„Attól, hogy vezetőedző lettem, nem váltam hirtelen Napóleonná” – interjú az NB I-ből kiesett csapatok vezetőedzőivel

Két kieső, de két, egymástól merőben különböző helyzet: amíg az egyiknek, nevezetesen a Kisvárdának egyértelműen a feljutás a célja, az alaposan átalakuló Mezőkövesd egyelőre stabil csapattá formálódna. Hogy egyiknek sem lesz könnyű dolga, azt mindjárt az első forduló megmutatta: a Kisvárda vereséget szenvedett Angyalföldön, a Kövesd pedig a saját otthonában nem bírt a BVSC-vel. Bizonyosan nem lesz tehát gyerekjáték megvalósítani a célokat.

„Már csak azért sem, mert bár a Vasas és a Kisvárda az a két klub, amelyik deklarálta, hogy a feljutás a célja, vannak még jó csapatok, plusz mindig van egy sötét ló, egy olyan csapat, amelyikre senki sem számított, mégis borsot tör az esélyesek orra alá

– mondta a honlapunknak a várdaiak vezetőedzője, Feczkó Tamás. –

Szóval nem nevezném kétesélyesnek a feljutásért zajló harcot, még ha ennél a két csapatnál kimondottan célként fogalmazódott is meg, a játékosállományok alapján amúgy joggal.”

„Huszonegy játékos hagyta el a klubot, új keretet és új csapatot kellett építeni, és ez a munka jelenleg is zajlik – jelentette ki a kövesdiek újdonsült vezetőedzője, Tóth Mihály. – Ezért aztán esetünkben nem lehet cél a feljutás. Persze sportemberek vagyunk, minden meccsen a győzelem reményében lépünk pályára, de érdemes reálisan látni a dolgokat. Helyezésbeli célt nem is fogalmaztam meg, mindig a soron következő meccset tekintem a legfontosabbnak. Félszezonnál már kirajzolódnak az erőviszonyok, akkor majd mi is el tudjuk helyezni magunkat, egyelőre túl a hathetes felkészülésen és az első fordulón az a feladat, hogy stabilizáljuk a helyünket. Hogy mások sem tartanak minket esélyesnek, az abból a szempontból jó, hogy teher nélkül futballozhatunk, de nagyon sok helyről jöttek a játékosok, nagyon sokan, a másoknál előnyt jelentő összeszokottság nálunk még nincs meg. Az viszont pozitív, hogy nagyon sok a motivált játékos.”

S amíg Kövesden mind magyar – mint azt Tóth Mihály elmondta, valamilyen szinten kényszerhelyzetből az, mert a kieséssel nem volt meg immár a büdzsé a légiósok foglalkoztatására –, Kisvárdán jó néhány külföldi futballista maradt a keretben. Akikkel bizony jobbak az esélyek az azonnali visszajutásra, így viszont nem kalkulálhat a klub az MLSZ akár 200 millió forintot is elérő központi támogatásával.

„Bizonyos szempontból kockázatos vállalás, más megközelítésben viszont nem az, a légiósainknak ugyanis élő szerződéseik voltak, és ha mindegyiküket ki kellett volna fizetni, nagyjából ott tartottunk volna, mint amennyit a szövetség támogatásával kaphatunk. És akkor még hasonló minőséget kellett volna hoznunk, ami nem lett volna egyszerű. Szóval logikus lépésnek gondolom azt, ahogy a klub vezetősége döntött.”

No de nem csak az NB II sajátos támogatási rendszeréhez szokás alkalmazkodni a másodosztályban – még ha ezúttal a Várda a győri példát követte is –, hanem annak játékmodorához. Ami ugyancsak különbözik az élvonalétól. Mert ha a színvonal nem is verdesi az eget, a kiesők rendre megszenvedtek az azonnali visszajutással; a Vasas, a Debrecen, a Diósgyőr, legutóbb pedig a Honvéd is. De miért? Feczkó Tamás szerint egyszerű a válasz:

„Mert majd’ mindenhol új csapatot kellett építeni. Az MTK azért tudott rendre visszajutni, mert visszanyúlt a saját hagyományaihoz, a saját nevelésű futballistákat vegyítette néhány tapasztalt játékossal. A Debrecen is hasonló utat járt be, azért lehetett végül sikeres. De valóban teljesen más futball jellemzi a másodosztályt. Több a párharc, a kontakt, az akciók száma, több az átmenet. Az NB I-ben kisebb területen futballoznak a csapatok, technikásabbak a játékosok, többet birtokolják a labdát. A második vonalban átlagban öt-tíz kilométerrel futnak többet a csapatok, a gyakoribb labdavesztések miatt. Ehhez az NB I-ből érkezőknek is alkalmazkodni kell.”

