Argentína vb-címéhez óriási mértékben hozzájárult az ellenfelek tizenegyeseinek kiismerése
Kapusedzői megfigyelés eredménye általában, ha egy csapatnak „megvan” az az ellenfélről, hogy hová szeretik lőni a tizenegyest a jobblábasok, és hová a ballábasok, ha a kapust nem figyelve mindenképpen szeretnék eltalálni a kaput – és nem mernek középre célozni. Az pedig sportpszichológiai tapasztalat, hogy minél nagyobb a tét, annál inkább a megszokott megoldást választják, nyerő helyzetbe hozva a kapust. Hogyan működik mindez a legnagyobb tétnél?
1994, vb-döntő: Albertini még betalál
Az egyetlen olyan brazil tizenegyes, amit az ellenfél kapusa hárít Marcio Santosé: jobbal félmagasan lövi a jobb sarok felé, de nem helyezi eléggé, Gianluigi Pagliuca hárít. Érdemes a belőtt tizenegyeseket is figyelnünk, hiszen a következő rúgó, Demetrio Albertini szinte pontosan így végzi el a maga rúgását Cláudio Taffarelnek, ám a brazil kapus az olasz kollégájával ellentétben nem találja el az irányt.
Aztán kiválóan helyezett vagy középre bombázott tizenegyeseket látunk, amelyeknél esélye sincs a kapusnak, mígnem jön Daniele Massaro. Albertinivel ellentétben kifordítja a jobb bokáját, de nem helyezi eléggé a labdát, Taffarel pedig ugyanúgy balra vetődik… Ha Massaro nem határozta volna el előre, melyik oldalt választja, nem adott volna ötven százalék esélyt a hárításra. Mindjárt a következő lövésnél Dunga is erőből oldja meg ugyan, majdnem lemásolja jobbal Massarót, de ezúttal valóban a sarokra megy a labda, ráadásul Pagliuca azt hiszi, megint a sablon megoldás jön. Roberto Baggio zárja a sort, Taffarel önmagában sansztalan – de jól imádkozik.
2006, vb-döntő: ha Barthez kitart a taktikája mellett…
Itt nem látunk védett tizenegyest, mégis tisztul a kép. Gianluigi Buffon ide-oda röpköd, véletlenül sem talál bele a franciák gondolataiba, de besegít neki a keresztléc David Trezeguet lövésénél. Ezzel szemben Fabien Barthez alapvetően azt a stratégiát követi, hogy feltételezi, a lövő lábukkal azonos sarkot választanak az olaszok, és Buffonnál lényegesen jobb arányban találja el az irányokat. Az első négy olasz közül csak az első, Andrea Pirlo választja a középső területet, az elrepülő Barthez hűlt helyét. Marco Materazzi és Daniele De Rossi azonban kegyetlenül pontos, majd jön talán a legérdekesebb kísérlet, amelyen hajlamosak vagyunk átsiklani. Alessandro Del Piero jobbal izomból oldja meg, a kapu jobb oldalát választja ő is, és nem megy igazán szélre a félmagas labdája. Ha Barthez kitart az eredeti taktikája mellett, minden másképp alakulhat, de túlgondolkodja Del Pierót – ami aztán az arcáról azonnal leolvasható.
Volt azonban még egy tizenegyes e vb-döntőben, az első félidőben Zinédine Zidane állhatott a labdához. Esze ágában sem volt Buffon jobb kezéhez lőni, ahogyan azt a kapus remélte.
2004, Eb-csoportmeccs: Zidane miért múlja felül Beckhamet?
Zizounál és Bartheznél maradva érdemes egy pillanatra két évet visszarepülni, a hihetetlen végjátékot hozó 2004-es angol–francia Eb-csoportmeccsig. Az angolok Frank Lampard góljával vezettek, majd a 73. percben büntetőhöz jutottak, amelyet David Beckham kihagyott, majd a néhány perces ráadásban Zidane előbb egy szabadrúgással egyenlített, majd a Thierry Henry feldöntéséért megítélt tizenegyest is értékesítette, így nyerve meg 2–1-re a meccset Franciaországnak.
Pihenőképpen nézzük meg a felvételt, hasonlítsuk össze Beckham büntetőjét Zidane-éval (az angol csapatkapitány rúgása 4:11-nél, a franciáé 5:26-nál található az alábbi videón).
A láb ugyanaz, a sarok ugyanaz, ám a kivitelezés egészen más. A francia kapus ráadásul ugyanúgy elővételezi a szándékot, mint a két évvel későbbi vb-döntő nagy részében. (Beckhamnek pedig nem ez volt az egyetlen kihagyott tizenegyese ezen a tornán, a negyeddöntőben a portugálok elleni szétlövés első rúgójaként is hibázott.)
