„Az akadémián már a jövő futballjára kell felkészítenünk, a mai már elavult” – interjú Simon Miklóssal

– Kívülről nem volt jele annak, hogy 14 év után távozol a Budapest Honvédtól. Kaptál-e az elmúlt időszakban bármilyen jelzést arra vonatkozóan, hogy nem elégedettek a munkáddal?

– Olyan ember vagyok, aki szeret mielőbb továbblépni és nem a múltban élni. Keresem az új kihívásokat és a jövőbe szeretnék tekinteni. Azt tudom elmondani, ami a közleményben is szerepelt. Az új ügyvezető mással és máshogy képzelte el a munkát. Leültünk, és normálisan, kulturált emberek módjára, közös megegyezéssel elváltunk.

– Mit jelent számodra a Budapest Honvéd?

– Az életem, pontosabban a felnőtt korom jelentős részét a Honvédnál töltöttem. De már gyerekként is szerettem az állandóságot, hattól 18 éves koromig az MTK-ban futballoztam. Azt a kultúrát, amiket ezek a klubok magukban hordoznak, azt magamba szívtam. Büszke vagyok arra, amit a Honvédban elértem, és hogy a klub részévé válhattam.

– Milyen körülmények közé érkezik a Magyar Futball Akadémia új szakmai igazgatója, Fehér Péter?

– Magyarország egyik legjobban felépített akadémiája a Budapest Honvéd Magyar Futball Akadémia. Amikor az a döntés született, hogy sok fiatalt szeretnének beépíteni az első csapatba, akkor gond nélkül tudott az akadémia olyan játékosokat adni, akik megállják a helyüket a felnőttek között. Ez nagy öröm számomra és egyben dicséret az ott dolgozóknak. Reményeim szerint ezek a srácok sok meccset játszanak majd és komoly labdarúgóvá válnak, akárcsak elődeik. Ez egy jó út. Lehetőséget kell adni a fiataloknak.

– Mire vagy a legbüszkébb a Honvédnál eltöltött 14 évből?

– A legbüszkébb arra vagyok, amit a játékosoknak akár szakmai, akár emberi tekintetben adhattam. Rengeteg labdarúgóval dolgoztam, és nagyon jó visszajelzés számomra az, hogy a mai napig sokukkal tartom is kapcsolatot. Olyan emberi kapcsolatokat, barátságokat köszönhetek a Honvédnak, amik életem végéig elkísérnek. És azt is megtapasztaltam, milyen vezetőnek lenni. Amíg 2020 és 2022 között szakmai igazgató voltam, Herczeg Vincétől nagyon sok támogatást kaptam, vele együtt változtattunk, korrigáltunk azokon, amiken szükség volt.

A felnőttprogram keretében az NB III-ban szereplő csapatot nem a 20-21, hanem a 16-17 éves játékosok felépítésére, segítésére használtuk. A képzésünk egyik nagyon fontos alappillérét jelentette a válogatottal és a válogatottban lejátszott mérkőzések. A válogatottban olyan meccseket tudnak játszani a srácokat, amiket klubszinten nagyon nehéz megteremteni számukra. Törekedtünk arra, hogy minél több labdarúgónk lehessen válogatott, büszke vagyok rá, hogy az elmúlt két évben a Magyar Futball Akadémia adta a legtöbb játékost az utánpótlás-válogatottakba.

– És min változtatnál?

– Szerintem az önértékelés nagyon fontos, hiszen változunk, fejlődünk. Régebben minden edzésemet elraktam, és ha visszanézem az öt-hat évvel ezelőtti gyakorlatokat, akkor úgy érzem, mintha egy teljesen más ember írta volna a feladatsort. Aki ebben a szakmában nem fejlődik, nem próbál napról napra jobb lenni, trendeket követni, megtalálni azt, ami előre viszi a labdarúgást, az lemarad. Úgy vélem egy edzőnek, szakmai vezetőnek arra kell figyelnie, milyen lesz öt év múlva a labdarúgás. Ugyanis az akadémiára bekerülő gyerekeket már a jövő futballjára kell felkészítenünk, a mai már elavult. A szakmai vezetői pozíciót nézve, ott látok esetemben fejlődési lehetőséget, hogyan kommunikálok, hogyan reagálok le szituációkat, hogyan tudok a másik ember fejével gondolkodni.

– Olyan vagy, aki felvállalja a konfliktusokat?

– Abszolút. Egyszerűen szeretem elmondani a véleményem. Nyilván ez sok embernél komfortzónából való kilépést jelenthet, de úgy vélem, őszinte és nyílt kommunikációval sok minden megoldható. Azt, amit gondolok, úgy szeretném tálalni, hogy megtaláljam a hangot a másik féllel, és a beszélgetésnek legyen hatása. Az a célom, hogy amikor valakivel leülök beszélgetni, akkor mindketten úgy álljunk fel, hogy előrébb léptünk, és mindketten úgy gondoljuk, hogy lezártuk az esetleges problémát.

(Forrás: Rangadó)

– Hogyan határoznád meg a Honvéd identitását, kultúráját?

– A klubnak elképesztő történelme van, ami Puskás Ferencék óta a mai napig él, és amit az új stadion fenntart és továbbvisz. A csapat korábbi, szenzációs labdarúgóinak és szakembereinek tisztelete és elismerése fontos része kell, hogy legyen a Honvéd identitásának. A másik, hogy a Honvéd egy nemzetközi szintű fiatalokat nevelő és a nemzetközi színtéren is elismert klub. Akármerre jártunk Európában, azt láttuk, tisztelik a klubot, és kihívásként tekintenek arra, hogy legyőzzenek minket. Mindezt nagyon fontos fenntartani. Ezzel élni, és nem visszaélni kell.

– Ha már identitás, kultúra. Mi a klub utánpótlás-nevelésre vonatkozó filozófiája?

– Nyilván titkokat nem szeretnék elárulni, mert azt gondolom, nagyon sok mindent megtart a klub, és tovább építkezik. Amit elmondhatok, az az, hogy a holisztikus nevelési környezetben hiszünk. A fiatal játékosokat nem egyénként, hanem a környezetük tükrében vizsgáljuk. Hiszen a játékos fejlődésére és teljesítményére nemcsak az edző, hanem a környezete, a játékostársai, a szülei, a menedzsere, a klubvezető is hatással van. És ezt a környezetet próbáltuk teljessé tenni elemzőkkel, tanácsadókkal, dietetikussal, sportpszichológussal. Ez a minél teljesebb légkör a gyerekek fejlődésének a kulcsa.

Emellett, egyénre vonatkozó életpályamodellt próbáltunk kialakítani. Mert mindenkinek más az optimális célja, más léptékben halad előre. A szülőkkel és a játékossal egyetértésben kidolgoztunk egy életpályamodellt, amit a képzés során figyelembe vettünk. Összefoglalva, mindig az egyén áll a középpontban.

– Amikor a magyar utánpótlás problémái szóba kerülnek, az eredménykényszer kifejezés is előkerül. A gyakorlatban hogyan jelenik meg az, hogy valaki nem az eredményre játszik?

– Úgy tudnám a legjobban megfogalmazni, hogy a játékosoknak minden mérkőzésen a győzelemre kell törekedniük, de a szakembereknek nem szabad alárendelni mindent a győzelemnek. Ez ugye pont az ellenkezője annak, ami a felnőtteknél történik. Utánpótlásban úgy tudsz előrelépni, ha a legtehetségesebb játékosaidat feljebb játszatod, megpróbálod őket kimozdítani a komfortzónájukból, strech-zónának nevezem ezt. Addig kell „nyújtani” egy játékost, amíg az optimális szinten marad, és fejlődő tendenciát mutat. Kihívást talál és fejlődni tud.

– „Ezért kellene a legjobbaknak minél hamarabb a felnőttek között szerepelniük, mert csak magasabb szinten játszva lehetne továbbfejleszteni őket. Csak hát a fránya eredménykényszer miatt nincs meg a megfelelő átmenet az utánpótlás- és a felnőttfutball között.” Ezt Jasper de Muijnck, a Magyar Futball Akadémia korábbi szakmai igazgatója mondta még 2017-ben. Mi kell ahhoz, hogy egy fiatal megállja a helyét a felnőttek között?

– Azt látom, hogy a fiatalok sokszor nem tudják, hogyan kell viselkedni az öltözőben, az edzésen, a pályán. De, ha a felnőttek között vannak a beilleszkedést segítő játékosok, vagy akár szakemberek, az megkönnyíti a folyamatot. A skandináv országokban jellemző, hogy van egy, a fiatalok első csapatba integrálását segítő szakember. Ezt a Honvédnál a második csapaton keresztül, illetve a mindenkori sportigazgató, szakmai igazgató segítségével oldottuk meg. Arról van szó, hogy egy fiatallal számos olyan esemény történik, amit ha nem ért meg, nem kap rá magyarázatot, nem tudja a miérteket megválaszolni önmagának, akkor hajlamos lehet azt rosszul felfogni. Hiszen, aki a felnőttek közé kerül, az nem kap rögtön játéklehetőséget. Lehet, hogy a teljesítménye ingadozni fog, mert nem tud folyamatosan jó teljesítményt nyújtani. Nem mindegy, hogy milyen társak közé kerül föl, mennyire nyitottak, mennyire képesek segíteni őt.

