Argentína és Messi révbe ért

A kezdőkben nagy meglepetés nem volt tapasztalható, mondhatni mindkét szövetségi kapitány a gálacsapatát küldte pályára. Lionel Scaloni az argentinok mestere mindössze csak egy helyen módosított a horvátok elleni elődöntőben tükörsima győzelmet arató kezdőjén. A világbajnokságon korábban eléggé limitált szerephez jutott Ángel di María került be Leandro Paredes helyére. Di María a bal szélen futballozott, így a középpálya jobb oldalának bejátszása ezúttal is Rodrigo de Paulra jutott, középen pedig Enzo Fernández és Alexis Mac Allister próbálták minél jobban megszűrni az ellenfél akcióit. A végül főszereplővé előlépő Emiliano Martínez kapus előtt a jól bejáratott Cristian Romero–Nicolás Otamemdo védőduó állt fel, ugyanígy alapembernek számított a jobb oldalon Nahuel Molina is. A bal oldali védő az elődöntőhöz hasonlóan ezúttal is Nicolás Tagliafico volt, megőrizve helyét a sárga lapos eltiltását letöltött Marcos Acunával szemben. Elöl a Julian Álvarez–Lionel Messi kettős helye számított megkérdőjelezhetetlennek.

A franciáknál a döntő előtt a sorozatos megbetegedések keltettek riadalmat, de végül Didier Deschamp is az alapkezdőjét küldhette pályára. A védelembe, Raphael Varane társaként, visszatért Dayot Upamecano, a két szélen ezúttal is a szokásos volt a felosztás. A bal szélen Théo Hernandez mélyebben fellépett, mint jobb oldali társa, Jules Koundé. A középpályára Adrien Rabiot térhetett vissza Aurélien Tchouaméni mellé, elöl pedig a szokásos négyes kezdett. A két szélen Kylian Mbappéval és Ousmane Dembélével, míg középen Oliver Giroud-val és mögötte Antoine Griezmann-nal.

képaláírás

Scaloni újabb mesteri húzása

Az argentinok kapitánya ezúttal is tartogatott valamit a tarsolyában. Ezúttal egy 4-3-3-ra hajazó alapfelállásban küldte pályára az övéit, amelyben a bal oldalra helyezte a hangsúlyt. Itt került előtérbe a kezdőbe talán kissé váratlanul bekerülő Di Maria, aki aztán az első félidő legjobb játékosának bizonyult. Talán a többséget váratlanul érhette, hogy az argentinok nem a franciák bal oldalára fókuszáltak elsősorban, ahol a hatékony kontragépezettel lehetett volna támadni a Hernandez mögötti területeket.

Ezzel szemben Koundé és Dembélé oldalára helyezték a támadások súlypontját, ahol csak úgy lubickoltak a dél-amerikaiak. Di María lépett ki az oldalvonal mellé, neki Tagliafico félterületben történő előrefutásai teremtették meg a lehetőséget arra, hogy egy az egy elleni szituációkat kezdeményezzen a most is szorgalmasan visszazáró, ám védekezésben nem éppen hatékony Dembélé ellen. A terv bevált.

Már az első percekben érezhető volt a lendület az argentin támadásokban. Eközben középen is tetszetős kombinációkkal tudtak áttörni Messiék. Az ikon ezúttal még többször lépett vissza a felezővonalig a labdáért, így megbontva a franciák középpályáját. Az így keletkező résekbe mélységből Mac Allister futott be, akinek remekül feküdt ez a szerepkör. Az első két argentin gólban maximálisan érvényesültek a fenti taktikai aspektusok. Először egy gyors Messi–Mac Allister összjáték után került ki a labda Di Maríához, akit a tizenhatoson belül buktatott Dembélé. A büntetőt Messi magabiztosan értékesítette. A második találat egy gyönyörűen megkomponált kontra után született. Mac Allister volt a főszereplő, aki miután továbbított Messihez, teljes erőből kezdett el sprintelni előre, látva, hogy Upamecano kilépett a védősorból. A beinduló középpályás Álvarez mintaszerű indítása után vissza is kapta a labdát, majd pontosan centerezett az érkező Di Maria elé, aki higgadtan fejezte be az akciót. Sakk-matt, 2-0.

Teljesen megérdemelt volt az argentin vezetés. A kék-fehérek nyugodtan birtokolhatták a labdát a passzív franciák ellen, majd a megfelelő pillanatban pörgethették fel a tempót, elsősorban Messin és Mac Allisteren keresztül. Eközben a védekezésben is rendben volt minden. A horvátok elleni meccshez hasonlóan ezúttal is egy 4-4-2-es alapfelállásban védekeztek az argentinok, Mbappé szinte észrevehetetlen volt az első 45 percben. Molina kullancsként tapadt rá, de ezt nyugodtan tehette, hiszen eközben De Paul erőt és energiát nem spórolva az utolsó védelmi vonalig is visszafutva semlegesítette Hernandezt. Középről Romero is jó ütemben segített be, amikor kellett. A középső védő kilenc tisztázással magasan a legjobb volt ebben a kategóriában. A középső áttörési kísérleteket a védelem előtt szűrő Fernández akadályozta meg stabilan, 16 szerelése volt az egész mérkőzésen.

