volt, mindössze 34 esztendős.
Az együttes egyik legjobb játékosa, Ricardo Gallego (később 250 mérkőzésen szerepelt a Real Madridban, 42-szer a spanyol válogatottban így foglalta össze, mi volt a titka csapata bravúros szereplésének:
„Mi egy fiatalokkal teli alakulat voltunk, akik a bátor foci szándékával léptek pályára, és ezzel sok ellenfelünket megleptük. Amikor egy csapat olyan gördülékenyen passzol, mint mi; úgy fut, mint mi; és olyan fiatalos lendülettel játszik, mint mi; akkor mindenki, aki nem volt erre felkészülve, hoppon marad.”
A Castilla nem kisebb csapatokat ejtett ki a fináléba vezető úton, mint az Athletic Bilbao, a spanyol bajnokságot éppen vezető Real Sociedad, vagy a Sporting Gijón. A kiscsapat a meglepő menetelése és a csupaszív játéka miatt kivívta azok szimpátiáját is, akik egyébként ellenszenvet éreztek az anyaklub, a Real Madrid ellen.
Indulhattak a KEK-ben
A kupadöntőt a Santiago Bernabéu stadionban rendezték 65 000 néző előtt. A mérkőzésen véget ért a Castilla diadalmenete: a Real (soraiban Pirri, Uli Stielike, Vicente del Bosque, Juanito, Santillana) az első félidőben már 2-0-ra vezetett, végül pedig 6-1-re nyert. A fiókcsapat játékosai viszont egyáltalán nem élték meg tragédiaként a vereséget. Sőt, a lefújás után egy egészen rendhagyó jelenetnek is szemtanúi lehettek a szurkolók, ugyanis mindkét együttes ünnepelt a trófeával.
A Castilla játékosai tisztában voltak a realitásokkal, Gallego szerint az, hogy győzzenek a fináléban, gyakorlatilag lehetetlen feladat volt. „Az, hogy bejutottunk a döntőbe, azt jelentette, hogy a Real Madrid komolyan vett minket. Az igazság az, hogy a 6-1-es eredmény a két csapat közötti valós különbséget tükrözte” – vélte a középpályás.
A sporttörténelmet író Castillát egyébként az is vigasztalta a vereséget követően, hogy a következő szezonban indulhatott a Kupagyőztesek Európa-kupájában (az első körben az angol West Ham United búcsúztatta), ugyanis a Real Madrid a BEK-ben volt érdekelt, mivel a bajnokságot is megnyerte.
Kiemelt fotó: Managing Madrid