Arsenal vagy City? Declan Rice-ért harcol a két bajnokaspiráns

Amikor a hirtelen növekedéssel küzdő, mozgásában szétesett, kevéssé atletikus, fejlődését tekintve némileg megrekedt tizennégy éves Declan Rice-ról lemondott a Chelsea, az akadémiai elöljárók aligha gondolták, hogy a kétségtelenül tehetséges középpályás tíz év múltán a Premier League legkeresettebb és egyik legkiválóbb hatosává válik, akiért úgy követel klubja 100 millió fontos átigazolási díjat, hogy azt nagy valószínűséggel meg is kapja. Márpedig ez történt: az egykor koordinációs problémákkal küzdő kamasz világklasszissá érett, aki nem csak a játékával, de a győztes mentalitásával, a vezéralkatával is számos rajongót gyűjtött a futballvilágban – köztük a földkerekség legkiválóbb edzőit, Pep Guardiolától Mikel Artetán át Thomas Tuchelig. 

De miben igazán nagy a West Hamben a kapitányi karszalagot Mark Noble-től megöröklő fedezet? Elsősorban a labdaszerzéseket tekintve: az előző idényben ő kaparintotta meg a legtöbbször a labdát a PL-ben (334-szer), ezen belül is első a megelőző szereléseket tekintve (63-mal).

Fotó: MI News & Sport / Alamy Stock Photo

Ugyancsak bámulatosan jó a labdavezetéseket tekintve, ily módon nála több kilométert csak a brightoni Lewis Dunk, illetve a manchesteri duó, Rodri és Jack Grealish tett meg. Rice 7,1 kilométert vezette a labdát, az ötödik Bukayo Saka 6,8-at. Ami még igazán fontos ezen játékelemet vizsgálva, hogy meglehetősen ritkán veszíti el közben a labdát. Ez azért a tapasztalattal is jár, abból pedig neki van már bizony bőséggel: 24 éves korára több, mint 200 PL-mérkőzésnél jár, a Premier League történetében a kilencedik legfiatalabbként érte el a kétszázas határt. Ami egyszersmind jelzi, mennyire strapabíró: a meccsek minimum nyolcvan százalékát az elmúlt öt szezon mindegyikében a pályán töltötte (a 2019–2020-as idény minden egyes percét!), a mezőnyjátékosokat lajstromozva a 2018–2019-es idény kezdetétől csak James Tarkowski lábában van több játékperc (16 274), mint Rice-éban (15 753). Mindez amellett, hogy mennyire fitt, arról is árulkodik, mennyire nem sérülékeny.

A nagy kérdés persze az, melyik csapatba, a Manchester Citybe vagy az Arsenalba illene inkább? A Cityben – amelynek első, 80 plusz 10 millió fontos ajánlatát elutasította a West Ham – Rodri ugyebár az első számú hatos, és a Guardiola-féle futballban elég nehéz lenne nyolcasként elképzelni Rice-ot, pláne a szupertechnikás, a finom passzokban rendkívüli, helyzetfelismerését tekintve ugyancsak pazar Gündogan helyetteseként (a német válogatott a Barcelonánál folytatja). Arra a posztra érkezhet ugye Mateo Kovacic, bár a horvát sem bírja ezeket a karakterjegyeket, még ha számos más erénye van is neki. Szóval a 3–2–4–1-es hadrendben nyolcas aligha lesz Rice, annál inkább lehetne Rodri partnere a védelem előtt, ehhez azonban a tavasszal klasszisteljesítményt nyújtó John Stonest kellene kiszorítania, aki labdabirtoklásnál a középpályára fellépve egészen zseniálisan futballozott. Előfordulhat persze az is, hogy Stones a támadásépítéskor is marad a védelemben Rúben Dias mellett, úgy azonban egy újfajta taktikai megoldást látnánk Guardiolától (fellépő védő nélkül, két klasszikus hatossal a középpályán), és nem biztos, hogy a katalán tréner változtatni akar az idén kifogástalanul működő gépezetén. No de lássuk, hogy a City középpályásaival, valamint az érkező Kovaciccsal összevetve hogyan teljesített az elmúlt idényben Rice (az adatok a 90 perces átlagokat mutatják meg).

