Az amerikai katonai akadémiák a futballpályán is összemérik tudásukat
Az Army–Navy rivalizálásról mindenki hallott már, aki amerikai futballal foglalkozik, még akkor is, ha egy másodpercnyi egyetemi focit sem látott. Azt is sokan tudják, hogy ezek azok a fura csapatok, akik mindig valami egzotikus option offense-t futtatnak és alig passzolnak. Az már kevésbé ismert tény, hogy a rivalizálásnak van egy harmadik szereplője is, és ez az összecsapás csak egyike a három mérkőzésből álló minibajnokságnak, amelynek idei második felvonását ezen a hétvégén rendezik a texasi Arlingtonban.
Az Egyesült Államokban öt katonai főiskola működik, közülük pedig három rendelkezik egyetemi első osztályú futballprogrammal, ezek név szerint az Army (hadsereg), a Navy (haditengerészet) és az Air Force (légierő) akadémiája. Ezek a csapatok ráadásul minden évben összecsapnak egymással (ez az egyetemi bajnokság egyik legizgalmasabb rivalizálása), a mérkőzéssorozat győztese egy trófeával is gazdagabb lesz a szezon végén.
Army–Navy
Nem véletlenül ez a legismertebb mérkőzése ennek a szériának, hiszen ez a legrégebbi párharc is, ráadásul az időpontjának köszönhetően – december második szombatja – ez kapja a legnagyobb médiafigyelmet is, hiszen ebben az időszakban már nem rendeznek mérkőzéseket az egyetemi bajnokságban.
A rivalizálás egészen 1890-ig vezethető vissza, ekkor csaptak először össze a két akadémia legjobbjai a futballpályán, de 1894-ben vált igazán fontossá a párharc. Egy évvel korábban ugyanis egy dandártábornok és egy ellentengernagy szóváltásba keveredett a Navy győzelme után, amely majdnem pisztolypárbajba torkollott. Ezután maga az amerikai elnök, Grover Cleveland hívott össze egy ülést, hogy rendezzék a konfliktust, a megbeszélés végére pedig abban állapodtak meg, hogy a két akadémia tagjai csak a futballmérkőzéseken találkozhatnak, ezzel még jelentősebbé téve a párharcot. A következő mérkőzéssel azért vártak néhány évet, hogy az indulatok csillapodjanak, de 1899-ben ismét folytatódott a párharc, és egészen 1917-ig évente megmérkőztek egymással a felek, ekkor viszont az első világháború keresztülhúzta a számításaikat. Azóta az 1918-as, az 1928-as és az 1929-es szezonokat leszámítva nem maradt el a mérkőzés, ráadásul az is előfordult, hogy a bajnoki cím is e között a két csapat között dőlt el.
Ahogy az az egyetemi bajnokság rivalizálásainál már megszokott, az évek múlásával itt is elkezdtek megjelenni az apróbb csínytevések is, 1967-ben például a meccs előtt néhány haditengerész kipakolta az Armyn végzett őrnagyuk teljes irodáját a szabadba, az autóját pedig csak azután adták vissza, hogy elmagyarázta, arra a feleségének szüksége van a bevásárláshoz. A két akadémia tagjainak a magánéletét is meghatározza a szembenállás, a nem hivatalos leveleiket gyakran a Beat Army! vagy a Beat Navy! köszönéssel zárják, a haditengerész esküvőkön pedig teljesen megszokott dolog, hogy a ceremónia a Go Navy! Beat Army! felkiáltással zárul.
Átlagos életkép az amerikai hadseregben az Army–Navy mérkőzés hetében (Forrás: Army)Azt viszont nagyon fontos kiemelni, hogy az egymás iránt érzett ellenszenv hosszú ideje már csak ezekben a gesztusokban jelenik meg, nem fordulhat elő olyan konfliktus, mint 1893-ban, sőt a meccseik már hosszú évek óta azzal zárulnak, hogy mindkét csapat elénekli az indulóját és kimutatja a tiszteletét a másik felé.