1998, vb-negyeddöntő: Albertini ugyanazzal próbálkozik
Bartheznek már 2004-ben is bőven volt rutinja a sorsfordító tizenegyesekhez, ami például egy nagy sikerélményből táplálkozott. Az 1998-as francia–olasz vb-negyeddöntőt lezáró párbajban egy lövést sikerült hárítania, és nem lehet véletlen, hogy melyiket. Demetrio Albertini ugyanazt a sablont lövi, mint a négy évvel korábbi, Brazília elleni vb-döntőn, ám Barthezzel nincs olyan szerencséje, mint Taffarellel. Ennek ellenére a következő olasz, Alessandro Costacurta szintén ezt a megoldást választja, csak egy kicsit szélesebben; a francia hálóőrt így néhány centi elválasztja a hárítástól.
Tegyük azért hozzá az ellenpéldát, hiszen a boka kifordítása önmagában még kevés: ezúttal Bixente Lizarazu hagyott így 50 százalék körüli esélyt Pagliucának, és ebből sem született gól.
2022, vb: Messi egyetlen elhibázott tizenegyese
És akkor most jöjjön Katar. A legutóbbi világbajnokságon Lionel Messi összesen hétszer állt a labda mögé: öt büntető mellett két tizenegyes-párbaj várt rá. Mindebből egyszer tudott hárítani a kapus, amikor a csoportkör 3. fordulójában, Wojciech Szczesnyvel nézett farkasszemet. Ballal a kapu bal oldalát célozta, és a félmagas, nem igazán pontos lövésnél a lengyel ellenfelének – mint a lassítás mutatja – nem is kellett olyan nagyot vetődnie, csak felnyúlnia.
2022, vb-negyeddöntő: holland csemegék Martíneznek
Mindezek fényében nézzük meg az argentinok negyeddöntőjének első két holland tizenegyesét, Virgil van Dijk és Steven Berghuis hogyan próbál meg Emiliano Martíneznek, napjaink híres és hírhedt tizenegyesölőjének betalálni.
A rendes játékidővel együtt ezen a meccsen összesen tizenegyszer állhattak a labda mögé a két csapat tagjai, ebből kétszer tudott beleérni a kapus a labdába: ennél a kettőnél.
2022, vb-döntő: Montiel nem dönti el előre, és ezzel mindent eldönt
Minden idők alighanem legjobb döntője is tizenegy tizenegyest hozott: a 90 perc és a hosszabbítás során hármat is, a szétlövésben viszont csak nyolcat, hiszen ennyi elég volt Argentínának, hogy lerendezze Franciaországot. Minden jel szerint a franciák nem elemezték agyon Martínez kapust, vagy legalábbis a lehető legnagyobb tétnél ezt nem tudták teljesen átvinni a gyakorlatba. Az egyetlen védett lövésnél, a második párban Kingsley Coman is beleesik abba a hibába, amelybe nem szabad, a labdának pedig esélye sincs átjutnia Martínezen. A hatalmas lelki fölényben lévő kapus már az első párban, Kylian Mbappénál is helyesen döntött, de a fizikai erő akkor még a franciáknál volt. Aztán a harmadik körben is ugyanarra gondolt a kapus, mint a lövő, vagyis jó irányban nyújtózkodott Aurélien Tchouaméni rúgásánál, de nem volt rá szükség.
Mindezek mellett egyetlen esetben járt közel valamelyik kapus a védéshez: szintén a harmadik körben, Leandro Paredesnél. Hugo Lloris ujjheggyel belepiszkál a jobblábas, jobb kezéhez érkező lövésbe, és ha megvan benne Martínez határozottsága, a tenyerével kiszedi.
Külön ki kell emelni az egész világbajnokság utolsó futballeseményét, Gonzalo Montiel mindent eldöntő tizenegyesét. Látszatra lemásolja Paredest, egy nagy különbséggel: a nekifutás közben felnéz, figyeli Llorist. Argentína pedig végre örömében sír.
Nyilvánvalóan más összefüggéseket is lehet találni a tizenegyesek kivitelezése és sikeressége között. A fenti képsorok alapján elsőre meglepő lehet például a középre tartó lövések eredményessége. Külön tanulmány a felső sarkos lövés, amely esélyt sem ad a kapusnak, de magas fokú precizitást igényel. További statisztikák a vb-döntős szétlövésekről ebben az összeállításunkban olvashatók.
És hogy hogyan olvashatja egy kapus egy-egy futballista szándékát némi alapinformáció birtokában akár ott a helyszínen is? Egyik büntetős szerzőnk, Rózant Janó erről írt egy hosszabb elemzést a Nemzeti Sport Online felületén Robert Lewandowski játékából és szokásaiból kiindulva, ezt is a figyelmetekbe ajánljuk.
Kiemelt fotó: UPI / Alamy Stock Photo
Szerző
