Az amatőr kiscsapatból a holland bajnoki címig – Jens Toornstra különleges karrierútja

Jens Toornstra 1989. április 4-én született a Hágától nem messze lévő Leiderdorpban. Még ötéves sem volt, amikor édesapja munkahely-váltása okán valamivel északabbra költözött a család, ahol a kis Jens a Ter Aarse Voetbal Vereniging csapatában kezdett el pallérozódni. Mindig is sportszerető gyermek volt, tollaslabdázott, teniszezett és tornászott, de végül a labdarúgás iránti szenvedély győzött. Ennek is köszönhetően 11 évesen az Alphense Boys együtteséhez került át, ahol több környékbeli profi együttes utánpótlás-megfigyelőnek figyelmét is felkeltette, de végül ő a tanulás mellett döntött és otthon akarta befejezni az iskolát.

„Tizenkét évesen mehettem volna az ADO-ba és a Sparta Rotterdamba is, de mégsem így döntöttünk a szüleimmel, mert normálisan szerettem volna iskolába járni” – mesélte egy 2010-es, a Voetbal Internationalnek adott interjúban.

Tanulmányait az amszterdami egyetemen folytatta, ahol közgazdaságtant hallgatott, de közben sosem szakadt el a futballtól. Az Alphense Boys tökéletes volt számára, mert a heti két edzést össze tudta egyeztetni az óráival, hogy aztán vasárnap egy mérkőzést is letudjon. Viszont a csapatnak volt egy holland berkekben elég jól ismert törzsszurkolója, Kees Jansma, aki minél több mérkőzésre megpróbált elmenni, amikor csak ideje engedte. A korábban a holland válogatott sajtótitkáraként is dolgozó televíziós producer, aki a helyi sportcsatorna vezetője volt akkoriban, többször is látta Toornstrát játszani, s lenyűgözte a tehetsége. Jansma gyakran jelezte ismerőseinek a futballvilágban, hogy kedvenc amatőr klubjában van egy rendkívül ügyes fiatal játékos, akiből ő kinézi, hogy megállná a helyét az Eredivisie-ben is, de ezt a véleményt sosem vették komolyan.

„Évek óta azon tűnődőm, hogyan lehetséges ez” – kezdte mondandóját Jansma, miután debütált Tornstra az élvonalban. – „Nyolc-kilenc éve van a klubnál, végigjárta az összes ifjúsági csapatot, és végül az első csapatban kötött ki. Ott is több mint húsz gólt szerzett középpályásként. Biztos voltam benne, hogy nem tévedtem ezzel a fiúval, mégsem hitt nekem senki sem annyi ideig.”

Húszéves volt, amikor az ADO Den Hag átigazolta, de elsőre még csak a tartalékcsapatába. A 2009-10-es idényt az U21-es együttesben kezdte, ahol gyorsan megmutatta, hogy mindenféle gond nélkül tud alkalmazkodni, s azonnal főszereplővé lépett elő.

Decemberben már a felnőttek közt is bemutatkozott, amikor a Roda JC elleni kerkradei meccsen csereként kapott közel negyven percet. Néhány nappal később a hágai klub az anyagi bizonytalansága ellenére profi szerződéssel kínálta meg a „semmiből jött” tehetséget. Ugyan a következő meccsen nem szállt be, de a tavasz során 17 bajnokin kapott lehetőséget, s egy híján mindig kezdő is volt.

A remek első szezont megkoronázta, hogy 2010 májusában Toornstra meghívást kapott a holland utánpótlás-válogatottba a Portugália elleni barátságos mérkőzésre. A klub érezte, hogy a télen meghosszabbított szerződés közel sem tartalmaz olyan kondíciókat, amikkel hosszú távon megtarthatnák a fiatal tehetséget, így újabb ajánlattal álltak elő. A csapat egyik legjobban fizetett játékosává vált azt a 21 éves srác, aki egy éve érkezett egy amatőr csapattól.

A következő idényekben Toornstra bizonyította, hogy azt a fizetést nem a semmire kapja, hiszen vezéregyéniséggé vált Hágában. Kora ellenére érett és rutinos jelenség volt a pályán, akire támaszkodhattak a többiek, s aki az ellenfelek tiszteletét is kivívta. Részese, sőt egyik alappillére volt az utolsó, nemzetközi porodon szereplő gárdának, ahol gólt is szerzett, ám az évek során érezhető kiemelkedése azt is jelentette, hogy nem tervez újabb szerződést aláírni a klubbal.

Nagyon tudatosan szerette volna építeni karrierjét, s ennek okán fél évvel a kontraktusa lejárta előtt, 2013 januárjában elhagyta a hágai együttest. Bár a Swansea City, a Cardiff City és az SC Heerenveen is érdeklődött, és tett is neki ajánlatot, végül a 23 éves középpályás az FC Utrechthez szerződött.

