Arteta a hamvaiból támasztotta fel a szunnyadó szörnyeteget, de vajon meddig szárnyalhat vele az Arsenal?

Bernd Leno – Ainsley Maitland-Niles, Szokratisz Papasztatopulosz, David Luiz, Bukayo Saka – Lucas Torreira, Granit Xhaka – Reiss Nelson, Mesut Özil, Pierre-Emerick Aubameyang – Alexandre Lacazette. Ebben az összeállításban, 4-2-3-1-es formációban küldte fel együttesét a pályára Mikel Arteta 2019. december 26-án, aminek végül egy 1–1-es döntetlen lett az eredménye az Eddie Howe irányította, és végül a 18. helyen záró Bournemouth ellen.

Lévén, hogy a spanyol kinevezésére télen, az eszeveszetten sűrű PL-menetrend kellős közepén került sor, így gyakorlatilag alig írta alá a szerződését, máris bizonyítania kellett a rátermettségét. A 2019-20-as kiírás második fele arra tökéletesen alkalmas volt, hogy az „ágyúsok” újdonsült menedzsere felmérje a kerete gyengeségeit, erősségeit, korlátait és ezek alapján átgondolja, hogy mely posztokon szükséges az erősítés akár mennyiségi, akár minőségi értelemben. Az, hogy mindössze a 8. pozíciót sikerült megszerezni, aligha tetszett a szurkolóknak, a mutatott játékot tekintve ugyanakkor már ekkor is bőven megfigyelhetőek voltak olyan elemek és húzások, amiken keresztül tökéletesen látszott, hogy mik lennének az edző elképzelései. A szezon végén az FA-kupa döntőjében Frank Lampard Chelsea-jét 2–1 arányban múlta felül az Arsenal, így az első trófea megszerzésére már Arteta debütáló évadában sor került, aminek köszönhetően a rajongók is egyre bizakodóbban tekintettek a jövőre. Ez azonban még csak a kezdet volt, a nyári átigazolási időszakban pedig fontos változások történtek a keretben…

Az átalakítás első lépései

2020 nyarán volt először lehetősége Artetának arra, hogy az előszezon során alaposan felkészítse játékosait mind erőnléti, mind taktikai értelemben a soron következő kihívásokra. Ekkor érkezett 50 millió euró ellenében az Atlético Madridtól az a Thomas Partey, aki azóta igen fontos szerepet tölt be a védelem előtti területek lezárásában és a labdakihozatal támogatásában, a „hatos” pozícióba aligha lehet(ett) elképzelni nála odaillőbb választást.

A középhátvéd Gabriel Magalhaesért 26 millió eurót sem sajnált kifizetni az Arsenal vezetősége a Lille-nek, a jónéhány éve hihetetlenül fiatalon berobbanó Martin Ödegaard pedig ekkor még csak kölcsönbe érkezett a Real Madridtól. Pablo Marí (Flamengo, 6 millió euró) és Rúnar Alex Rúnarsson (Dijon, 2 millió euró) kifejezetten olcsó igazolás volt, Cédric Soares, Willian valamint Mathew Ryan pedig ingyen írt alá, bár utólag igazából mindegyikükről elmondható, hogy csupán kiegészítő szerepkörben számított később rájuk a spanyol tréner.

A távozók oldalán csupán Emiliano Martínezért kaptak értelmezhető mennyiségű pénzt (Aston Villa, 17,4 millió euró), Guendouzi (Hertha, 1 m), Mavropanosz (Stuttgart, 0,75 m), Kolasinac (Schalke), Saliba (Nice), Maitland-Niles (WBA), Willock (Newcastle) és Torreira (Atlético) kölcsönbe került, míg Szokratisz (Olympiakosz), Özil (Fenerbahce), Mustafi (Schalke) és Mhitarjan (Roma) ingyen állt tovább.

Ugyan csak 55-ször vették be az ellenfelek kapuját, de a kidolgozott 53,5-ös xG azt jelzi, hogy magasabb minőségű helyzeteket tudtak kialakítani, aminek köszönhetően jobb pozíciókból adták le a lövéseiket. A legnagyobb javulás viszont a labda nélküli játékban mutatkozott meg, lévén, hogy 44,3-as xGA-t és 39 gólt „engedtek” pusztán az ellenfeleknek, ami nagyjából 12-vel kevesebb, mint a megelőző szezonban. Noha ez a teljesítmény ismét egy 8. helyet ért, a még Bajnokok Ligája indulást érő 4. helyről ezúttal már csak hat pont választotta el őket, szemben az egy évvel korábbi tíz pontos lemaradástól!

