Ausztrál fiúként érkezett, northamptonshire-i hőssé lett mára – Jon Brady

Jon Brady mindössze 17 esztendős volt, amikor elhagyta Ausztráliát és az ottani Newcastle-ben élő családját, hogy belevágjon a nagy kalandba, és profi futballista legyen. 1991-ben Ante Milicic mögött a második helyen végzett a Nemzeti Ifjúsági Liga „Év játékosa” választásán, majd ezután elutazott Angliába, ahol próbajátékokon szerepelve akart bekerülni valamelyik klubhoz.

„Akkoriban még nem volt FaceTime. Érmék és telefonfülke volt. Ahhoz, hogy hazatelefonálj, egy vagyont kellett költened. Az ember két-három percet telefonált,tulajdonképpen gyorsan köszönt, és ennyi volt. Nagyon, nagyon kemény időszak volt az.”

Az első állomáshelye a Brentford FC volt, ahol az U18-as csapatban szerepelt két évig, majd a Swansea City utánpótlásában is eltöltött egy szezont, ami nagy hatással volt rá, nem épp jó értelemben.

„Az ifjúsági csapatnál kemény napokat töltöttem. Vagy harcoltam, vagy menekültem. Az öltözőben nem olyan volt a fiatalok helyzete, mint manapság. Olyannyira nem, hogy amikor első éves voltam a Swansea-nél, az egyik edzőmeccs félidejében elég keményen megütött az első csapat menedzsere, mert nem tetszett neki, amit csináltam.”

Ebből is adódott, hogy 1994-ben véget ért a walesi kalandja, a Wycombe Wanderersnél próbált szerencsét, ám az első csapatba nem tudta beverekedni magát. Augusztusban aztán kölcsönvette őt a norvég FK Mjölner, és itt végre felnőtt szinten futballozhatott. A következő idényre a Hayes FC vette kölcsön, ahol jól ment neki a játék, így hosszú távra is elkötelezte magát. 1998-ban váltott, a Rushden & Diamonds FC-hez került, és itt újabb négy szezont húzott le. Ezután már rövidebb időszakok jöttek a karrierjében, melyek során olyan alacsonyabb ligás klubokban játszott, mint a Woking, a Chester City, a Stevenage Borough, a Hereford United és a Cambridge United.

Az egyik héten még edzett Ausztráliában, a másikon már edzőként dirigált Angliában (Forrás: Keep Up)

Már 34 éves volt, amikor a Newcastle Jets 2009-ben szerette volna hazacsábítani. Brady vissza is utazott Ausztráliába, néhány edzésen is részt vett a szülővárosa csapatánál, aztán azonban váratlanul történt valami.

„Karácsony előtt kaptam egy telefonhívást a Brackley Towntól – azt sem tudtam, hogy kik ők. A Southern League-ben, azaz a hetedosztályban szerepeltek. A menedzser hívott, és megkért, hogy játsszak náluk három meccset a karácsonyi időszakban. Nagyon meggyőző volt. Aztán a három meccset követően azt mondta, hogy a jelenlegi munkájában nem túl sikeres, ő inkább a szervezésben jeleskedik, és szerinte nekem kellene itt lennem a következő vezetőedzőnek. Úgy voltam vele magamban, hogy »hűha, nem korai-e ez, én még csak most jövök kifelé a futballista pályafutásomból«. De mivel épp akkor szereztem meg az A-licencemet, úgy gondoltam, belevágok. Most vagy soha!” – részletezte egy ausztrál portállal beszélgetve az edzői pályafutásának első „kockáit” Brady.

Még egy kis időre visszatért Ausztráliába, majd aztán 2010 márciusától ő lett a northamptonshire-i alakulat edzője. A következő években megannyi szép eredményt ért el az együttes kispadján, és olykor még játékosként is hasznára tudott lenni a csapatának.

