Argentína a harmadik csillagra hajt a világbajnokságon
A több mint három éve veretlen, menet közben a tavalyi Copa Américát megnyerő argentin válogatott az idei világbajnokság legnagyobb esélyesei közé tartozik. 1978 és 1986 után Argentína nem titkoltan harmadszor is szeretné elhódítani a világbajnoki címet, mivel az utolsó vb-siker óta csak két elvesztett döntőig jutott. Az ország múzsája, Diego Maradona már odafentről figyeli, amint Lionel Messi és társai harcba szállnak a trónért Katarban.
Argentína tradicionális labdarúgó-nemzet, megannyi kiváló játékosa volt az elmúlt évszázad során, és jelenleg is rendelkezik világklasszisokkal. Ahogy a többi dél-amerikai nagyhatalom, úgy az argentin válogatott is minden világbajnokságon a végső győzelemre is esélyes csapatok közé sorolandó. A folyamatban lévő hosszú veretlen szériája és csapategysége révén 2022-ben talán mindez fokozottan igaz: Lionel Scaloni csapata akár erősebb lehet, mint az elmúlt vb-ken sikertelenül próbálkozó elődök.
Két vb-győzelem és három elveszített döntő
Az első világbajnokságot a házigazda Uruguay nyerte, a döntőben 4–2-re legyőzve Argentínát. A vesztes fél csalással vádolta meg a győztest, komoly ellentét alakult ki a két szomszédos ország között. Az 1940-es években Juan Domingo Perón kormányzása idején a sebezhetetlenség fenntartása érdekében két kontinensbajnokságtól is távolmaradt, majd a világháborút követő első két vb-n sem szerepelt. Az Albiceleste 1958-ban tért vissza a tornára, azonban a svédországi vb-n még a csoportkörből sem jutott tovább, ahogyan négy évvel később Chilében sem. Az 1966-os angliai eseményen sokáig vitatott körülmények közt szenvedtek vereséget a későbbi győztestől a negyeddöntőben. Az 1970-es világbajnokság a máig az egyetlen torna, melyre az argentin válogatott képtelen volt kvalifikálni magát, ami egyértelműen az ország labdarúgásának mélypontjaként vonult be a történelemkönyvekbe. A visszatérés alkalmával sem sikerült bizonyítani, négy évvel később a középdöntőben búcsúztak.
A nagy reményekkel megrendezett 1978-as világbajnokságot a hazai pálya jótékony előnye mellett sikerült abszolválni, Argentína a fináléban hosszabbításban múlta felül Hollandiát, így Daniel Passarella emelhette magasba a vb-trófeát. A torna gólkirálya Mario Kempes lett hat találattal. Az argentinokon hatalmas volt a nyomás, hiába nyerték szép számmal a dél-amerikai bajnokságokat, a világbajnokságon mindaddig adósak maradtak a kiugró sikerrel. 1982-ben címvédőként a második csoportkörben könnyűnek találtattak, és csak a 11. helyen zárták a spanyolországi mundialt, ami újfent csalódás volt.
1986-ban Diego Maradona felért a csúcsra és az argentin válogatott veretlenül nyerte meg a mexikói tornát. Az Albiceleste visszavágott a húsz évvel ezelőtti vereségért és a Falkland-szigeteki háborúért Angliának a negyeddöntőben, az „isteni Diego” két örökké emlékezetes találatára csak az akkori vb-gólkirály Gary Lineker tudott válaszolni (2–1). A döntőben Nyugat-Németország felett arattak 3–2-es sikert az Estadio Aztecában. A torna legjobb játékosa Maradona lett, Argentína másodszor került a világ tetejére.
Négy évvel később a németek visszavágtak a döntőben és egy tizenegyessel elhappolták a vb-trófeát az argentinoktól. A következő öt tornán nem sikerült a cím közelébe férkőzni. 1994-ben – Maradona doppingbotrányával övezve – a nyolcaddöntőben esett ki a csapat, 2002-ben óriási meglepetésre Marcelo Bielsával a csoportkört sem élte túl, a másik három alkalommal egyaránt a negyeddöntő jelentette a végállomást. A 2014-es világbajnokságon az ősi rivális Brazília szentélyében kerültek közel a tűzhöz és jutottak be a döntőbe, azonban az előző két vb-hez hasonlóan ismét Németország állta az útjukat. A finálé hosszabbításban dőlt el Mario Götze góljával, és emlékezetes marad a közelmúltban visszavonuló Gonzalo Higuaín kimaradt helyzeteiről. Messi vb-címet nem nyert, a torna legjobb játékosának járó elismeréssel vigasztalódhatott. Négy évvel ezelőtt Jorge Sampaoli csapata a nyolcaddöntőben kényszerült főhajtásra a későbbi világbajnok franciákkal szemben.