– Nézzük más nézőpontból a témát. Miért van az, hogy egy belga, holland, svéd fiatal hamarabb, gyorsabban beilleszkedik a felnőttek közé, mint egy magyar?

– Az általad felsorolt országokban erős a multikulturalitás. Nemrég az Rapid Wien akadémiáján jártunk, ahová nagyon sok országból érkeznek gyerekek. A klub ezáltal nagyobb és minőségibb merítésből tud dolgozni. Ha a világ legjobb utánpótlás-nevelő műhelyeit, az Ajaxot, a Sportingot nézzük, akkor azt látjuk, hogy sokfajta és sokféle játékosból válogathatnak.

Ha Magyarországra tekintünk, akkor adott egy merítési lehetőség, ami eloszlik a tíz kiemelt akadémia és többi a klub között. Kevesebb gyerekből, kevesebb tehetség kerül ki. De számomra fontos volt, hogy akár az akadémiára, akár a második csapathoz hozzunk egy-egy minőségi külföldi játékost. Ez egy fontos tényező a fejlődés tekintetében. A srácok megtanulják, hogyan kell viselkedni egy külföldi játékossal, hogyan kell szólni hozzá, bánni vele, segíteni őt, ő pedig hozza magával a saját kultúráját és mentalitását.

– Maradva az oktatás, nevelés terepén. Az elmúlt 14 évben rengeteg gyerekkel, különböző generáció képviselőivel dolgoztál. Ráláttál arra, hogy a társadalom hogyan hat a fiatalokra. Arra, mennyire határozza meg a gyerekeket az őket körülvevő közeg.

– A társadalom egy nagyon jó képe a gyerekeknek. Ha visszagondolok az elmúlt évekre, a korosztályok is nagyon különbözők voltak egymástól. Nem jobb vagy rosszabb, más. Az edzőknek, szakembereknek meg kell érteniük azt, hogy a manapság a fiatalok milyen igényekkel rendelkeznek, mi kell ahhoz, hogy a legjobban tudjanak fejlődni. A társadalom meghatározza az aktuális gyerekminőséget és a kvalitást is.

(Forrás: Nemzeti Sport)

– A magyar játékos alapvetően kreatív, technikás, értelmes. Olyan környezet veszik őket körül, ami engedi őket kibontakozni?

– Nagyon jó szakembereink vannak, akik sokszor még túl sokat is tesznek azért, hogy a gyerekből kihozzák a maximumot. Előfordul, hogy falakba ütközünk. Van, hogy maga a gyerek, van, hogy más nem akarja annyira. Az is előfordul, hogy az edző jobban akarja, mint a gyerek. Persze, ha erről beszélgetünk, megjelenik a motiváció, a nevelés kérdése, az, hol tudsz segíteni, javítani. Azt gondolom, a magyar utánpótlás-képzés és nevelés sokat fejlődött. A magyar kormány sportbarát politikájának köszönhetően egy fiatalnak elképesztő lehetőségei vannak. Ezt vétek nem kihasználni. Ha most játékos lennék, reggeltől estig azon dolgoznék, hogy mindent, amit csak lehet, ami csak rendelkezésemre áll, kihasználjak és kihozzam a bennem rejlő maximumot.

– Azt is hozzá kell tenni, hogy nagyon fiatalon, nagyon sok pénzt lehet keresni.

– Nem szeretnék pénzügyi kérdéssel foglalkozni. A rengeteg pénz, mint fogalom mindenkinek mást jelent. Az egyértelmű, hogy a sportágba fektetett pénznek köszönhetően elindult egy jelentős fejlődés a magyar labdarúgásban. Ez pedig egy nagyon jó alapot ad annak, hogy a fejlődés európai szintű lehessen.

– 13 éve működik ez a labdarúgásbarát rendszer, amiből egyetlen kiemelkedő, toptehetségnek mondott labdarúgó került ki, az a Szoboszlai Dominik, aki ráadásul nem egy kiemelt akadémián, hanem egy székesfehérvári klubnál, a Főnix Goldnál nevelkedett.