„Hat és fél évig voltam a Brackley Town menedzsere. Megnyertük a Southern Football League Premier Divisiont, egy osztállyal feljebb kerültünk, ott pedig a harmadik helyen végeztünk. A rájátszásban csak a döntőben kaptunk ki a Halifaxtól. Jó éveim voltak ott. Megvertünk néhány harmadosztályú csapatot is a kupában. Aztán az egyik nyáron az elnök kapott egy nagyobb összegű adószámlát, így meghúzták a büdzsénket. Mivel jól bántak velem, így egy évig maradtam a csapatnál az alacsonyabb költségvetés ellenére is. Nagyszerű tapasztalatszerzés volt a számomra. A szezon utolsó fordulójában harcoltuk ki a bennmaradást. Három meccsel a vége előtt még négy ponttal a vonal alatt voltunk, aztán valahogy mégis sikerült."

Nagy dolgokat vitt véghez az utánpótlásban (Forrás: Getty Images)

Az ausztrál szakember 2015-ben hagyta el a kiscsapatot, egy évet pihenéssel és tanulmányi utakkal töltött, majd 2016-ban csatlakozott a Northampton Townhoz. Előbb az U16-os, majd az U18-as korosztály edzője lett, és összesen öt esztendőt töltött el az akkoriban a stabil negyedosztályú, időnként a harmadik vonalban is megforduló klub utánpótlásában. A nagyszerű munkáját az ifjúsági bajnoki cím mellett az is megmutatta, hogy az egyik évben a Northampton kiélezett meccset vívott az FA Youth Cupban az Arsenallal, amelyben olyan játékosok sorakoztak, akik manapság már európai élcsapatokban vitézkednek – például Folarin Balogun (AS Monaco) vagy Yunus Musah (AC Milan). Illetve az ő időszakában szép számban nevelt ki a klub a felnőtt csapat számára is tehetségeket. Ilyen volt például Carney Chukwuemeka, akit egy parkban futballozva szúrt ki. Igaz, a támadó nem jutott el a Northampton felnőtt csapatáig, mert még 13 évesen az Aston Villa igazolta át az akadémiájára, hogy onnan 2022-ben a Chelsea-hez kerüljön.

„Végül a csapatomból hét játékos kapott szerződést az első csapatnál, miután kijöttek az akadémiáról, ilyen még sohasem esett meg a klubnál. Két idényen keresztül nálunk kapták a legtöbb játékpercet a saját nevelésű fiatalok az EFL-ben. Én magam játszottam a hatodik vonalban, a Conference-ben és egy kicsit a negyedosztályban is, a League Two-ban. Ám ott sosem értem el azt, amit szerettem volna. Amikor nem éred el azt a szintet, amit szerettél volna és tudod, hogy mire lett volna szükséged, akkor teljesen képben vagy arról, hogy mire van szükségük a fiatal játékosoknak ahhoz, hogy előrelépjenek. Az volt a dolgom, hogy az első csapat számára kész játékosokat neveljek. Igazi hatással tudtam lenni a karrierjükre, és fontos volt számomra, hogy ne ragadjanak le ott, mint én.”

Azonban ebben az időszakban nem csak az edzői munkáját végezte, hanem egy másik feladatot is magára vállalt, ez volt a szívügye tulajdonképpen. Még 2003-ban létrehozta a Back of the Net nevű vállalkozást, mely egy northamptonshire-i utánpótlásképző szervezet, ahol a környékbeli gyerekeknek biztosítanak lehetőséget a labdarúgásra úgy, hogy hozzásegítsék őket a profi karrierhez. Brady maga ugyan inkább vezetőként vett részt ennek a munkájában 2021-ig, de amikor tehette, edzéseket is tartott a kisebbeknek.

Aztán jött a nagy lehetőség, 2021 februárjában ő lett a Northampton Town felnőttcsapatának megbízptt vezetőedzője. A kinevezés egyszerre volt áldás és átok is, mert természetesen egyfajta kiugrási, kitűnési lehetőség volt a számára, ám egyben tudta, hogy ezzel megannyi mindenről le kell mondania, és tudta azt is, hogy ez fel fogja forgatni a korábban megszokott életét.