Végül csak felébredek a franciák

Természetesen Didier Deschamps nem sokáig nézte tétlenül csapata rendkívül passzív játékát, már a szünet előtt kettős cserére szánta rá magát. A teljesen észrevehetetlen Giroud-t és Dembélét hozta le, helyükre a Marokkó ellen gólt szerzett Randal Kolo Muanit és a szintén jó cserének bizonyult Marcus Thuramot állította.

Ettől még a szünet után nem sok minden változott. Bár a franciák már többet birtokolták a labdát, ez inkább volt köszönhető az argentinok érthető visszahúzódásának. Egészen 70 percig még csak kapura lövésre sem tellett a gallokról, ráadásul több egészen egyszerű passzt is elrontottak. Mindez már-már arról tanúskodott, hogy a franciák kezdik elengedni a mérkőzést, míg nem jött Otamendi hibája és összehozott büntetője, amit a 80. percben Mbappé értékesített. Egy csapásra felélénkült a mérkőzést, a cserék is ekkora kezdtek el jól funkcionálni. Rögtön egy percre rá már az egyenlítő találattól volt hangos a Lusail Iconic Stadium. A 71. percben a Griezmann helyett becserélt Kingsley Coman kaparta ki a gesztenyét, aki elveszett labdát nem ismerve, a háta mögül érkezve csente el a játékszert Messitől, a tizenhatosnál pedig egy gyors Mbappé–Thuram kényszerítő után előbbi nagy erővel küldte a kapuba a labdát. Az argentinok láthatóan megroppantak.

Elsősorban a középpálya bomlott meg, amely többször is védtelennek tűnt a francia kontrákkal szemben, Deschamp módosításai nagyon ültek. A védekezés jóval masszívabbá és határozottabbá vált, elsősorban Thuram és Kolo Muani segítettek be sokat elölről. A labdavesztések után pedig sokszor rendezetlenül maradtak hátul az argentinok. Végül valamennyire Scaloniék is rendezték a sorokat és egy egészen parázs, izgalmas mérkőzés rendes játékideje ért véget 2-2-vel. Jöhetett a hosszabbítás!

Az első 15 percben az argentinok visszavették a kezdeményezést a láthatóan hátrébb húzódó franciáktól, ez pedig a rövid szünet előtt kezdte is megbosszulni magát. Csak az időközben pályára lépett Lautaro Martínezen múlt, hogy nem vezettek újra az argentinok. Viszont a 108. percben már nem volt kegyelem: Martínez újabb kihagyott helyzete után Messi a kipattanót már értékesítette, jöhettek tehát újra a franciák és Mbappé. Egy szöglet utáni kézzel való blokkolást fújt be Szymon Marciniak játékvezető, bár enyhén szólva véleményes, hogy azt meg se nézte, hogy közvetlenül előtte Upamecano kézzel nyúlt a beívelt labdához. Mindenesetre Mbappé higgadt maradt és mesterhármasával újra egalizált. Ezután egy őrült utolsó pár perc következett, ahol mindkét irányba eldőlhetett volna a mérkőzés, de végül a büntetők és az ezek hárításában erős Martínez kapus hozták el Argentína győzelmét.

Akiket még érdemes megemlíteni

Bár ez a döntő elsősorban Mbappé és Messi párharcaként fog bevonulni a történelemkönyvekbe, érdemes azért megemlíteni két mellékszereplőt, akik már most reflektorfénybe kerültek, bár erre tőlük előzetesen nem feltétlenül lehetett számítani. Az argentinoknál Mac Allister szépen csöndben a kezdőcsapat oszlopos figurájává vált. A Brighton skót és ír ősökkel rendelkező középpályása mind védekezésben, mind pedig támadásban fontos szereplője volt a válogatottjának. Labda nélkül, a védelem előtt Fernández mellett szűrte meg az ellenfél támadásait, előrefelé pedig az ő játéka volt talán a legfőbb kulcs Messi kibontakozásához. Többször is remekül kombináltak a pálya centrumában, a második találat előtt pedig mintaszerű gólpasszt adott Di Maríának.

A franciáknál Kolo Muani nevét érdemes megjegyezni, aki alapesetben még a keretben sem kapott volna helyet, csak Christopher Nkunku kidőlésének köszönhette a katari repülőjegyet. Miután Marokkó ellen a mérkőzés végén beállva rögtön góllal jelentkezett, a döntőben már több idő jutott neki, miután Deschamps gyorsan cserére szánta rá magát. Ezúttal sem vallott szégyent, magára vállalta a gyors megindulásokat és Thurammal együtt nagyban segítették Mbappé kibontakozását. A letámadásból is aktívan kivette a részét, ezzel főszerepe volt abban, hogy a franciák magukhoz tértek a kezdeti passzivitásból. A szépítő találathoz vezető büntetőt is ő harcolta ki, de az i-re a pontot már nem sikerült feltennie, pedig közel járt ehhez is: Emiliano Martínez hatalmas védése viszont megakadályozta az ő és a franciák megdicsőülését. Kétségtelenül nagyot húzott nyáron a klubja, az Eintracht Frankfurt a leigazolásával. Személyében nem csak egy magas és ezzel együtt agilis, hanem egy előkészítésekben is jeleskedő csatárral erősödött a hesseni klub, ezt bizonyítja a Bundesligában eddig öt gólja mellett kiosztott tíz gólpassza is.

Kiemelt kép: Bagu Blanco/Pressinphoto/Icon Sport