Az argentin válogatott szereplése világbajnokságonként (Forrás: Wikipedia)Új kapitány, új szemlélet
Az oroszországi világbajnokság után megbízott kapitányként Lionel Scaloni vette át a válogatott irányítását, és őt később véglegesítették a posztján. Annyira elégedettek a munkájával, hogy a helyi labdarúgó-szövetség elnöke a közelmúltban megígérte, hogy a 2026-os vb-ig ő lesz a szövetségi kapitány. A Deportivo La Coruna és a Lazio egykori válogatott hátvédje a személyeket illetően is, de legfőképpen a hozzáállásban új válogatottat épített. Scaloni irányítása alatt fantasztikus csapategység uralkodik, a kezdőhelyekért folyamatos jótékony vetélkedés folyik. Az összetartások családias hangulatú, baráti összejövetelekre hasonlítanak, mindenki tagja szeretne lenni a válogatottnak. A csapat alapvetően még labda nélkül is rendkívül domináns, intenzív, lendületes játékot játszik. Támadásban felállt védelem ellen sok-sok rövid passz, lefordulás esetén pedig életveszélyes kontrajáték jellemzi őket.
A pozitív hozzáállásnak köszönhetően a 2019-es Copa América elődöntőjének – vitatott – elvesztése óta nem kaptak ki. Veretlenül abszolválták a vb-selejtezőket és megnyerték a 2021-es kontinensbajnokságot, valamint a „Bajnokok Kupáját” az Európa-bajnok olaszok ellen.
Őrült első számú kapusra leltek
A tavaly nyári Copa América előtt debütált a válogatottban a nemzeti csapat kirobbanthatatlan első számú kapusa, Emiliano Martínez. Az Arsenal által jegelt, az Aston Villában lehetőséget kapó 30 éves hálóőr kényszerű okokból került be a csapatba (Franco Armani sérülése okán), de olyan jól ment neki a védés, hogy személyében Scaloni megtalálta az új első számú kapusát. Amellett, hogy remekül védett, igazán karizmatikus, belevaló magatartást tanúsított. A dél-amerikai kapusok nem mennek szomszédba az őrültségért, „Dibu” pedig elképesztő módon fanatizálta társait és babonázta meg az ellenfél játékosait. Ahogyan azt tette például a Kolumbia elleni Copa-elődöntő tizenegyespárbajában a nagyszájú Yerry Mina ellen. Martínez eddig 18 találkozón védett a válogatottban, egyetlen meccsen sem kapott egynél több gólt. A helye továbbra is megkérdőjelezhetetlen a gólvonal előtt. A várakozások szerint a Villarreal kapujában nagyszerűen védő Gerónimo Rulli és a korábbi első számú kapus, Franco Armani lehet ott még Katarban, miközben a helyiek többsége a bajnok Boca Juniors tizenegyesölő hálóőrét, Agustín Rossit látná legszívesebben a keretben. Emellett a néhány hete csúnya arcsérülést szenvedő Juan Musso is újra harcra kész az Atalantában, és akár a válogatottban is.
Tapasztalat és lendület a védelemben
A hátsó alakzatban alaphelyzetben négyvédős felállást preferál a kapitány, de a háromvédős játék sem idegen a csapat számára, mert edzéseken rendszeresen gyakorolják. Scaloni a belső védő posztokon általában egy-egy rutinosabb és fiatalabb játékost küld pályára. A tapasztalatot a lassan száz válogatottbeli fellépéshez közeledő Nicolás Otamendi és Germán Pezzella képviseli, míg a fiatalabb generáció részéről két PL-hátvéd, Cristian Romero (Tottenham Hotspur) és Lisandro Martínez (Manchester United) kaphatja meg a lehetőséget – utóbbi kettő egyaránt Scaloninál debütált a nemzeti együttesben. A jobbhátvéd posztján a kezdő helyért Nahuel Molina és Gonzalo Montiel küzdhet, míg a bal szárnyon Nicolás Tagliafico és Marcos Acuna áll készen a bevetésre. Valamennyien igazán atletikus, tettre kész játékosok, ha kell, a keménységért sem mennek a szomszédba, a szélsővédők pedig a támadások építéséből is aktívan kiveszik a részüket.