A Commander-in-Chief’s Trophy
A Commander-in-Chief trófea ötlete az Air Force egyik tábornokának, George B. Simlernek a fejéből pattant ki, aki ezzel akarta elérni, hogy a légierő legjobbjai évente összecsaphassanak mind az Armyval, mind a Navyvel. Az ötlet elérte a célját, a trófea 1972-es létrehozása óta minden évben összecsapnak mindkét csapattal. A 76 centiméter magas, 77 kilogramm súlyú kupa egyébként a mindenkori amerikai elnökről kapta a nevét (a commander-in-chief az amerikai hadsereg főparancsnoka, azaz az elnök), így többször előfordult, hogy az éppen regnáló elnöktől kapta meg a széria nyertese. Ronald Reagannek szokása volt például, hogy a győztes csapatot meghívta a Fehér Házba, és ott egy ünnepi ceremónia keretében adta át a trófeát.
A trófea sorsa körmérkőzéseken dől el, amelyeknek kiemelt helyük van az egyetemi első osztály programjában. Mindig az Air Force–Navy párosítással kezdenek október első szombatján, amit az Army–Air Force követ november első hetében – ezt rendezik most a Texas Rangers baseballstadionjában – majd a széria utolsó felvonása a már említett Navy–Army december második hetében. A lebonyolításból adódóan akár holtverseny is kialakulhat, ha mindenki egy meccset nyerne, de ez a széria 50 éves története során mindössze öt alkalommal fordult elő, legutóbb pont az előző szezonban. Ilyenkor nem hirdetnek győztest, a csapatok osztoznak a címen, a kupa viszont az előző év győztesénél marad.
Ebből már ki is derült, hogy vándortrófeáról van szó, amely mindhárom egyetem campusán kiemelt helyet foglal el, így csak idő kérdése volt, hogy csínytevések középpontjába kerüljön: 2019 novemberében néhány haditengerész hallgató ellopta a trófeát az Army West Point-i vitrinjéből és elszállította azt a 425 kilométerrel arrébb fekvő Navy campusra, Annapolisba, majd a másnapi ebéd során közszemlére tette azt az étkezőben. Az Army természetesen azonnal visszaszállíttatta a kupát West Pointba, de mindössze egy hónapig maradt náluk, ugyanis a Navy 31-7-re legyőzte őket, ezzel jogosan is megszerezve azt. Az, hogy pontosan hogy sikerült ellopni és elszállítani a díjat, arra a mai napig nem derült fény, és egyik akadémia sem kívánta kommentálni az esetet.
A Navy ünnepli a trófea elhódítását. Idén ilyet biztosan nem láthatunk (Forrás: James G. Pinsky/Getty Images)A Navynek idén egészen biztosan nem lesz esélye hazavinni a kupát, ugyanis októberben 13-10-es vereséget szenvedett az Air Force ellen, így már csak a körbeverésben reménykedhetne, az viszont az Armynak kedvez, hiszen 2020-ban ők hódították el a serleget. Emiatt van még nagyobb tétje az idei Air Force–Armynak, mert a meccs győztese egészen biztosan birtokba veheti a trófeát a következő szezonig. Ezt legtöbbször egyébként az Air Force tette meg, 20 alkalommal tudták elhódítani a Commander-in-Chief trófeát, tehát ilyen szempontból is kifizetődő volt számukra a sorozat életre hívása. Mögöttük a Navy áll, 16 győzelemmel, míg az Army éppen tizedszer igyekszik megszerezni a serleget.
A Secretaries Cup
Bár sokkal kevésbé ismert, mint a már említett három csapat szembenállása, nem szabad elfeledkeznünk a másik két katonai akadémiáról sem. A Coast Guard Bears, azaz a partiőrség csapata évente mérkőzik meg a Merchant Marine Marinersszel, azaz az amerikai hadsereg azon tengerészeivel, akik a szállítással, kereskedelemmel foglalkoznak.
Ez a mérkőzés az egyetemi negyedosztály egyik kiemelt rangadója, amit az is bizonyít, hogy amikor 2020 őszén az egyetemi negyedosztály a pandémia miatt felfüggesztett minden sporteseményt, a Secretaries Cupot azért lejátszhatták. A két csapat eddig egyébként 50 alkalommal találkozott egymással, és az örökmérleg a Merchant Marine felé billen 35 győzelemmel, és nem úgy néz ki, hogy ez mostanában megváltozik, ugyanis a Coast Guard legutóbb 2018-ban tudott rajtuk felülkerekedni.
Kiemelt kép: Cherris May/Getty Images