„Szerintem pedig kimondottan jó a másodosztály színvonala, ezért nehéz a csapatok dolga – mondott ellent felvetésünknek Tóth Mihály. – Az NB I-étől nyilván elmarad, de minden meccsen a maximumot kell nyújtani, párharcerős bajnokság, fizikailag erősnek kell lenni. Önmagában a szép futball itt nem elég. Nem gondolom azt, hogy olyan alacsony lenne a színvonal, bár tény, mások a taktikai jellemzők.”

Alkalmazkodni kell hozzá, ezt mindkét edző tudja. Immár a saját bőrükön is megtapasztalhatták valamelyest, mire van szükség, bár amíg a Kisvárda a feljutásra esélyes Vasas otthonában kezdett, Tóth Mihály csapata odahaza az elmúlt szezonban éppen bennmaradó BVSC ellen.

„A Kisvárda futballja az első osztályban az átmenetekről szólt, azzal érte el leginkább a sikereit, a másodosztályban másra van szükség – beszélt a tervekről Feczkó Tamás. – Hazai pályán feltétlenül mi akarunk irányítani, de idegenben is ez a cél. A Vasas ellen korán vezettünk, utána a hazaiak birtokolták többet a labdát, ám ez a 90 perc végére nekünk lett magasabb. Azt tudjuk, hogy az ellenfeleink többsége nagy létszámmal igyekszik majd megszállni a kapuja előterét, ugyanez volt a helyzet akkor is, amikor az MTK-val feljutottunk az élvonalba. A riválisok nagy része az egy pontot is bravúrnak tekintette, erre számítok most is. Emiatt aztán gyakoroljuk is eleget, mit kell a mélyebben védekező vetélytárssal szemben tenni.”

Tóth Mihály a Vasasban, Kuttor Attila segítőjeként tapasztalhatta meg, mi kell a feljutáshoz.

„A minőségi keret azért lényeges. Kisvárdán sok jó játékos maradt, a Vasas ugyancsak erős, ez a két klub látszik feljutónak, de vannak azért még jó csapatok, mondjuk a Szeged, sokszor oda tud férni a Gyirmót, szeretne visszajutni a Honvéd, szóval mindig találni öt-hat csapatot, amelyik beleszól a feljutás sorrendjébe, és mindig van egy sötét ló. Nekünk nem a feljutás a prioritás, elsősorban fejlődni szeretnénk, egyre markánsabb focival előrukkolni. Amennyire engedik az ellenfelek, igyekszünk dominálni, azt szeretném látni, hogy amikor nincs nálunk a labda, kemények vagyunk, párharcerősek, ebből azért már valamit az első meccsünkön is megmutattunk. Azt akarom, hogy mindenki számára kellemetlen ellenfél legyünk, de még az út elején tartunk, a türelemre mindenkinek szüksége lesz.”

Tóth Mihály helyzete azért is különleges, mert Kuttor Attila segítőjéből lépett elő vezetőedzővé, ami nem lehet könnyű helyzet, elvégre ugyanazok előtt vált főnökké, akik addig „kisfőnökként” tekinthettek rá. Meglehet, ebből a szempontból segítség, hogy teljesen átalakult a kövesdi együttes.

„Nem gondolom, hogy nehéz helyzetben lennék, elsősorban azért nem, mert intelligens játékosok alkotják a keretet. Jó viszonyt ápoltam a labdarúgókkal, de attól, hogy vezetőedző lettem, nem váltam hirtelen Napóleonná. Amit lehet, továbbra is megbeszélek velük, de a három lépés távolságot azért érdemes megtartani. A tisztelet a legfontosabb, az pedig oda-vissza megvan. Biztos előjön majd újra a lazább énem is, egyelőre még nem jött el az ideje. Szerintem észre tudom venni, mikor mire van szükség.”

A kisvárdai elöljáróknak az első osztályra, ott inkább az jelenthet majd problémát, hogy a minőségi légiósokat mennyire lehet motiválni az olyan kellemetlenebb helyzetekben, amikor a brusztos, nagyot küzdő ellenfél rendre odacsap, netán gyengébb minőségű a pálya talaja. Márpedig olyankor is meg kéne maradnia a játékkedvnek…

„Nem lehet ezzel gond – véli Feczkó Tamás. – Egyrészt a magyarországi infrastrukturális helyzet veri a környező országokét, ebben aligha találnak majd kivetnivalót a játékosaink, másrészt mindannyian a győzelemért lépnek pályára. Fel kell venni persze a kesztyűt, de tudjuk, hogy mi a cél. Az, hogy visszakerüljünk az élvonalba, ehhez játékban és párharcerősségben is jobbnak kell lennünk. A nehézséget inkább a harminc meccs jelenti, hogy szemben azzal, amikor harmincnyolc mérkőzést játszottak a csapatok, most kevesebbet lehet hibázni. Több volt a hazai meccs, ami mindig nagyobb esély a győzelemre, immár idegenben is minden alkalommal tökéletesen kell koncentrálni. De jobb minőséget képviselnek a játékosaink, egész egyszerűen jobbnak kell lennünk a riválisainknál.”