„Ez egy ideális következő lépcsőfok számomra. A közelmúltban sok olyan játékos volt, aki tovább fejlődött az FC Utrechtben. Sőt, akárcsak az ADO Den Haag, ez is egy igen kedvelt klub fanatikus szurkolókkal. Mindig hálás leszek a hágai klubnak. Kiemeltek az amatőrök közül, és lehetőséget adtak arra, hogy profi futballistaként áttörést érjek el.”

Az újabb lépcsőfok igazi robbanással ért fel. 2013 januárjában megérkezett új állomáshelyére, majd február elején bemutatkozott Jan Wouters csapatában – egy góllal és két assziszttal. A tavasz során 12 meccsen öt találat és öt gólpassz jelezte a világ felé, hogy az újabb szintlépés is könnyedén ment számára.

Ez nem kerülte el Louis van Gaal figyelmét sem, aki a nyári barátságos mérkőzésekre meghívta a válogatott keretébe is.

Az első teljes utrechti idényére aztán Wouters egy előretoltabb szerepet szánt neki. Miután ezt a csatár mögötti pozíciót nagyon jól ismerte amatőr éveiből, itt tudott a leginkább kiteljesedni. A 2014-15-ös szezont negyven találkozón szerzett 15 góllal zárta, és nyilvánvalóvá tette, hogy másfél év után kész egy újabb szintlépésre. Ugyan a következő kiírást még megkezdte az Utrechtnél, de már nagyban zajlottak a tárgyalások a Feyenoorddal. A rotterdamiak benne látták a megoldást hosszú távra, s nem is tévedtek.

„Giovanni van Bronckhorst prioritásként jelölte meg, hogy kell neki egy nagy munkabírású játékos, aki a támadásokat is tudja segíteni, erre pedig ideális jelölt volt a kétszeres válogatott játékos” – mondta Martin van Geel az igazolást követően a Voetbal Internationalnek.

Az első idényében még a kettős terhelés okozta sűrűbb menetrend okozott neki némi gondot, de így is stabil teljesítménnyel rukkolt elő. Szélsőként nem tudott annyira kiteljesedni, mint a pálya centrumában, amit a góljai ellenére a következő szezonra már orvosolt is Van Bronckhorst, s visszavezényelte őt a középpályára. Itt a gólpasszok kezdtek el jobban jönni számára, s bár több kisebb sérülés is hátráltatta, a kupadöntőben épp korábbi csapata ellen tudott részese lenni a győztes alakulatnak.

Az ezt követő idény aztán maga volt a megtestesült álom a rotterdamiaknak. Toornstra és Dirk Kuyt vezényletével a középpálya és a támadósor szimbiózisba került. A remek párosban a veterán játékos 12+5, míg a legjobb korban lévő leendő kapitány 14+11-ig jutott a gólok és előkészítések terén, amit jól egészített ki a center poszton Nicolai Jörgensen a maga 21 találatával. A Feyenoord 1999 után ért fel ismét Hollandia csúcsára, amiben elévülhetetlen érdemeket szerzett Toornstra.

A 2017-18-as idényben ugyan címvédés nem lett, de egy újabb kupasikerrel vigasztalódhattak, majd egy Szuperkupa-győzelem is összejött a rotterdamiaknak. Az ő jó teljesítményének záloga az állandóság volt, mert lehet, hogy sosem tudott huzamosabb ideig ő lenni a Feyenoord legjobbja, de egy meccsen sem volt a leggyengébbje sem. Folyamatosan hozta a kiváló produktumokat, amivel a klub felé bizonyította, hogy valóban ő volt az egyik legjobb befektetés. Noha volt ajánlata az előző évtized vége felé, de akkor már úgy érezte, hogy nem lenne jó döntés elhagyni Rotterdamot. Az idei szezonra pedig ezt azzal honorálta a csapat, hogy a játékosok és Arne Slot vezetőedző egyhangúan őt szavazták meg csapatkapitányuknak. A bajnoki cím egyelőre nem tűnik elérhető álomnak, de a Konferencia-liga egy kiváló lehetőség számukra, hogy nagyot villantsanak. Az idei a 17. alkalom, hogy a Feyenoord bejut egy európai kupasorozat legjobb nyolc csapata közé. Ebben hét meccsen két góllal és három gólpasszal főszerep jutott a mostanra már mindenessé váló Toornstrának, aki a „hatos” poszttól kezdve a szélső támadóig mindenhol megmutatja, hogy lehet rá számítani.

Képek forrása: Getty Images, Voetbal International