Sziklaszilárd középpálya
A Copa Américán és a vb-selejtezők alkalmával a legtöbbször a 4-3-3-as felállásban szerepelt a csapat. A három belső középpályás Rodrigo De Paul, Giovani Lo Celso és Leandro Paredes voltak. Az Atlético középpályása a csapat motorjának számít, egy-egy dominált mérkőzésen akár 80-100 alkalommal is találkozik a labdával.
Mindemellett a csapat legfontosabb játékosa, Messi jobbkeze és „testőre”, a társaság egyik nagy mókamestere. A Villarreal labdarúgója már korábban is volt válogatott, de igazán ő is a Scaloni-érában fejlődött állandó csapattaggá. Lo Celso a csatárok megjátszásában éppúgy rendkívül hatékony, mint a második hullámban érkezve helyzeteket teremteni. A PSG-től a Juventushoz kerülő kőkemény Paredes leginkább a védekező feladatokért felel a középpályán, rendszerint óriási mezőnymunkát végez, takarít a védelem előtt, de az építkezésből is aktív szerepet vállal. Váltótársa, Guido Rodríguez ugyancsak gyakran szóhoz jut, de a Fiorentina szélsője, Nicolás González és a Brighton középpályása, Alexis Mac Allister is hasznos kiegészítő ember lehet. A közelmúltban a Benficához igazoló Enzo Fernández a legutóbbi felkészülési meccseken mutatkozott be a válogatottban, kiváló formája révén minden esélye megvan rá, hogy ő is megkapja a vb-meghívót.
Messi és Lautaro felel a gólokért
Egész Argentína azt szeretné, hogy ha Lionel Messi – feltehetően – utolsó világbajnokságán végre magasba emelhetné a vb-trófeát, melyre az ország 1986 óta vár. Így vannak ezzel a csapattársak is, akik készek a falon is átmenni a kapitányukért. Az elmúlt világbajnokságokon a tét gyakran megbénította az argentin válogatottat és sokszor Messit is, azonban olyan könnyedséggel vették az akadályokat a Copa Américán és a Finalissimán, ami önbizalmat adhat a világbajnokságra. Diego Maradona vigyázó tekintete talán önkéntelenül is terhet jelentett a csapat számára, a legenda immár odafentről szurkol, és érte is harcolhatnak. A válogatottban a mérkőzések és a gólok számában is rekordernek számító hétszeres aranylabdás klasszis Scaloni együttesében szemmel láthatóan élvezi a játékot.
Mindebből természetesen a csapata, és jó eséllyel a labdarúgás rajongói is profitálhatnak. Rajta kívül a csapat legfőbb gólfelelősének az Inter támadója, Lautaro Martínez számít, aki 25 éves korára már 21 gólt szorgoskodott össze a nemzeti csapatban, ahol lendületből egyszerűen megállíthatatlan. Nehezíti a helyzetet, hogy a közelmúltban Ángel Di María és Paulo Dybala is kisebb sérüléssel bajlódott, valószínűleg ott lehetnek a világbajnokságon, de nem biztos, hogy a legjobb formájukban, pedig nagy szükség lenne mindkettőjük improvizációjára. Egyre több szerepet tölt be a válogatottban is a Manchester City által nyáron leigazolt Julián Álvarez, míg a csatársor további mélységéért olyan labdarúgók felelnek, mint Ángel Correa (Atlético Madrid), Joaquin Correa (Inter), Alejando „Papu” Gómez (Sevilla). Az egyelőre nagy talány, hogy a Napoliban parádézó Giovanni Simeone vajon ott lehet-e a világbajnokságon, eddig ugyanis a kapitány nem számolt vele.
Előzetes esélyek
Az argentin válogatott ellenfelei sorrendben a Szaúd-Arábia, Mexikó és Lengyelország lesznek a csoportkörben. Természetesen egyik ellenfelet sem vehetik félvállról, egy vb-re senki sem véletlenül jut ki. Papíron azonban egyik csapat sem okozhatna gondot, az igazán nagy feladatok majd az egyenes kieséses szakaszban jöhetnek, ahol egy-egy erősebb csapat ellen akár nüanszok dönthetnek. A csapategység, a Messi-faktor és az átlag feletti intenzitás abszolút mellettük szól, ennek akár hosszú és eredményes vb-menetelés is lehet a vége.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Kiemelt kép: Getty Images