– Topjátékost nem lehet csinálni, a topjátékos születik. Volt egy régi nagy edző, azt mondta, az edzői szakma egyik legfontosabbja, hogy a lehető legkisebb kárt okozd a gyereknek. Azért, mert akadémiák vannak, attól még nem fogsz tudni toptehetséget képezni. Segíteni tudod az útját.

Nehezen tudom elképzelni, hogy Magyarországon születik egy toptehetség, de a végén mégis elkallódik, mert nem jó képzést kapott. Nyilván a sérülés és egyéb gondok eltéríthetik a futballkarriertől. Példaként hoznám Gazdag Dani esetét, ha a benne meglévő értékeket, a vagányságot, a csibészséget nem hagytuk volna kibontakozni, akkor lehet, hogy most egy átlagos középpályás lenne. Dominik esete egy nagyon jó példa egy szisztematikus, tervszerű, hozzáértő építkezésnek és tehetségmenedzsmentnek.

– Az azért mégis csak elgondolkodtató, hogy a hozzánk közel lévő horvátok jóval kevesebb forrásból gazdálkodva, jóval több futballistát ad Európának.

– Sok szakemberrel, nyilván a saját felelősségünket is megemlítve, boncolgatjuk ennek okát. Napi szintű téma a fejlődés lehetséges útja, ami a mi szintünkön elkövethető, ami rajtunk múlik. Azt is látni kell, hogy sokkal több horvát szakember dolgozik Európában, akár sportvezető, akár edző, mint magyar. Segítik a saját játékosaikat. Előrelépés lenne, ha minél több magyar szakember dolgozna Európában. Egyre több a fiatal, nyelveket beszélő, felkészült edzőnk, ha közülük lesznek olyanok, akik külföldön dolgoznak és sikeresek lesznek, akkor idővel még több magyar játékos futballozhatna külföldön. Segítenénk egymást, ahogy a horvátok, szerbek teszik.

– A Budapest Honvédnál töltött 14 éved alatt nőtt a kispesti játékosok iránti kereslet?

– Ezt nehezen tudom megállapítani, hiszen ez nem az én területem. Ezen a klubnál külön személyek dolgoznak, hozzájuk futnak be a megkeresések, ők tárgyalnak, ez már az klubmenedzsment feladata. Csak az elmúlt két évet nézve elmondhatom: van Bolognában, Firenzében, Koppenhágában, és volt az AS Románál labdarúgónk. A srácok próbálgatják a szárnyaikat, miközben egyre többen gondolják úgy, szeretnének az NB I-ben fiatalon bemutatkozni, majd onnan egy külföldi csapatba igazolni. Hogy ezáltal külföldön jobban megállják-e a helyüket, az már egyénfüggő.

– A klub haszonélvezője a fiatalszabálynak. Az M4 Sport összesítéséből kiderül, az aktuális szezonra bevezetett pontrendszer élén a Budapest Honvéd áll, amely már a szezon felénél teljesítette az MLSZ feltételeit (3042 perc), így biztosan megkapja a 325 millió forintos támogatást.

– A fiatalszabály alapvetően jó gondolat. De az lenne a legjobb, ha olyan futballkultúránk lenne, ahol nem kellene szabályozni azt, hogy a klubok építsék be a fiatalokat. Ha a szakemberek és a klubok a maguk és a magyar labdarúgás érdekében szerepeltetnének fiatal futballistákat. Sokszor hallani, hogy ez a fiatal még nincsen kész, és ez igaz is. A felnőtt élvonal és az ott szerzett tapasztalat adhatja meg neki azt, amivel azt mondhatjuk, hogy készen van. Persze, ott már fontos az eredményesség, nem lehet ész nélkül a fiatalokat beépíteni. De fontos segíteni és minél magasabb szintre hoznod a saját fiataljaid, ez szerintem, a klub és a magyar futball érdeke. Mert vagy úgy segíti, hogy évekig marad a klubnál, vagy a nemzetközi színtérre kerülve öregbíti a klub hírnevét.



– Másfél éve beszélgettem Djordje Kamberrel, aki akkor az NB III-as csapat stábjában dolgozott. Arról beszélt, hogy a fiataloknak fizikai és kondicionális területen van lemaradásuk. Mit gondolsz a Kamber által elmondottakról?

– Hasznos meglátásai voltak, amiket beépítettünk a szakmai rendszerünkbe. Épp azért kértük fel a munkára, hogy elmondja mit lát, mi kell ahhoz, hogy valaki minél előbb megállja a helyét a felnőttek között és tapasztalatával segítse a fiatalokat és a szakembereinket.

Kiemelt fotó: Youtube