A sportról való gondolkodás kezd diktatórikussá válni?

Noha a sportvilág – főként annak is legnépszerűbb ágazata, a futball – egyre markánsabban elmozdul a rendszeren, egyenlő közösségi teljesítményen alapuló sémák felé, bizarr módon az arról való kommunikációs tér épp mintha az egyenlőtlenséggel reagálna erre. Diktatórikus pozíciókat veszünk fel? Ha igen, miért? Mi az elmúlt évek egyik legnagyobb tévhite?

Az El Clásico farvizén: „Helycserés támadás”

„Legendák egy legendás meccsen” – ekképpen szólalt meg Farkas Norbert, a magyar nyelvű LaLiga-közvetítések ikonikus kommentátora nagyjából az El Clásico 71. percében. És ez a „felkiáltás” már most felhívja figyelmünket e találkozó jövőbeli nosztalgia-értékére. Hiszen mindkét oldalon olyan sztárok sorakoztak fel, akiket már nem biztos, hogy túl sokszor látunk egymás ellen. Ironikusan viszont: mintha nem minden esetben ők vették volna hónuk alá a mellettük játszó fiatalabb tehetségeket, hanem fordítva.

Egy lelátónyi magány – Pénzcsináló (2011) – Filmajánló

Az életről és benne az emberről is univerzálisan tud értekezni a 2011-es, Bennett Miller rendezésével elkészült Pénzcsináló, nem csak szorosan a sportról, melynek talán eredeti címe – a Moneyball – jóval elterjedtebb. Minden valamire való sportfilm veleje a műfaj toposzaiból adódóan, hogy az élet allegóriájaként tudja ábrázolni a sportot. A Pénzcsináló ezt a kihívást nem pusztán teljesíti, talán még bővíti is; ráadásul arra is képes, hogy egy adott sportot, a baseballt, bármely sportra vetíthető jelenségekkel tárgyalja együtt. A cikk filmajánlós részét követően pár érdekesség is található zárásképpen.