Ausztrál mágia Glasgow-ban
Annak ellenére, hogy felemásan indult a Celtic FC szezonja, mostanra arról beszélhetünk, hogy Ange Postecoglou megalapozta a sikeres jövőképet. Noha a városi riválissal szembeni kupaelődöntő elvesztése fájó pofon volt, de az ausztrál szakember munkássága magáért beszél, mert csapata az alapszakasz végén hat ponttal vezeti a tabellát és egyértelműen jó úton halad, hogy visszahódítsa Skócia trónját.
Kilenc, sorozatban megnyert bajnoki címmel rekordot állítottak fel a zöld-fehérek, ám ezzel egyidejűleg kissé el is csúszott valami a klubnál. A hazai szinten kivívott egyeduralkodás mellett a nemzetközi sikerek teljesen eltűntek, az utolsó években már a Bajnokok Ligája csoportköréből is hiányzott a Celtic, sőt már az Európa-liga-szereplés is egy hatalmas pofon volt, ám nem vették ezt figyelembe. A vezetőség egyre rosszabb döntéseket hozott, a keret minősége a legjobbak eladása és a gyenge pótlások révén folyamatosan gyengült, aminek a vége nem lehetett más, mint a földbe állás.
Ez a rekorddöntési lehetőséget jelentő előző szezonban történt meg, mikor a Steven Gerrard által finomra hangolt Rangers FC veretlenül tudott bajnok lenni, ráadásul a nemzetközi porondon is messzebbre jutott, mint haza riválisa. Olyan összhatás volt ez, mint a purgatórium, amire a teljes megújulás lehetett csak a válasz. Ez megadta a lehetőséget a klub számára, hogy valami merész lépést húzzon, s ez lett Ange Postecoglou szerződtetése.
Az ismeretlen géniusz
Amikor tavaly nyáron a Celtic FC kinevezte az ausztrál edzőt, akkor a szurkolók egyöntetűen azt kérdezték, hogy ő meg kicsoda? Európai színtéren szinte nulla tapasztalattal felvértezve igazán komoly kockáztatásnak gondolták a szakembert, pedig valójában a múltja alapján várható volt, hogy előbb-utóbb meg fogja kapni az esélyt, hogy az öreg kontinensen is bizonyítson.
Postecoglou már a kilencvenes évek közepén meghódította hazáját edzőként, ugyanis a South Melbourne FC-vel kétszer is bajnokságot nyert, valamint diadalmaskodott az óceániai Bajnokok Ligájában. Ezután az utánpótlás-válogatottnál dolgozott, majd 2009-ben és a rá következő évben is elhódította az A-League bajnoki címét a Brisbane Roar együttesével. 2013-ban átvette a válogatott irányítását, 2015-ben a Socceroos megnyerte az Ázsia-kupát, majd Japánban vállalt állást, ahol a Yokohama F. Marinosszal ért fel a csúcsra.
Ausztrália utolsó nagy sikere Postecoglou nevéhez fűződik (Forrás: Getty Images)Nehézkes kezdés, sikeres folytatás
Hatalmas volt a jövés-menés, aminek során Postecoglou sportigazgató hiányában nagyon komoly felelősséget kapott, mert neki kellett az igazolásokról is döntést hozni. Amikor a távozók pótlásáról volt szó, a kevésbé ismert ligákban szerzett tudását és saját felderítési szakértelmét is felhasználta, hogy egy tucat új játékost ajánljon a vezetőség figyelmébe, akik elfogadták a terveit és bíztak a döntéseiben. Michael Nicholson csak novemberben lett kinevezve a sportigazgatói posztra, de a tél során ő is sokat egyeztetett az ausztrállal.
A szezon nem is kezdődhetett volna rosszabbul, minthogy az új vezetőedző is folytatta a pocsék „hagyományt” és azonnal elbukott a legrangosabb európai kupasorozat selejtezőjében. Ezúttal a dán ezüstérmes FC Midtjylland volt túl nagy falat a zöld-fehéreknek. A bajnoki rajton az újonc Hearts of Midlothian FC győzte le a glasgow-iakat, ami után a szurkolók néhány héttel a kinevezését követően már a távozását követelték Postecoglounak. A folytatás azonban már jobban sikerült, összeszedtek néhány győzelmet a bajnokságban, majd biztosították a helyüket az Európa-liga csoportkörében, ám a Rangers elleni első Old Firm vereséggel zárult.
Ezt követően ismét volt egy kisebb hullámvölgy, de októbertől összeálltak a puzzle-darabkák, egyre jobb lett a kép. Ugyan a nemzetközi porondon továbbra sem alakultak jól a dolgok (bár a három győzelem végül a harmadik helyet jelentette és tavaszi folytatást a Konferencia-ligában), de a zöld-fehérek a bajnokságban nagyon komoly sorozatba lendültek. Legutóbb a hatodik fordulóban kaptak ki, azóta 24 győzelem mellett négy döntetlen a mérlegük. Megverték kétszer is a Rangerst, méghozzá odahaza nagyon simán és idegenben is jobban játszva. Hatpontos előnnyel értek a 33 forduló végére, megalapozva a reményt a folytatásra.
A tabella első fele, akik a hátralévő öt meccsen egymás ellen játszanak (Forrás: SPFL Twitter)A reform alapjai
A kezdeti 4-2-3-1 még csak egyfajta első gondolat volt, amit elképzelt Postecoglou, de nagyon sokat kísérletezett mellette. Meg akarta tudni, hogy éles körülmények közepette melyik játékosától mit várhat. Az ősz egy része valamilyen szinten erre is ment rá, de már ekkor kezdett körvonalazódni, hogy mit is akar pontosan játszatni az ausztrál szakember.
A téli igazolásokkal aztán jött a váltás és egy labdatartásból gyors direkt támadásokat vezető gárdát faragott a glasgow-iakból. A 4-3-3-as hadrend egy mélységi irányítóval és a presszingben is nagy munkát vállaló két nyolcassal jól formázta meg a pozíciós játékot. Postecoglou nagyon épített a letámadásra, amit igazolnak is a számok, hiszen ebben az idényben messze a Celticé a legjobb PPDA-mutató (9,3), miközben az előző szezonban messze elmaradt a Rangersé mögött.
A liga legtöbb gólját szerezték, de messze elmaradnak így is a várható számaiktól (Forrás: dataviz.theanalyst.com)Az új vezér
A legnagyobb kérdést talán a középpálya közepe jelentette, ugyanis Brown távozása nem csak egy ikonikus játékos elvesztését jelentette, hanem a csapatkapitányét és a legjobb védekező középpályásét is. Ez a többrétű probléma belső megoldást kívánt Postecoglou szerint, aki a játék átszervezésében gondolkodva úgy döntött, hogy Callum McGregor tökéletes utód lesz minden szempontból.
A fokozatos kísérletezés eredménye az lett, hogy McGregor egyedüli hatost játszik a korábbi dupla szűrős szisztéma helyett. Előtte két hozzá hasonló, de nála a letámadásban aktívabb, ám kevésbé fegyelmezett játékos kap többnyire helyet: David Turnbull, Reo Hatate és Tom Rogic osztoznak itt a játékperceken. A skót ezzel a megváltozott szerepkörrel lassan barátkozott meg, de fokozatosan javultak a mutatói, majd valóban olyan vezérre tudott válni, mint Brown, még ha nem is bír olyan ellenfelet romboló hatással, mint elődje. Több szerelés és több labdaszerzés jellemzi a játékát, ami a pozíciójából is adódik, azonban több helyzetet is tud kialakítani a társaknak, mert a remek hosszú labdáit ezen a poszton sokkal jobban tudja kamatoztatni. „Ez más szerepkör a csapaton belül és a kereten belül is. Kicsit mélyebben játszom, sok labdát kapok. Sok támadást én indítok, ami jó, fekszik nekem ez a feladat. Szóval ez egy olyan dolog, amit én is nagyon élveztem” – értékelte játéka változását McGregor.
A hőtérkép és a legfőbb számok is jól mutatják a fejlődést (Forrás: Sky Sports)Konklúzió
Skóciában egyértelműen ők a legerősebbek jelenleg, függetlenül az elveszített kupa elődöntőtől. A kérdés azonban az, hogy ennek mekkora köze van a Rangers kényszerű edzőváltásához, s a velejáró hullámzó időszakhoz, illetve, hogy mi lesz a következő szezonban a nemzetközi porondon. Mert az lesz az igazi fokmérő Postecoglou számára is, hogy négy évet követően végre visszajutnak-e a BL-főtáblára, vagy ismét elbuknak már a kvalifikáció során.
Borítókép: Getty Images