Argentína az ősi rivális otthonában tért vissza a trónra – vélemény
Korábbi írásomban még a csoportkör alatt elmélkedtem arról, hogy eljött-e újra az argentin válogatott ideje a biztató kezdés után. A Copa América döntőjében pedig megkaptuk rá a választ – (egyelőre) eljött. Az Albiceleste a nagy ellenfél Brazília otthonában ünnepelhette 28 év után az első nagy trófeáját…
http://legacy.bunteto.com/labdarugas/eljott-az-argentin-valogatott-ideje-velemeny/
Hosszú sikertelen időszak
Az argentin válogatott felnőtt szinten a valaha volt leghosszabb tornagyőzelem nélküli időszakát adta át a múltnak, miután az 1993-as kontinensbajnoki cím után végre újra elhódítottak egy trófeát.
A példátlanul hosszú sikertelen időszak során a „gauchók” hét döntőt buktak el és összesen 18 tornán próbálkoztak sikertelenül.
Korábban az 1916-os, első kontinenstornától számítva sosem telt el ennyi idő két argentin cím között. Nyilván a vb-címre sokáig kellett várnia Argentínának, 1930-tól egészen 1978-ig, de addig jó párszor nyerték meg a Sudamericanót, amelyben a leghosszabb végső győzelem nélküli böjt 1959 és 1991 között történt – közben viszont összejött a két világbajnoki arany 1978-ban és 1986-ban. Hihetetlen felfogni, hogy világszerte, vagy akárcsak Magyarországon is, mennyi olyan argentin futballszurkoló lehet, aki eddig egyáltalán nem láthatta a kedvenc válogatottja végső sikerét, hiszen 1993 óta is generációk nőttek fel.
Ráadásul a mostani sikert éppen az ősi rivális brazilok ellen érték el, akiket az argentin válogatott az elmúlt időszakban kizárólag barátságos mérkőzéseken tudott felülmúlni, a múlt szombati sikert megelőzően tétmeccsen utoljára több mint 16 (!) éve, 2005. június 9-én 3-1-re diadalmaskodtak Brazília ellen egy világbajnoki selejtezőn. A Selecao a mostani fiaskót megelőzően a Maracanában utoljára az 1950-es világbajnokságon veszített tétmeccset, amikor a hazai rendezésű vb utolsó mérkőzésén a döntetlen is elég lett volna Uruguay ellen, ám 1-0-s vezetésről 2-1-es vereséget szenvedtek. Az egész brazil nemzet az ünnepre készült, a játékosok hazai pályán történő megkoronázására. Ehelyett nemzeti katasztrófa történt, az újságok nem voltak hajlandóak írni a meccsről, ünnepélyes díjátadó sem volt, s a fájó letargia lett úrrá az országon. Sokan öngyilkosságot követtek el még a stadionban, a játékosok közül többen lemondták a válogatottságot. Hasonló következményekkel ugyan nem járt a mostani vereség, de kétségtelenül óriási blama volt a brazilok számára a hazai környezetben elbukott finálé a nagy vetélytárs ellen.

Messi végre a válogatottal is a csúcson
Lionel Messi négy elveszített döntő után (három Copa-, egy vb-) végre elnyerte első felnőtt trófeáját az argentin válogatott játékosaként. A hatszoros aranylabdás klasszis négy góljával társgólkirálya lett az idei tornának a kolumbiai Luis Díaz társaságában. Mindemellett öt gólpasszt jegyzett, amellyel ebben a tekintetben is a legjobb lett, így abszolút nem volt meglepetés, hogy a torna legjobb játékosának is őt választották meg.
Ahogy a korábbi írásomban is említettem, úgy gondolom, hogy Messi a csapat szempontjából ezen a tornán játszott a legjobban, a leghasznosabban.
A többiek képesek voltak bátrak lenni mellette, nem tőle várni a csodát, ő is tudott újítani, és megannyi kudarc után felszabadultan játszani. Utólag kijelenthetjük, hogy Lionel Scaloni szövetségi kapitány kiválóan vette le a terhet a játékosairól, mindig meccsről meccsre készült, kerülte a fellengzős ígéreteket és a hangulatfokozást, ami korábban mindig jellemző volt az argentinokra. Ezzel szemben ő szerényen, mindig csak a következő, megnyerendő meccset helyezte fókuszba, és Messi vállára sem nehezedett akkora teher, mint a korábbi – sikertelen – tornák alkalmával, ami véleményem szerint kulcsfontosságú volt a mostani siker során.
"Őrületes, megmagyarázhatatlan boldogság, amit érzek. Meg kellett szabadulnom attól a tüskétől, hogy a válogatottal is nyerjek valamit, hosszú éveken át közel voltam ehhez, tudtam, hogy egyszer meg fog történni. Hálás vagyok Istennek, hogy megadta nekem ezt a pillanatot. Nagyon bíztam ebben a csapatban, amely már a legutóbbi Copa Américán is jó volt, de azóta még erősebb lett. Kiváló emberekből áll a gárda, akik mindig előre tekintettek, soha nem panaszkodtak semmire, akkor sem, amikor napokig voltunk bezárva és nem láthattuk a családunkat, azonban a cél mindenki előtt világos volt. Most nagyon boldogok vagyunk, ez a meccs be fog vonulni a történelembe, hiszen Brazíliát saját pályáján vertük meg a döntőben” – fogalmazott Messi a kontinensbajnokság megnyerését követően.
Jegyezzük meg, hogy bár Maradona nyert világbajnokságot a válogatottal, és Messi mindig megkapta, hogy ő soha nem volt vb-győztes, most viszont Messi már Copa-győztesnek mondhatja magát, amely a nagy elődnek sosem jött össze, de például a világtörténelem egyetlen háromszoros világbajnokának, Pelének sem.
Hogyan tovább?
Messzemenő következtetéseket nem lehet levonni a mostani Copa-sikerből, de az tény, hogy az argentin válogatott és Lionel Messi egyaránt megtörte a hosszú ideje tartó átkot és végre levetkőzheti a gátlásokat, ami az utóbbi évek során kimondva, kimondatlanul teher volt számukra. Most végre ledobták a mázsás súlyokat a vállakról, és minden adott hozzá, hogy elkezdjék a felemelkedést.
Scaloni mester hosszú távú projektben gondolkodik, a Copa América után pedig a következő feladat a 2022-es világbajnokság lesz, melynek selejtezőjében egyelőre veretlen a gárda.
Talán még nem lehet a jövő évi vb legfőbb favoritjai között emlegetni Argentínát, de ha lépésről lépésre tovább fejlődnek, dolgoznak, akkor minden esélyük meg lehet rá, hogy a legutóbbi világbajnokság halovány szereplését klasszisokkal felülmúlják, és a végelszámolásnál is komolyan kelljen majd venni őket.
Az biztos, hogy jelenleg egységesebb, tudatosabb építkezésben lévő válogatott képét mutatják, mint például a brazilok, és nem csak azért, mert a ki-ki meccset 1-0-ra megnyerték. Ha fordított eredmény született volna, akkor is úgy gondolnám, hogy jó úton halad az argentin válogatott építkezése a fiatal edzőjével, a győzelem pedig még nagyobb önbizalomnövelő lehet számukra a következő feladatokhoz, s az út végén talán belátható időn belül visszatérhetnek a tőlük megszokott fényes eredményekhez.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, amennyiben a dél-amerikai labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja: