„Attila tragédiája olyan veszteség, amibe bele lehetett volna rokkanni” – interjú Magyar Márkkal, a Kozármisleny klubigazgatójával

– A nyáron mérhetetlen veszteség érte a klubot, elhunyt a tulajdonos Feleki Attila, az egyesület szíve-lelke. Ő volt maga Kozármisleny?

– Abszolút. Mr. Kozármisleny. Mindennek ő volt a motorja, az igazodási pont. Nem csak a futballklubban töltött be kitüntetett szerepet, a város életében is, ezer módon támogatta, a templomtól a sportcsarnokig mindenre adott pénzt. Olyan veszteség az ő tragédiája, amibe bele lehetett volna rokkanni.

– Hogy nem rokkantak bele?

– Neki köszönhetően. Felkészült az elkerülhetetlenre, és az elmúlt években a klubot is felkészítette arra, mi történjék, ha ő már nincs köztünk. Az utóbbi egy-két évben a háttérbe vonult, a költségvetést illetően, valamint a valóban fontos ügyekben egyeztettünk, a napi munkát, a klubirányítást azonban átengedte nekem. Az utolsó kiváló húzásával elérte, hogy a cégcsoport akkor is finanszírozza a klubot, ha ő már nincs. Ehhez az kellett, hogy a Prohuman cégcsoport is értéket lásson az egyesületben. Valójában persze nincs semmi meglepő abban, hogy ezt el tudta érni, elvégre a saját gyermekeként tekintett az FC-re, a halála után is biztos kezekben akarta tudni.

– Valamelyest sikerült már feldolgozni a tragédiát?

– Az idő valamennyire segít. Mégsem telik el úgy nap, hogy ne emlegetnénk, hogy ne gondolnánk rá. Annyi mindent tanultunk tőle… Örülünk, hogy kaptunk állami támogatást, így a húszéves, lassan szétmálló műfüves pályáinkat és a sporttelepet is fel tudjuk újítani. Feleki Attila Sportközpont lesz a létesítmény neve, és egy szobor is emléket állít majd neki.

– Elég nagy örökséget hagyott önökre…

– Mi pedig méltóképpen próbáljuk ápolni. A HR-Rent ügyvezetője, Kutyáncsánin Jevrem lett a klub többségi tulajdonosa, ő Attila régi jó barátja, és a Misleny korábbi játékosa. Halász Gábor operatív igazgatóként tért vissza, de sok más Attilához szorosan kötődő ember maradt meg az egyesületben, leginkább Attila emlékéért akarjuk annyira, hogy sikeres maradjon a Kozármisleny. 

– Lehet az nélküle is?

– Zakor Sándor tulajdonos úr legfőbb támogatásával kialakult egy erős partneri viszony az MTK-val, ebben a budapestiek korábbi vezetőedzője, Horváth Dávid az összekötő kapocs, az ő kiemelt feladata eljuttatni az U19-es játékosokat a felnőttcsapatig. Az átmenet az ifiből a felnőttfutballba sosem könnyű, ebben segíthetünk mi, akik játéklehetőséget biztosítunk a fiataloknak. Az MTK folyamatosan termeli a tehetséges labdarúgókat, remek ugródeszka nekik a mislenyi állomás. Kiszakadnak az akadémia kényelméből, elkerülnek egy kisvárosba, ahol felnőtté kell válniuk, maguknak kell bevásárolni, főzni, mosni, beosztani az idejüket. Eközben pedig egy támogató közegben futballozhatnak, ami azért mégiscsak biztonságos védőhálót nyújt. Így nem kerülnek be egyből az NB I dzsungelébe, ahol félő, felfalnák őket.

– És akár segíthetnek a Mislenynek újabb csodát tenni. A klubhonlapon legalábbis azt a címet adták az előző szezonjuknak, hogy „A csodák csodája”. Egy akkora klub, mint a Kozármisleny, véghez vihet újabb csodát, és zárhat ismét a másodosztály negyedik helyén?

– Semmiképpen sem zárnám ki. Már csak azért sem, mert egy szezonnal korábban ötödikként végeztünk. Elhangzott akkor, hogy becsüljük meg, mert ez nekünk a tető. Ehhez képest kineveztünk egy ezen a szinten nem sok tapasztalattal bíró fiatal edzőt Pinezits Máté személyében, ami sokakban ébresztett kételyt, de semmiképp sem fogadták pezsgődurrogtatással, s a negyedik helyre navigálta a csapatot. Ennek kapcsán is Feleki Attilát kell idéznem. Maga is játszott a Mislenyben még a megye kettőben, akkor, amikor a körülmények távolról sem hasonlítottak a maihoz. A játékosok egy betongarázsban öltöztek, a pálya jócskán oldalra dőlt, göröngyök barázdálták. Később, amikor már tehetős üzletember lett, Márton Gábor vezetésével a kétcsoportos NB II-ben összejött egy második hely, ami után egy cimborája odavetette neki: „Ebből akár még NB I is lehet”. „Meghülyültél?”, kérdezett vissza Attila, mire a barátja megjegyezte: „Ha akkor, amikor betongarázsban öltöztünk, azt mondom neked, ezüstéremig jutunk az NB II-ben, mit felelsz? Ugyanezt, ugye?” Szóval, ki tudja? Még akár meg is ismételhető a negyedik hely. Sportemberek lévén amúgy sem lehet más a célunk, mint a győzelem. Ha nem ez hajt, akkor ezt az egészet minek csinálod?

– Mégis, hogyan sikerült legutóbb negyediknek befutni?

– Több aspektusa is van. Először is, ismertem Mátét, tudtam, mit várhatunk tőle, ettől még sokat beszélgettem vele a kinevezése előtt. És arról győződtem meg, megfelel annak a zsánernek, amit keresünk.

– Azaz?

– Fontosnak gondoltuk fiatalítani a játékosállományt, amit sikerült is amúgy, a miénk immár az egyik legalacsonyabb átlagéletkorú keret. Ugyancsak lényegesnek gondoltam, hogy a játékstílusát tekintve illeszkedjen az elképzeléseinkbe, és ennek a kritériumnak is megfelelt.

Amikor négy éve visszajutottunk a másodosztályba, akkor is úgy tartottuk Attilával, azért felkerülni, hogy harminc méterre a kapunktól védekezzünk, abban bízva, hogy majd szögletből talán összekaparunk egy gólt, semmi értelme. Arra senki nem lesz kíváncsi. 

Ha átrugdossuk hosszában a pályát, abban kevés az élvezeti érték. Arra akartunk törekedni, hogy szórakoztassunk, no meg arra, hogy fejlesszük a labdarúgóinkat. Máté kispesti számai pedig azt mutatták, sokkal több volt abban a szereplésben. Ismertem a pedagógiai érzékét, tudtam róla, hogy fejlesztő edző, azt éreztem, nekünk való lesz. Mi vagyunk az egyik legkisebb költségvetésű klub az NB II-ben, a negyedik hely nyilvánvalóan nem lehetett cél, de a középmezőny igen. Szerencsére a hozzánk érkező játékosok is azt érzik, itt jó futball van, abban kiteljesedhetnek, feljebb lehet innen lépni. A kiválasztásunk jól működik, de fontos nekünk az a mag is, amelyik már a harmadosztályban kialakult. Olyan játékosokból áll, akik együtt fejlődtek a klubbal, és ha bagóért is kellett futballozni, velünk maradtak. Gajág Gergőt mindig ki szoktam emelni. Lehet, hogy van nála jobb belső védő a másodosztályban, de az a profizmus, amit már az NB III-ban meghonosított nálunk, a munkamorálja, ahogy a táplálkozásától a regenerációig mindenre odafigyel, példaértékű. Amúgy is mindenki a maximumot adva dolgozik nálunk. Családias a légkör, a munka, alázat, hit hármasa jellemez bennünket.

(Fotó: kozarmislenyfc.hu)

– Akkor sem pánikoltak, amikor a sikerkovács tréner a télen az MTK-ba igazolt?

– Nem estünk kétségbe. Sőt, még bátorítottuk is a kék-fehéreket, hogy jó lóra tesznek szerződtetésével. Amikor az MTK klubigazgatója, dr. Selei András megkérdezte, mit gondolok Máté kinevezéséről, azt feleltem, egy percig se gondolkodjanak, bátran húzzák meg ezt a lépést, Máté megoldja a feladatot. Oda való, egy ilyen klub a terepe. Láttam, hogyan bánik a fiatalokkal, az MTK-nál meg hagyományosan fontosak a fiatal játékosok. Büszkeség töltött el, hogy tőlünk választanak edzőt. Nem szeretnék nagyképűnek tűnni, de már csak azért sem rezeltünk be, mert amelyik klub tudja, mit csinál, merre tart, mit akar elérni, ahol van egy felépített rendszer, képes a távozókat pótolni. Annak is örülünk, ha egy játékosunk léphet feljebb, Mert tudjuk, kit keresünk. És ha nem is minden igazolásunk ül, elég jó a találati arányunk. Kozármisleny szerintem egy jó hely, nálunk senkinek sem kell a háta mögé nézegetnie, nincsenek hatalmi harcok, a vezetésben és az öltözőben sem, mindenki a saját feladatára koncentrálhat. Támogató közegbe kerülnek nálunk a futballisták. Előfordult már, hogy valakire azt mondták, ide ne hozd, mert bomlasztó, ebben a közegben azonban kiragyogott, és nagyon sajnáltuk, amikor továbbállt. Ez is csak azt mutatja, nagyon fontos, hogy egy-egy futballistát milyen inger ér, olyan környezetbe kerül-e, ahol a tüskéket kell kieresztenie, vagy olyanba, ahol elég csak azzal foglalkoznia, amit a legjobban szeret, vagyis önfeledten futballozhat.

– Azt azért elfogadják, hogy van egy plafon, vagy mernek a másodosztály élmezőnyénél is nagyobbat álmodni?

– Persze, tudjuk, hol a helyünk, nem szeretném azonban eredményekben meghatározni magunkat. Ha csak biztos bennmaradók vagyunk, de közben fejlesztettük a játékosainkat, közönségszórakoztató a futballunk, elégedettek lehetünk. Ebből a szempontból sznobok vagyunk, ne mondja senki a Mislenyre, hogy feltörte a hátát a háló. Azt szeretnénk, hogy az legyen az általános vélemény, hogy érdemes bennünket nézni. A futball mégiscsak a szórakoztatóipar része, mi pedig értéket akarunk teremteni. A nyarunk sok szempontból nehéz volt, elsősorban persze Attila betegsége miatt. Vissza kellett venni a költségvetésből, sokan távoztak, szinte mindent újra kellett építeni. Előfordult, hogy hatvan próbajátékost kellett menedzselni. Sokan vélték úgy, ilyen előzmények után, Attila tragédiájának az árnyékában ki fogunk esni, azután pedig, hogy a szezont hat meccsen szerzett két ponttal kezdtük, még inkább felerősödtek ezek a hangok. Erre az azt követő kilenc bajnokin egyszer kaptunk ki. Sokat tanultam ezalatt Pinezits Mátétól. Már-már idegesítően optimista tud lenni, végeláthatatlanul sulykolta a csapatba, „idő és meló”, „idő és meló”. Amikor jöttek az eredmények, a szavai a fülembe csengtek. Az első szezonja miatt tudtam persze, hogy úgyis irányba állítja a csapatot.

(Fotó: Szentlőrinc/pecsaktual.hu)

– A másodedzőként, elemzőként nemzetközileg is igen tapasztaltnak számító Czuczi Mátyást választották utódjául, de miért gondolták azt, vezetőedzőként is a megfelelő ember lehet?

– Jó néhány éve ismerem már Matyit, pécsi lányt vett feleségül, Pécs lett a bázisa, időnként kijött a meccsünkre, mi pedig sokat beszélgettünk. Amikor konkrétan a megüresedett vezetőedzői posztról tárgyaltunk, azt éreztem, várt már egy ilyen lehetőségre. Kiderült, korábban is megfogalmazódott már benne, hogy jó lenne Kozármislenyben elkezdenie a vezetőedzői karrierjét. Fiatal, lendületes, intelligens tréner, él-hal az edzői munkáért, nekem meg ezek a jellemzők fontosak. Reggeltől estig a futball körül járnak a gondolatai, megalkotott magában egy szisztémát, tudja jól, mit akar, meg tudja indokolni, mit miért tesz, amire nem minden tréner képes. Szakmailag remekül felkészült, és egy jó ember. Ez már a legelején is kiderült, azt nem tudtam megítélni, vezetőként milyen lesz. Egy edzőnek mégiscsak húszegynéhány játékost kell tudnia menedzselnie, plusz a szakmai stábot. De hát ahogy Ralph Hasenhüttl a Southampton vezetőedzőjeként mondta egykor, ha valaki garanciát akar, vegyen mosógépet. Garancia ezúttal sem volt a sikerre, de nem kellett eddig csalódnom. Matyi sokat beszélget a játékosaival, szerintem ez fontos. Az a modern edző, akit a mi vezetői generációnk keres. Nem akarok veszekedni, ordítozni a folyosón az edzőimmel, azt szeretem, ha valaki partner, ha le lehet vele ülni egyeztetni, akkor is, ha van köztünk nézetkülönbség. Az értelmes szakmai vita fontos, az alapelképzeléseinknek és a céljainknak persze egyezniük kell. Szerencsére a magyarországi vállalati-, vagy munkakultúra sokat változott az elmúlt években.

– Az első benyomások tehát jók?

– Igen. Úgy látom, Matyi Bernd Storck mellett a németes vezetői stílust sajátította el: határozottan kommunikál, ugyanakkor szociálisan érzékeny, intelligens, jól kezeli a problémás helyzeteket is. Egy edzőnek karakteresnek kell lennie, tűzön-vízen átvinni az akaratát, szerintem ezzel sem lesz gond.

– Ahogyan egy edzőnek, egy klubigazgatónak is elég komplexek a feladatai. Kozármislenyben mi okozza a legnagyobb nehézséget? A pénzszűke? Hogy lehetne jobb az infrastruktúra? A megfelelő edző megtalálása? A játékoskiválasztás?

– A büdzsénk adott, az infrastruktúránknak muszáj lenne még fejlődnie, mindezeken túl azonban a legfontosabb, hogy a klubstratégiánktól, a futballfilozófiánktól ne térjünk el. Hogy ha el is lehetne csábulni, ne térjünk le az útról. Attila mondta mindig, a jó vezető támogat. Abban kell támogatnunk a dolgozói állományt, a stábot, játékosokat, hogy a lehető legjobb körülmények között dolgozhassanak. Nem szeretnénk változtatni az irányvonalon. Lehet, hogy több posztra is találhatnánk tíz-tizenöt százalékkal jobb játékosokat, de jót tenne az a közösségnek? Szabad valakit néhány hónapnyi rosszabb forma után elküldeni, vagy – még ha nagyobb vesződséggel jár is – minden erőmmel segítek neki abban, hogy visszataláljon arra a szintre, amelyiken négy-öt éven át teljesített. Ez egy fontos része a munkámnak, hogy ezt az érzékeny rendszert, amit futballklubnak hívnak, próbáljam nyugalmi pozícióban tartani. Hogy ne legyünk kitéve a hétvégi eredménynek és érzelmi hatásának, a pillanatnyi állapotnak, hanem maradjunk konzekvensek, és ragaszkodjunk a koncepciónkhoz.

– Az is cél, hogy többségükben baranyai kötődésű futballisták legyenek a keretben?

– Igen. A lokalitásnál is lényegesebb azonban a személyiség. Az adatok ma már mindenkiről elérhetőek, de az is fontos, hogy passzoljon a futballista a játékunkba. Fontos a mag, ami nálunk kialakult, ami nem feltétlenül baranyai, hanem jó személyiségekből álló társaság, kiváló értékrenddel. így pedig, ha balhésabb srác kerül hozzánk, őket látva ő fog hozzájuk igazodni. Ha kiscsapat is vagyunk, szívesen jönnek hozzánk a játékosok, mert tudják, azt kapják, amit ígértünk. Vagy annál egy picivel többet is. 

Borítókép: Kozármisleny FC Facebook

Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!