Az AC Bellinzonának volt visszaút a svájci pokolból

Svájc legdélibb kantonjában, Ticinóban található Bellinzona, amely mintegy 40 000 lakosú. A jelentős forgalmi csomópont, ahonnan elérhetők az Alpok hágói az olasz közösség otthona, ahol a helyiek nagyon szeretik a labdarúgást. Ennek ellenére az elmúlt évek valóságos pokoljárással értek fel a futballszurkolók számára, de a most kezdődő idényben már a másodosztályban lesz érdekelt a város legnagyobb klubja.

A helyi egyesületet (FC Bellinzona) 1904-ben alapították, a kezdeti évek inkább csak a szétválások és egyesülések miatt voltak izgalmasak. A klub 1913-ban csatlakozott a Svájci Labdarúgó-szövetséghez, majd az AC Daróval történt egyesülés után, 1926-ban vette fel az AC Bellinzona nevet, melyet jelenleg is használ. Legnagyobb sikere az 1947–1948-as élvonalbeli bajnoki cím, melynek azóta sem jutott a közelébe. A három elvesztett Svájci Kupa-döntő, valamint az egyszeri európai kupaindulás még megérdemli az említést, de már ez sem olyan szépen csillogó emlék, mint az az aranyérem.

A ticinói csapat legutóbbi kupafináléját 2008-ban játszotta, utolsó olyan csapatként, amely a másodosztályból jutott el a döntőig. Akkortájt a későbbi szövetségi kapitány, Vladimir Petkovic irányította a csapatot, akinek a Challenge League bajnoki címe összejött, de az FC Basel túl nagy falatnak bizonyult. A feljutás után három szezont is az élvonalban töltött a klub, melyek közül a második során még sikerrel vette az osztályozó jelentette menekülőutat az FC Lugano ellenében, de a 2010–2011-es kiírásban a Servette FC ellenében már elbukott és visszacsúszott a másodosztályba.

Vladimir Petkovic a feljutás ünneplése előtti pillanatokban (Forrás: Luzerner Zeitung)

A következő két idényben még élt a remény a visszatérés kapcsán, előbb egy bronzérem, majd egy második hely következett, ám ekkor már ez nem jelentett osztályozós lehetőséget, mert az átalakuló ligában csak a bajnok léphetett szintet.

Noha néhány héttel később változott a megítélés, mondván a feljutás olyan bevételt jelentene, amivel ki tudnák egyenlíteni az adósságaikat, de végül a pocsék szezonzárás miatt az FC Aarau utcahosszal nyerte meg az aranyérmet.

A klubnak augusztus elejéig az adósságainak több mint felét kellett volna visszafizetni a csőd elkerülése érdekében, ami sikerült, ám ennek ellenére a szövetség döntésének értelmében a 2013–2014-es szezonra csak a harmadik vonalban való indulásra kapott engedélyt, ami azt jelentette, hogy el kellett fogadni a kiesést az ezüstérmes helyezés ellenére. Ez egy nagyon kétes ítélet volt, mert ennek következtében több támogató is visszalépett, illetve szponzori szerződéseket is elbuktak, ami további financiális gondokat eredményezett, aminek következtében 2013. szeptember 17-én a klubot irányító részvénytársaság csődöt jelentett és megszűnt. Az AC Bellinzonát kizárták, eredményeit törölték, a játékosokat pedig szabadon szerződtethette bármely klub, amely meg tudott állapodni a labdarúgóval.

Ám a város nem szerette volna, ha a csapat a feledés homályába merül. A helyi önkormányzat által támogatva, a tanácsos Paolo Righetti vezérletével elkezdtek azon dolgozni, hogy ismét legyen labdarúgóklubja Bellinzonának. A jogi úton kiharcolt újjáalapítás után, hivatalos jogutódként, azonos néven ismét életre kelt az AC Bellinzona. 2014 tavaszán Ticino kanton szövetsége elfogadta azt a kérelmet, amely lehetővé tette a klub számára, hogy ne a ranglétra legalsó szintjén kelljen elkezdeni a 2014–2015-ös idényt. Az egyeztetések és az anyagi háttér részletes bemutatása után a kilencedik osztály helyett az ötödik vonal küzdelmeibe nevezhettek. A bellinzonaiak a 2. Liga Interregional néven futó bajnokság hat csoportja közül a négyesben szerepeltek, előbb kevesebb, majd több sikerrel, ugyanis a második idényben már bajnoki címet ünnepeltek.

Paolo Righetti (középen) 2021 augusztusában agyvérzést kapott, de ahogy csapata, úgy az elnök is visszatért (Forrás: laborsport.com)

A negyedosztályban első nekifutásra be kellett, hogy érjék a bronzéremmel, de miután a Grasshopper Club U21-es csapata végzett előttük, így megnyílt az esély számukra a feljutásért vívott rájátszás felé. Ez jó lehetőségnek tűnt, de a végül az egyik feljutó helyet kiharcoló Stade-Lausanne ellenében már az első körben elvéreztek. Ez azonban nem szegte kedvét a ticinói alakulatnak, amely a 2017–2018-as idényben már bajnoki címet ünnepelhetett, majd ezt követően a playoff sem jelentett akadályt, így kivívta az újabb osztályváltást.

A Promotion League újoncaként egy újabb bronzéremmel gazdagodott a klub, ám ezt követően a meglepetés ereje már nem hatott, így a hatodik hely zárt. A koronavírus nagyon rossz hatással volt a Bellinzonára, ugyanis a helyi ipar elsősorban a gépgyártáson alapul, s innen érkezik a legtöbb támogatói pénz is, amely ekkortájt eléggé megcsappant. A 2020–2021-es szezonban egy fordulót játszott a 16 csapat, majd két részre bontották a mezőnyt, mely során az alsóházba kerülő csapat az ottani küzdelmek során a legjobb mérleggel zárt. Ez már előre jelezte, hogy jól alakulnak a dolgok, de talán senki sem sejtette, hogy az új idényben ez azt fogja eredményezni, hogy a feljutást veszik célba. Az alapszakasz végén az FC Breitenrain mögött második helyen végeztek, majd az osztályváltásért vívott rájátszás során, öt mérkőzésen 13 pontot szerezve megelőzték a kétszer is botló riválist, kivívva ezzel a másodosztályba jutás jogát.

A futballvilág kegyetlensége azonban őket sem kerülte el, mert a legutóbbi sikert elérő vezetőedző, Marco Schällibaum távozott a nyár folyamán, pedig egy kivételesnek tűnő fiatal magot tudott kialakítani, amely előtt nagy jövő állhat. A harmadosztályban vitézkedő keretben nem volt 30 év feletti játékos, ami most annyiban változott, hogy két volt sioni veterán érkezett. Velük kell kiegészítenie a frissen kinevezett David Sesának az együttesét, hogy első körben kivívja a bennmaradást. A kisebb uruguayi kontingens lehet a gárda szíve és lelke, hiszen Sergio Cortelezzi a 2020–2021-es idényben a harmadik vonal legtöbb találatát jegyezte, míg a most szerződtetett Rodrigo Pollero ugyanabban az évben a másodosztályban hódította el a gólkirályi címet.

Hogy mindez mire lesz elég, azt most még nem tudhatjuk, mindenesetre a Challenge League legfiatalabb játékosállományával és egy a kora ellenére nem túl rutinos vezetőedzővel komoly kihívás lesz megőrizni a másodosztályú tagságot, de semmi sem lehetetlen, ezt pedig Bellinzonában pontosan tudják.

Kiemelt fotó: AC Bellinzona Facebook