A fejlődést legszemléletesebben talán mégis a +9,2-es xG differencia tükrözi, amelynél mindössze 5 csapat tudott jobbat felmutatni (köztük a Graham Potter kormányozta Brighton, ami nem mindennapi bravúr egyébként). Ebben a kiírásban Arteta a fiatal játékosoknak jóval nagyobb bizalmat szavazott, és többen is megkapták a lehetőséget a bizonyításra: Emile Smith Rowe-nak (ESR) 1440, míg Bukayo Sakának 2553 játékperc jutott: előbbi 2+4, míg utóbbi 5+3 pontot (gól, gólpassz) gyűjtött a kanadai táblázaton. De rajtuk kívül Kieran Tierney (2299 perc) és Gabriel (1996 perc) is ekkor kezdte megvetni a lábát a kezdőben, bár a skót szélső védő a későbbi sérülései miatt egyre több meccset kényszerült kihagyni.

2021-22: Újabb puzzle-darabok kerültek a helyükre

Tavaly nyáron nem kevesebb, mint 167,4 millió eurót bocsátottak Arteta rendelkezésére annak érdekében, hogy tovább erősítse a keretet.

A rendkívüli sokoldalúságának, na meg persze a Brighton üzletpolitikájának hála nem volt éppen olcsó vétel, ugyanis 58,5 millió eurót kellett érte letenni az asztalra. Ám ha azt nézzük, hogy még csak most következnek majd a legjobb évei, és ideális esetben 6-8 éven keresztül valid opció lehet a hátsó sorban, akkor már nem is tűnik olyan rettenetesen vészesnek az árcetli.

Martin Ödegaard 866 percnyi játéka elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy kifizessék érte a Real Madrid által kért 35 millió eurót. A még mindig csak 23 éves norvég karmester tipikusan az a játékos, aki leginkább a gólpassz előtti passzok kiosztásában, és a labda veszélyes pozíciókba történő eljuttatásában emelkedik ki, ám a 2021-22-es idényben 7 góllal és 4 assziszttal hálálta meg edzője bizalmát, ami több, mint vállalható. A támadó középpályásokkal és a szélsőkkel összevetve az elmúlt egy évben nyújtott teljesítménye alapján elmondható, hogy egy bámulatosan passzoló és szerfelett kreatív játékosról beszélünk, aki az ellenfél tizenhatosán belülre juttatott labdák volumenében (2,13/90) és a nyílt játékból fakadó lövést előkészítő akciók (3,23/90) kategóriájában egyaránt a felső 9%-ba tartozik. Ezen kívül szintén megemlítendő, hogy a posztján játszókhoz képest a védekezésből is bőven kiveszi a részét, hiszen a 90 percre vetítve a támadóharmadban 0,56 szerelést (92. percentilis) átlagol, valamint 7,53-szor szerzi vissza a játékszert (89. percentilis).

A norvég otthonra talált Londonban (Fotó: Getty Images)

Számottevő változás történt a kapus poszton is, lévén, hogy az Ágyúsok szemet vetettek a Sheffield United fiatal angol kapuvédőjére, akiért a 28 millió eurós ajánlatot nem tudta nem elfogadni a 20. helyen végző kiscsapat. Aaron Ramsdale-re azért is volt szükség, mivel Bernd Leno passzjátéka és lábbal való magabiztossága finoman fogalmazva is hagyott némi kívánnivalót maga után, az angol hálóőr pedig bár nem olyan kiváló a klasszikus kapuserényeket tekintve, viszont az imént említettek vonatkozásában jóval megbízhatóbbnak számít a német riválisánál. Hogy a számok nyelvére is lefordítsuk a különbséget: Leno első három szezonjában (2018-19, 2019-20, 2020-21), amikor még egyértelműen ő számított az első számú opciónak, rendre 74,8, 77,6, valamint 69,2%-os védési hatékonyságot tudott felmutatni, míg Ramsdale a 2021-22-es évadban 72,1%-ot produkált az Arsenal-ban. A német ezen periódus alatt a kapujára érkező lövések minőségét figyelembe véve idényenként átlagosan közel 5 góltól mentette meg csapatát (+4,8-as PSxG mutató), az angol kapus viszont –4,6-tal zárt a megelőző kiírásban.