Mateo Kovacic és leendő csapattársai (Forrás: www.football365.com)

A BBC elemzésében közzétett adatokat érdemes persze kontextusba helyezni:

Rice az utóbbiakat sem fél megkockáztatni.

A másik kérő, az Arsenal, amelyik nem átallotta klubrekordot jelentő 90 millió fontos ajánlattal bombázni a városi riválist (75 plusz 15 millióról szólt volna a deal), mert a jövőbeli csapatkapitányt látja Rice-ban, akit a játéktudása mellett legalább annyira küzdőszelleme, harcossága, a társakat magával ragadó személyisége, azaz a már említett győztes mentalitása miatt is igyekszik elcsábítani – a hírek szerint a játékost sikerült is, a WHU azonban többet akar –, elvégre nagyon friss a hajrábeli emlék: az összeomlás, amikor azt lehetett érezni, ebben az egyébként látványosan és pazarul futballozó társaságban még mindig kevés a nyerő típus, az igazi vezér, amilyennek Arteta Rice-ot látja. Aki amúgy több labdát szerzett és több helyzetet alakított ki, mint a Thomas Partey, Jorginho kettős. De lássuk a számokat az Arsenal középpályásaihoz mérten.

Thomas Partey (Fotó: MatchDay Images Limited / Alamy Stock Photo)

Rice csapatba kerülése az Arsenalban sokkal inkább magától értetődő volna, mint a Manchester Cityben (bár nehéz elképzelni olyan klubot, amelyikben ne kezdene a West Ham kapitánya). Annál is inkább, mert Partey-tól igyekszik megválni az észak-londoni egylet (minden bizonnyal Szaúd-Arábiába megy), és meglehet, Jorginho is ugyanezen sorsra jut. Ezért is hajtanak az ágyúsok Rice mellett a Southampton belga válogatott, mindössze tizenkilenc éves védekező középpályására, Roméo Laviára, aki hosszú távon is alternatívát jelenthet hatos poszton. Rice négy bajnoki gólja azt is jól jelzi, a kapu előtt ugyancsak veszélyes (rögzített játékhelyzeteknél, de átlövésből is), képes mélységből indulva felérni – szóval tényleg több hangszeren játszik. Azt azért kötve hisszük, hogy nyolcasban szerepelne az Arsenalban, pláne, hogy azt a szerepkört Martin Ödegaard mellett minden bizonnyal Kai Havertznek kell majd betöltenie.

Mármost tehát az, hogy Rice főnyeremény, nem kérdés, az igen, melyik csapatba illeszkedhetne be könnyebben. A Manchester Cityben számos példa akadt arra, hogy az első szezon kínokkal jár, hogy mire elsajátítja valaki Guardiola elképzeléseit, alaposan megszenved, a buktatókkal teli utat Rodrinak, Joao Cancelónak, Jack Grealishnek is be kellett járnia, nem beszélve Rice posztriválisáról, a tavaly szerződtetett Kalvin Phillipsről. Ha túljutsz a kezdeti megpróbáltatásokon, annál édesebb viszont a siker, bár perspektívával az Arteta-féle Arsenal is jócskán kecsegtet. Ha meg tudja ismételni az elmúlt szezonbeli futballt, ismételten a bajnoki címért versenghet, bár kétségtelenül nehezítő körülmény lesz a kettős front a Bajnokok Ligájával. Éppen ezért kellenek persze az újabb minőségi labdarúgók, amilyen Declan Rice is.

De vajon az arany-, illetve ezüstérmes közül melyik kaparintja meg?

Kiemelt fotó: Marco Canoniero / Alamy Stock Photo