Gólvágók másodsorban

A hazai másodosztályú labdarúgó-bajnokságban (Merkantil Bank Liga) több olyan támadót is találunk az elmúlt évekből, akik vagy huzamosabb ideig vagy visszatérően, esetleg csak egy idényben, de meghatározó alakjai voltak a ligának. Van, aki itt találta meg a közegét, van, aki tovább tudott lépni az élvonalba, és van olyan is, aki pályafutása végéhez közeledve már csak ezen a szinten tud maradandót alkotni.

Megye egyből rögtön az NB II-be: Monori Norbert útja

Fiatal labdarúgóként az egyik legnehezebb feladat, hogy az utánpótlás csapatokból kikerülve a felnőtt mezőnyben is bizonyíthassuk a képességeinket. Nehézséget okozhat a fizikálisabb játék, az eredménykényszer, a bizalom hiánya vagy egy sérülés, de ok lehet az is, hogy a játékos még nem feltétlenül ért be erre a feladatra. Sokan lemorzsolódnak, és csak keveseknek sikerül a visszatérés. Ezúttal egy ilyen sikertörténetet mutatunk be.

Milyen az, ha valaki nem akadémián nevelkedett? Zimonyi Dávid esete

Nem könnyű a labdarúgók élete. A pályán küzdeni kell az ellenfelek ellen, az edzésen a csapatba kerülésért és az edző bizalmának elnyeréséért. Utóbbi talán a legnehezebb feladat. Van, amikor úgy érezzük, hogy egy játékos érdemtelenül sok lehetőséget kap, máskor pedig éppen azt, hogy a bizonyítási lehetőség hiányzik. Az élvonalbeli Zalaegerszeg labdarúgója, Zimonyi Dávid jelenleg leginkább azzal küszködik, hogy kevés játékideje van, és az tenné boldoggá, ha egy találkozót végig a pályán tölthetne.

A szabály, amit senki sem vesz komolyan

A Magyar Labdarúgó Szövetség a nemzetközi elvárásokkal összhangban képesítéshez köti a vezetőedzői feladatok ellátását az egyes bajnoki osztályokban. A szabályozás lényege az lenne, hogy egy bizonyos szint fölött csak meghatározott tudással rendelkező szakemberek feleljenek a szakmai munkáért, mégis az utóbbi időben mintha egyre inkább megkerülnék a klubok ezt a szabályt. A Kisvárda edzőkeresése volt talán az, ahol ezt leginkább nyíltan is felvállalták, de a probléma – és a rá adott megoldás – nem újkeletű.

NB I: Hullámhegyek és völgyek tarkították a csapatok őszét

Az OTP Bank Liga 2021–2022-es kiírásának feléhez érkezve a mezőny két jól elkülöníthető részre szakadt. Az első négy klub ellépett a többiektől, és várhatóan a tavasszal ezek az együttesek fognak csatázni a dobogóért. A többi csapat között már nem lehet ilyen egyértelmű módon különbséget tenni, de azért itt is megfigyelhető némi tagolódás. A Zalaegerszeg, a Mezőkövesd, a Paks és a Honvéd a középmezőnyt alkotja, míg a DVSC, az Újpest, az MTK és a Gyirmót a kiesés ellenei harcban lesz érdekelt a folytatásban.

Az esélyesek az élen telelnek az NB II-ben

Az NB III befejezését követően egy héttel a másodosztályban is véget értek a 2021-2022-es szezon őszi küzdelmei. A feljutásra legesélyesebbnek tartott Diósgyőr és Vasas párosa az év végére a tabella elejére került, ám ennek alakulása, és az előzetesen nem várt riválisok felbukkanása izgalmassá tette az elmúlt 20 fordulót.

NB III: Két biztosnak látszó, egy kérdőjeles esélyes

December 5-én véget értek a labdarúgó NB III idei küzdelmei. A Keleti és a Közép csoportban már kiderült, hogy melyik klub az első számú esélyese a feljutásnak, Nyugaton azonban kiélezett versenyre számíthatunk a tavasz folyamán. De mit várhattunk a nyáron, és mi volt az, ami meglepetést szolgáltatott? Lássuk most részleteiben, mi történt az ősszel?

Gólerős támadók nélkül is kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt a Puskás Akadémia

A Puskás Akadémia FC 13 fordulót követően a harmadik helyen áll az OTP Bank Liga idei kiírásában. A tavalyi ezüstérmes a mostani bajnokságban is a Ferencváros egyik legfőbb kihívójának számít, ám amíg a fővárosiak a remek védelmük mellett gólerős támadókkal is rendelkeznek, addig ez utóbbi a felcsútiakról nem mondható el. De mi ennek az oka? Csak az idei szezonra igaz ez? Egyáltalán kitől várhatjuk a gólokat?

Mrena Tamás: Egy blog nélküli blogger gondolatai – évzáró körkérdések 2021

Márciusban, egy meggondolatlan ötlettől vezérelve írtam egy cikket, és elküldtem a bunteto.com szerkesztőségébe. A célom a téma felvetése volt, de végül a cikkírók között találtam magam. Egy pár soros bemutatkozást is írnom kellett, de vajon hogyan határozzam meg magam? Újságíró? Az biztosan nem vagyok. Szakíró? Ekkora önbizalmam azért nincs. Elemző? Ahhoz adatok is kellenének. Talán a blog nélküli blogger lenne a legpontosabb megfogalmazás, de végül inkább a válogatott szurkolójaként definiáltam magam. Most 25 cikkel a hátam mögött csak abban reménykedem, hogy amit csinálok, az mások számára érdekes, és hogy egyszer majd a bemutatkozásomkor már egyértelműbben határozhassam meg magam.