Tomijaszu Takehiro (Bologna, 18,6 millió euró), Albert Sambi Lokonga (Anderlecht, 17,5 m) és Nuno Tavares (Benfica, 8 m) elsősorban a keret mélyítése céljából érkezett: a japán jobbhátvéd 1679, a belga védekező középpályás 1134, míg a portugál szélsőbekk 1176 percet töltött a pályán a 2021-22-es PL szezonban, vagyis azért a rotációban mindhárman helyet kaptak. A távozók oldalán 17 név is szerepelt tavaly nyáron, most azonban csak a legjelentősebbeket emelnénk ki. Joe Willock többnyire epizódszereplő volt az „ágyúsoknál” töltött évei alatt, soha nem játszott 1000 percnél többet egy évadon belül, így a Newcastle 29,4 millió eurós csomagját bizonyára balgaság lett volna visszautasítani. Torreira (Fiorentina, 1,5 m), Bellerín (Betis), Saliba (Marseille) és Guendouzi (Marseille) kölcsönbe távozott, Kolasinac (Marseille), Chambers (Aston Villa), Aubameyang (Barcelona) valamint Willian (Corinthians) ingyen igazolt el, David Luiznak pedig lejárt a kontraktusa, és mivel nem bírták maradásra az Arsenalnál, így ő klub nélkül maradt.

A védelem megerősítése a kapott gólok számában (48) egyelőre nem mutatkozott meg, összességében nagyjából hasonló minőségű lövéseket tudtak kidolgozni az ellenfelek (47,1-es xGA), mint a 2020-21-es kiírás alkalmával. Annak dacára, hogy javarészt a hátsó sorba igazoltak új játékosokat tavaly nyáron, mégis a támadójáték lendült fel, amiben a norvég irányítónak vélhetően jókora szerepe volt. Az 59,9-es xG közel 6,5-del, míg a 61 szerzett találtat kereken 6-tal több a megelőző szezonban produkálthoz képest. Az xG-különbség pedig ahogy Arteta érkezése óta évről évre, úgy ekkor is tovább javult, a +12,8-as differencia az 5. legjobb volt tavaly a PL mezőnyében.

ESR páratlan hatékonysággal váltotta gólra a helyzeteit, miután 5,8-as xG-re 10 gólt jegyzett. A néhány hete még csak a 21. születésnapját ünneplő Martinellinek (6 gól, 6 assziszt) sem kell szégyenkeznie, 90 percenkénti 0,58 gólban történő szerepvállalása jól mutatja, eszméletlen potenciál van a bal szélen játszó brazil szélsőben.

Martinelli idén még inkább megmutathatja, hogy alapembere ennek a csapatnak (Forrás: Getty Images)

Jesus, Zinchenko, Vieira – Avagy az utolsó simítások

Idén nyáron eddig bruttó 132,1 millió eurót szántak az érkezőkre az „ágyúsok”, ami a Chelsea (202,6 millió euró), a Nottingham Forest (148,1 m) és a Manchester United (143 m) mögött a 4. legtöbb az angol első osztályban. Ahogy a Premier League felvezetőjében is bemutattuk, három meghatározóbb igazolást hajtott végre a londoni együttes. A nemrég útjára indult 2022-23-as kiírásból pusztán három forduló telt el, de a Manchester City-től szerződtetett Gabriel Jesus (52,2 millió euró) már 2 góllal, valamint 3 assziszttal áll, ami nem csak házon belül számít a legtöbbnek, de az egész ligában sincs olyan játékos, aki ennél több kanadai ponttal büszkélkedhetne jelenleg. A hamis 9-es szerepkörben brillírozó brazil támadó már az előszezonban is becsülettel termelte a gólokat, de egyelőre minden jel arra mutat, hogy a tétmeccsekre is sikerült átmenteni a formáját: ha ebben az ütemben folytatja akkor nem is lehet kérdés, hogy megérte az érte kifizetett summát!

