„Ausztriában a játékosok vérmérséklete is teljesen más, mint itthon” – interjú Varga Barnabással
Az Ausztriában nevelkedett Varga Barnabás a kieső Gyirmót mezében 13 gólt lőtt az előző szezonban, Pakson pedig 6/5-ös mutatóval indított ősszel. Ausztriában elmondása szerint erőteljesebb párharcok vannak a pályán, és hevesebb mérséklettel játszanak, edzenek a futballisták. A válogatott meghívóhoz bevallása alapján még sokat kell dolgoznia. Megkértük, hasonlítsa össze Waltner Róbert és Csertői Aurélt a kispadon.
– A jelenlegi szezonban hat meccsen öt gólt lőttél, és adtál két gólpasszt. Teljesítetted az előzetes elvárásaidat?
– Ezt most nem tudom megmondani. Az utolsó két mérkőzés nem sikerült jól, kikaptunk a Kisvárdától és Kecskeméten, javítani kell.
– Az őszi szezonra vagy akár a teljes idényre kitűztél magad elé valamilyen célt?
– Nem volt kimondott célom. Szeretnék minél több gólt rúgni az új csapatomban, és arra törekszem, hogy a Paksnak a lehető legjobban menjen.
– Menjünk vissza pár évet az időben, mondjuk jó 15-öt. Hol voltál akkor?
– A határ melletti Szentpéterfáról származom, és miután gyerekként játszottam a Haladásban, a szomszéd faluba, Eberauba jártam át focizni suli után, ami már Ausztriában van.
– Aztán 21 évesen átigazoltál az osztrák Bundesligában szereplő SV Mattersburgba. Az első idényedben gólt is lőttél a felnőttek között, de aztán a harmadosztályban, majd a másodosztályú Lafnitznál kaptál rendre lehetőséget. Mi volt az oka, hogy nem ragadtál meg az első vonalban?
– Sajnos nem tudtam több lehetőséget kiharcolni, és időközben edzőváltás is volt, így nem tudtam több Bundesliga-meccsen játszani. Inkább elmentem a másodosztályba, és végül 2020 januárjában leigazolt a Gyirmót. Gyerekkorom óta futballozni akartam, de amikor az osztrák sokadik osztályban játszottam, nem mindig bíztam benne, hogy valaha élvonalbeli játékos lehetek. Végül úgy alakult, hogy mégis itt lehetek.
– Ez a második éved a magyar első osztályban: kérlek, vesd össze az osztrák Bundesligával!
A kinti bajnokságban sokkal erőteljesebben érvényesül a játékosok fizikai ereje, és a vérmérséklet is teljesen más. Itthon viszont technikásabbak a labdarúgók.
A gólszerzésben Pakson is jeleskedik (Forrás: Paksi FC)– Vérmérséklet alatt azt érted, hogy nagyobb hévvel küzdenek a játékosok a meccseken?
– Jóval magasabb intenzitásúak a mérkőzések, mindenki kiad magából mindent.
– Az edzéseken is?
– Igen, ugyanúgy.
– Magyarországon mást tapasztaltál?
– Most már itthon is elvárják azért, hogy mindenki hasonlóan adjon bele mindent edzésen is.
– Mi az, amit az osztrák évekből érdemes volt magaddal hoznod a magyar bajnokságba?
A mentalitást mindenféleképpen, az ember ott megtanulja, hogyan kell küzdeni. Hatalmas különbségeket egyébként nem lehet felfedezni, talán ez a legfontosabb.
– A Gyirmót ugyan kiesett az élvonalból az előző szezonban, te viszont holtversenyben negyedik lettél a góllövőlistán 13 találattal. Sok csapat keresett?
– Igen, volt jó pár érdeklődő.
– Külföldről is?
– Nem, az NB I-ből.
– Miért a Paks mellett döntöttél?
– Már régóta szimpatikus volt számomra a Paks. Az is közrejátszott a döntésben, hogy egy olyan csapatról van szó, ahol szívesen játszatják a magyar futballistákat, megbíznak bennük. Ráadásul láttam az ügyvezető igazgatón, Haraszti Zsolton, hogy nagyon szeretné, ha hozzájuk igazolnék. Jól érzem magam itt, meglátjuk, hogy hosszú távon is jól döntöttem-e.
Pakson előnyben részesítik a magyar játékosokat (Forrás: Paksi FC)– 26 éves korodban nyújtottál először látványos teljesítményt az NB I-ben. Hogy látod, már korábban is kipróbálhattad volna magad, vagy későn érő típus vagy?
– Utólag nézve a karrierem eddigi alakulását, jobb döntés lett volna korábban hazajönni, persze szó sincs arról, hogy szenvedtem volna Ausztriában. Lehet, hogy több élvonalbeli meccsem lenne, mint most, de így alakult.
– A góljaid jelentős részét az előző szezonban fejjel szerezted, illetve büntetőből, és ebben most sincs változás. Minden edzés után gyakorlod a tizenegyeseket?
– Nem minden edzésen, de a meccsek előtti tréningeken mindig rúgok párat.
– Gyakorta kivárod, amíg elvetődnek a kapusok: a Honvéd elleni büntetőrúgásnál Szappanos Péter látványosan maradt középen, megfigyelhette, hogy sokszor középre célzol.
– Igen, észrevettem, hogy nem mozdult el. Próbálok higgadt maradni a tizenegyesrúgásnál, de többnyire nem várom meg, mit lép a kapus, előre eldöntöm, hová fogok célozni.
– A fejjáték a fociban külön „tudomány”. Te 181 centiméter magas vagy, fizikai értelemben nem lenne elvárás tőled ilyen eredményesség fejesekből. A súlypontemelkedés a döntő vagy valami más?
– A súlypontemelkedés természetesen fontos, emellett a felugrás ütemének az időzítése a kulcs szerintem. Nálam valahogy így alakult a dolog, nem fordítok rá külön energiát, hogy még jobban fejeljek, a szokásos gyakorlatokat végzem el edzésen.
– Csertői Aurél két évig volt az edződ, Waltner Róbert csak néhány hete. Jellemezd őket, kérlek!
– Mindkettejüket tisztelem, sokat adtak nekem a pályafutásom során, bár Robival eddig kevesebbet dolgoztunk közösen. Mindketten csatárok voltak, úgyhogy sokat tudnak segíteni a tanácsaikkal.
Jellemző rájuk, hogy sok figyelmet fordítanak a taktikai elemekre, illetve a stabil védekezésből építkező játékra. Ugyanígy mindketten elég hevesek a pálya szélén, látszik, hogy futballisták voltak, együtt élnek a játékkal.
– Mi a célod a mostani idényben, illetve hosszabb távon. Hol szeretnél például futballozni 30 éves korodban?
– Egyelőre Pakson szeretnék jól futballozni, szeretnék jó idényt futni a csapattal, és ha érkezne bármilyen külföldi lehetőség, annak örülnék. Most vagyok 27 éves, ha a következő szezon jól sül el, talán még kapnék lehetőséget máshol. Nincs kedvenc bajnokságon, szívesen kipróbálom magam bárhol.
– Novemberben két barátságos mérkőzéssel zárja az évet a válogatott. Van róla tudomásod, hogy Marco Rossi kipróbálna a bő keretben?
– Á, nem, egyelőre messze vagyok még ettől, nagyon sokat kell dolgoznom. Foglalkoztat persze a dolog. Fizikailag jó állapotban érzem magam, úgyhogy jó sok gólt kell szereznem, aztán majd meglátjuk.
Kiemelt kép: Paksi FC