Az Alpokon át vezet Pafundi útja

Olaszországban a fiatal tehetségeknek kevés csapat kínál fel olyan lehetőséget, mellyel valóban lehet élni, s amely esélyt kínál, hogy megmutassák a bennük rejlő tudást. Az Udinese nem volt kész arra, hogy egy 17 esztendős fiatal tehetségnek folyamatos játékidőt adjon, így aztán Simone Pafundi nem is akart tovább várni. Az a tény, hogy őt tartják az itáliai futball következő generációs tehetségének sokatmondó, amit az is alátámaszt, hogy már 2022 novemberében bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban a nemzeti csapat harmadik legfiatalabb debütánsaként (Rodolfo Gavinelli, 1911 és Renzo De Vecchi 1910 után). Persze az sem mindennapos, hogy 2023 májusában már az U20-as világbajnokságon szereplő együttes tagja volt, majd csak ezután került be az U19-es csapatba, hogy ott is villogtassa képességeit, még mindig majd két évvel fiatalabban, mint a többiek.

A megszokott módszer, hogy valamely másod- vagy esetleg harmadosztályú csapatba küldjék, nem volt kielégítő a fiatal tehetségnek. Így aztán néhány előd útját járva átkel az Alpokon, és a svájci élvonalban próbál szerencsét a naptári év végéig. A Credit Suisse Super League egyik újonca, az FC Lausanne-Sport lesz az a klub, ahol megkísérelhet elindulni azon az úton, amely reményei szerint magasra vezethet.

1. Federico Dimarco nem a legjobb példa, mert közel sem volt kifejezetten sikeres a svájci kalandja, de ő volt az egyik első a modern időkben, aki ezt az utat választotta és visszatérése után sikeres lett.
2. Wilfried Gnonto nem bízott a milánói kitörés lehetőségében, így aztán Zürichben próbált szerencsét, amit egy bajnoki címmel tudott megkoronázni, majd egy topligába, Angliába szerződhetett.
3. Riccardo Calafiorival fővárosi nevelőegyesületében nem számoltak, cserébe Bázelben egy remekbe szabott idény elég volt számára, hogy visszatérhessen a Serie A-ba, immár stabil kezdőként a bolognai meglepetéscsapatban.
4. Két elbaltázott lépés után az Inter már csak kölcsönbe engedte el erre az idényre Mattia Zanottit, aki bizonyít is St. Gallenben. Nem valószínű, hogy Milánóban lesz komoly jövője, de az eladása némi bevételt jelenthet a nem túl fényes anyagi helyzetben lévő klub számára.

Hozzájuk képes Pafundi esete némileg más, ugyanis a kölcsönszerződésbe bekerült egy 15 millió eurós kivásárlási ár. Ez egy olyan klubnak, melynek átigazolási rekordja 2,5 millió euró (Zeki Amdouniért fizették ki 2022 nyarán), arra enged következtetni, hogy a lausanne-iak abban bíznak, el fogják tudni adni a fiút. Itt kell kitérni arra, hogy a Genfi-tó partján fekvő Vaud kantonban lévő városban olyan mértékű tőke van a háttérben, ami megmagyarázza, miért is indultak be az „összeesküvéselmélet-gyártók”. A kék-fehér alakulat tulajdonosa ugyanis az INEOS. Igen, az a multinacionális cég, melyet Sir Jim Ratcliffe alapított és vezet. Az, amely birtokolja az OGC Nice egészét és immár a Manchester Unitednak is egy részét. Innentől kitalálható, hogy miért is gondolják néhányan, hogy az ifjú olasz tehetség útja ezzel ki van kövezve a Premier League felé.

Forrás: FC Lausanne-Sport

De ne szaladjunk ennyire előre. Egyelőre arról érdemes beszélni, hogy mit is várhatnak a svájciak Pafunditól. A 17 esztendős tehetség egy ballábas támadó középpályás, aki visszavont csatárként vagy a jobb szélen is bevethető. A posztjától függetlenül ő az a kreatív játékos, akinél jó helyen van a labda, mert bármikor képes helyzetet kialakítani. Meg tudja oldani a szélről befelé töréseket egy rávezetéssel vagy csellel, tud középen bontani egy ütemváltással vagy egy kombinatív összjátékkal, vagyis bárikor meg tud villanni, ami miatt érdemes figyelni rá. Kiemelendő erénye a türelem, mert képes kivárni azokat a pillanatokat nyomás alatt is, amikor a legjobb ütemben tud passzolni.

Leginkább a vonalak között játszható meg, mert ügyesen el tud szakadni az emberétől egy-egy testcsel és a robbanékonysága segítségével. Azonban akkor sem jön zavarba, ha mélyebben kell felvennie a labdát, és neki kell bejuttatnia a támadóharmadba. Nagyon sokat fut labda nélkül is, állandóan keresi azokat a területeket, ahol meg lehet játszani, ebből adódóan jól köti össze a csapatrészeket.

Bár még fejlődésben van, a lövőereje már most is elismerésre méltó, noha és a szabadrúgásoknál is rendszeresen bizonyítja rendszeresen, hogy nem csak erős, hanem precíz kísérletekre képes. Már most is kiváló pontrúgónak számít, az udinei korosztályos csapatok egyik erőssége volt a rögzített szituációk utáni veszélyteremtés, Pafundi beívelései után.

Nem túl fizikális, ráadásul alacsony is, így a párharcokban nem valami jó esélyekkel indul, de éppen ezért a védekezése sokkal inkább a nyomásgyakorlások felé tolódik el. Az utóbbi években sokat dolgozik azon, hogy minél jobban használja a fedezőárnyékát, és jó időzítéssel és megfelelő szögben támadjon le, minél nehezebbé téve a védők dolgát. 

Az egyik legfőbb gyengesége, hogy egyelőre túlzottan is egylábas, a jobbat nem tudja kellően magas szinten használni, ezért a rutinosabb védők számára kiszámíthatóvá válik. Noha cselezéskor ez nem annyira jelentkezik, de a passzoknál már annál inkább, ami professzionális szinten visszaüthet. Az egyik legfontosabb feladata az lesz a következő egy évben, hogy ezen javítson, mert már nem csak a nála egy-két évvel idősebbekkel kell szembenéznie a svájci élvonalban.

A képességei alapján nem lehet kérdés, hogy a kiesés ellen harcoló együttesben gyorsan beverekedheti magát a kezdőcsapatba. Ha ez megvan, akkor már minden esély adott, hogy olyan villantson, amire felfigyel akár az egész világ. De ha nem is mindenki, elég, ha Nizzában látják benne a következő sztárt, mert akkor tényleg jó útra léphet a legszűkebb elit felé.

Kiemelt kép: FC Lausanne-Sport