Olekszandr Zincsenko szezononként jellemzően 1000-1500 játékpercnyi lehetőséget kapott Guardiolától, így abszolút érthető, hogy miért szánta rá magát a váltásra: érte 35 millió eurót kérte a „polgárok”. Arteta amúgy is kiválóan ismeri az akár balhátvédként, akár balszélsőként hadra fogható, a támadásépítések során a pálya tengelyébe előszeretettel behúzódó ukrán játékost, hiszen a City-nél közel 2,5 évet dolgozhattak együtt. A 22 esztendős Fabio Vieira a Portótól köszönt el annak érdekében, hogy az Arsenal mezében futballozzon. A szintén 35 millióért megvásárolt portugál középpályás 6 góllal és 11 előkészítéssel segítette bajnoki címhez a „sárkányokat” a 2021-22-es szezonban, és bár ezidáig még nem lépett pályára a PL-ben, bizonyára meg fogják adni neki is a sanszot, hogy megmutassa, miért éppen egy angol topklub vitte őt el. Ami a távozókat illeti, Guendouzinak (11 millió euró) és Tavaresnek is a Marseille nyújtott mentőövet, Torreira a Galatasaray-ba (6 m), a kegyvesztett Leno a Fulhambe (3,6 m), Mavropanosz a Stuttgartba (3,2 m), míg Lacazette (ingyen) a Lyonba igazolt át.

Arteta első átigazolási időszaka ugyan 2019-20 telére esett, de ekkor csupán Pablo Marí érkezett kölcsönbe (8 millió euró) a Flamengótól, így a 2020 nyarával kezdődő időszakot érdemes talán ebből a szempontból alaposabban szemügyre venni.

Csak viszonyításképpen: az elmúlt idényekben rendre a bajnoki címért versenyző Liverpool nettó mérlege –129,4, míg a legtöbbször a PL-aranyat megszerző City egyenlege –95,7 millió euró. Vagyis mindamellett, hogy a spanyol edző kievezése óta kifejezetten impozáns fejlődési ívet járnak be az „ágyúsok”, mindenképpen ki kell emelni, hogy a vezetőség anyagi támogatása és a források rendelkezésre bocsátása is kétségkívül sokat nyom(ott) a latban.

Több mint reményteli kezdés, de mégis hol a plafon?

Három fordulót követően egy csapat rendelkezik 100%-os mérleggel, így maximálisan érthető, hogy pozitívan és rendkívül izgatottan várják az Arsenal-szurkolók a folytatást. Kilenc rúgott, 2 kapott gól, 5,4-es xG, 1,8-as xGA, 3,5-es xG differencia, és ami a legfontosabb, 9 szerzett pont. A legutóbbi találkozón, akárcsak Arteta első PL-meccsén, ismét a Bournemouth volt az ellenfél. A hasonlóság azonban nagyjából ennyi, mivel mind a mutatott játékot, mind az eredményt tekintve egészen mást hozott a két összecsapás.

Ezúttal a Ramsdale – White, Saliba, Gabriel, Zincsenko – Partey, Xhaka – Saka, Ödegaard, Martinelli – Jesus kezdővel, a már-már szokásosnak mondható 4-2-3-1-es alakzatban álltak fel a londoniak (a 2020-21-es kiírásban a meccsek 66%-ában választották ezt a formációt, míg a 2021-22-es évadban 55% volt az arány), és úgy nyerték meg 3–0-ra a mérkőzést, hogy egy pillanatig nem forgott veszélyben a győzelmük!

A spanyol tréner összesített mérlege eddig a következőképpen fest: 134 mérkőzés, 74 győzelem, 22 döntetlen, 35 vereség, 235 rúgott és 146 kapott gól. Érdekesség, hogy a legenda státuszt joggal kiérdemlő francia edző és Arteta alatt is egyaránt 1,75 találatot szerzett átlagban a csapat, a védekezésen viszont még van mit csiszolni, abban ugyanis egyelőre Wenger vezet (0,93 vs 1,09).

Bár a Marco Silva vezette Fulham váratlanul meggyőzően kezdte a bajnokságot, könnyen elképzelhető, hogy a soron következő fordulóban túl nagy falatnak bizonyul majd a tabella élén tanyázó Arsenal. Az iméntinél talán néhány fokkal fontosabb, hogy vajon képes lesz-e visszatérni a londoni klub a legrangosabb európai kupasorozatba azok után, hogy legutóbb még a 2016-17-es idényben szerepeltek ott az „ágyúsok”. Ami viszont vélhetően még ennél is több szurkolót foglalkoztat, az a következő kérdés: végtére is meddig juthat Artetával a felettébb bíztatóan induló, és legalább annyira ígéretesen folytatódó Arsenal-projekt?

Kiemelt kép: FotMob