„A Covid alatt valószínűleg én voltam az olcsó megoldás, így engem kértek fel, hogy vállaljak el néhány meccset, hogy stabilizáljam a helyzetet. Az első ötből egyet sem nyertünk meg, én pedig egész idő alatt csak arra gondoltam, hogy »visszakaphatnám-e a fiatalokkal való munkámat«. Aztán jöttek az első sikerek és azt kérdezte a vezetőség, hogy »elvállalnád a szezon végéig, amíg keresünk valaki mást?« Azt mondtam: »Rendben, ha utána visszakapom az ifjúsági csapatnál betöltött állásomat«. Aztán másfél héttel a szezon vége előtt megkérdezték tőlem, hogy elvállalnám-e hosszabb távon is a menedzseri feladatkört.”

Meglepő döntés volt az, hogy Brady-t megerősítették a vezetőedzői pozícióban, ugyanis a Suszterek kiestek a harmadosztályból, és az ausztrál edző számára jutott húsz mérkőzésen elért öt győzelem nem feltétlenül volt jó ajánlólevél. Maga az ausztrál sem volt biztos abban, hogy készen áll arra, hogy feladja az addigi életét, és nem is igen akarta ezt kezdetben, de végül beadta a derekát.

A játékosokkal való jó kapcsolat az egyik legfőbb erénye Brady-nek (Forrás: Getty Images)

„Azt mondtam a feleségemnek, hogy valószínűleg nem vállalom, mert akkoriban három kisgyermekünk volt, és ez sok mindent elvesz az életedből. Viszont az egyik reggel úgy keltem fel, hogy nem mondhatok nemet. Aztán végigvettem a dolgokat, és rájöttem, hogy az akadémián, illetve az ifjúsági csapat mellett egy kicsit elnyomod magad. Van néhány jó játékos, de sokan közülük nem annyira elszántak. Ha te jobban akarod a győzelmet, mint a játékos, akkor az nagyon nehéz szituáció. Én hajtom az embereket, és nagyon pozitív vagyok, de azt tapasztaltam, hogy sok játékos elpazarolta a tehetségét. Ezek után amikor bekerülsz egy felnőttcsapat öltözőjébe, és olyan kultúrát tudsz teremteni, ahol mindenki egymásért dolgozik. Sokkal inkább le tudtak tisztulni a dolgok, és sokkal könnyebb így előrejutni.”

A 2021-22-es szezonban még az utolsó fordulóban is versenyben voltak a negyedosztály harmadik helyéért, ami automatikus feljutást ért volna. Csakhogy hiába nyertek 3–1-re a Barrow AFC otthonában, eközben a Bristol Rovers 7–0-ra legyőzte a már kiesett Scunthorpe Unitedet, a több lőtt gól miatt előzni tudott és övék lett a bronzérem. Brady csapata ezután összetört, és a rájátszás elődöntőjében a Mansfield Town elleni párharc mindkét mérkőzésén vereséget szenvedett.

A következő szezonban azonban már összejött a legjobb három közé kerülés és vele együtt a feljutás is. A jelenleg futó League One szezonban természetesen a kiesés ellen küzdenek, de egy olyan csapattól, amely a negyedosztályban is csak a középmezőnyben volt a költségvetés nagyságát illetően, ez nem is olyan meglepő. Az sem volt elvárás, hogy feljussanak, mégis összejött, most pedig újabb „csodát” hajtanának végre és megőriznék tagságukat egy szinttel magasabban is.

„Örülök, hogy megtörtént az a dolog a Bristol Rovers ellenében, mert sokkal erősebbé tett. Igen, van egy sebhelyem miatta, de ez erőt ad a nehéz helyzetekben. A Northampton az elmúlt hat-hét évben egy „liftező” klub volt. Amikor feljutunk, általában nem elég a költségvetésünk ahhoz, hogy versenyképesek legyünk és bennmaradjuk. A költségvetésünk alapján most is egész biztosan az alsó három hely egyikén vagyunk. És majd mindenki úgy tartja, mi vagyunk az egyik kiesőjelölt csapat, a 23. vagy a 24. helyre tippelnek minket. Én pedig szeretném bizonyítani, hogy ezek az emberek tévednek.”

Kiemelt kép: Northampton Town FC