Az aranyérem minden osztályban ugyanúgy fénylik

Kétségtelen, hogy vannak olyan klubok az angol labdarúgás történetében, melyeknek azért nem adatott meg az esély, hogy alacsonyabb szinten is bajnokok legyenek, mert sohasem süllyedtek le olyan mélységbe.

Így érdemes az alábbi összeállítást értő módon fogadni, hiszen ez nem a klasszikus sztárcsapatok dicsőítése, hanem azon kluboké, melyek a több mint 130 év alatt megjárták valamennyi osztályt. Nem meglepő módon, a modern korban inkább csak alacsonyabb ligás sikereket lehet feljegyezni a listán szereplőknél, hiszen a Premier League-ben már inkább csak széljegyzetként említhető meg a produktumuk.

Wolverhampton Wanderers

First Division/Premier League (Level 1) – A legmagasabb szinten három alkalommal tudta elhódítani a győztesnek járó trófeát a Wolves. Ez volt a legendás Stan Cullis időszaka, akivel az 1953–54-es, az 1957–58-as és az 1958–59-es idényben is felért a csúcsra. A három közül talán az utolsó volt a legemlékezetesebb szezon, mikor a 42 mérkőzéses 110 gólt szerzett a csapat, s hat pontot vert a Manchester Unitedra, ráadásul a Szuperkupát is sikerült elhódítani nem sokkal ezután.

Second Division/First Division/The Championship (Level 2) – A másodosztályban négyszeres bajnok a klub (1932, 1977, 2009, 2018), közülük utóbbit az a Nuno Espírito Santo trenírozása alatt ünnepelte, akit néhány szezonon át az élvonalban is követhettünk, hiszen ez a klub utolsó trófeája a mai napig. A portugál szakember győzelmi mutatója a második legjobb a klub történetében, s neki köszönhetően sikerült az 1980-as évek után ismét eljutni az európai kupaporondra.

Third Division/Second Division/League One (Level 3) – A Wolverhampton háromszor nyerte meg a harmadosztály küzdelmeit (1924, 1989 és 2014). Az első siker során még a harmadosztály északi csoportjában diadalmaskodott, az egyik legdélibb együttesként. A 22 csapatos bajnokságban egyetlen ponttal előzte meg a Rochdale AFC-t, amely ellen oda-vissza gól nélküli döntetlent játszott az idény során. A feljutást George Jobey irányításával vívta ki a Wolves, aki ezután elfogadta a Derby County ajánlatát, ahol 16 éven át ült a kispadon.

Fourth Division/Third Division/League Two (Level 4) – A negyedik vonal aranyérmét az 1988-as szezon végén akasztották a játékosok és Graham Turner nyakában, akinek ez volt az első teljes idénye a klub kispadján. A kiváló szakember irányításával ugyanabban az évben elhódították a Football League Trophyt, majd rögtön a harmadik vonal újoncaként is az első helyen zártak, ami a mester egyfajta mennybemenetele volt.

Burnley FC

First Division/Premier League (Level 1) – Két bajnoki címmel büszkélkedhet a klub az élvonalból (1921 és 1960), az utóbbit Harry Potts vezérletével hozták össze, aki a legtöbb mérkőzésen volt a csapat edzője. Egyetlen ponttal sikerült megelőzni az előbb tárgyalt Wolverhamptont, ráadásul úgy, hogy idegenben egy hatost kaptak, amit hazai környezetben egy 4-1-es sikerrel tudtak megbosszulni.

Second Division/First Division/The Championship (Level 2) – A Burnley a másodosztályban idén már a negyedik elsőségért van harcban, de a korábbi három (1898, 1973 és 2016) közül talán a legkorábbit érdemes kiemelni, hiszen akkor a klub első edzője, Harry Bradshaw ült még a padon, s lett bajnok a Newcastle United, a Manchester City és a Woolwich Arsenal előtt. Az aranyérem mellé azonban nem járt automatikus feljutás, úgynevezett „tesztmeccsen” vettek részt az élvonal utolsó két helyezettjével, de végül sikerrel vették az akadályt.

Third Division/Second Division/League One (Level 3) – Nem kell válogatni a harmadik vonal bajnoki címei közül, ugyanis csak egyszer (1982-ben) került hozzájuk a trófea. Brian Miller volt akkortájt a vezetőedző, aki igazi klublegenda, hiszen játékosként is közel 400 alkalommal ölthette magára a csapat mezét. Mindössze jobb gólkülönbségüknek köszönhetően tudták megelőzni a Carlisle Unitedet, mert az egymás elleni mérkőzések (0-1, 1-0) sem döntöttek.

Fourth Division/Third Division/League Two (Level 4) – Az 1991–1992-es idény történelmi szempontból kiemelten fontos volt minden osztályban, mert a PL indulása igencsak komoly átszervezést idézett elő, így nem is jöhetett volna jobbkor, hogy Jimmy Mullen a szezon közbeni kinevezése után bajnoki címig vezesse a csapatot a negyedosztályban. A gyenge rajt után jött a hős, akivel letarolták a ligát és végül hatpontos előnnyel könnyeden sikerült kivívni az első helyet. Két évvel később egy szinttel magasabban pedig még egy playoffon keresztüli feljutás is összejött nekik Mullen vezérletével.

Preston North End

First Division/Premier League (Level 1) – Az angol labdarúgás első és második élvonalbeli bajnoki címe is a klub neve mellé lett beírva (1889 és 1890). Ekkor William Sudell őrnagy volt a csapat edzője, s rögtön veretlenül vezette aranyéremig csapatát, amivel történelmi dicsőséget ért el.

Second Division/First Division/The Championship (Level 2) – Az első másodosztályú elsőségig csak másfél évtized telt el, összesen háromszor ért a csúcsra ezen a szinten a Preston (1904, 1913 és 1951). Will Scott a második világháború után kapta meg a kispadot, majd a második idényben máris sikerrel visszavezette a gárdát a legmagasabb osztályba. Fiai öt ponttal előzték meg a Manchester Cityt, ami jól jelezte a fölényüket amellett, hogy a legtöbb szerzett és a második legkevesebb kapott gól is ezt támasztotta alá.

Third Division/Second Division/League One (Level 3) – 20 esztendővel és egy szintet lejjebb járunk, amikor újabb bajnoki címet ünnepel a csapat. Ez volt az első a harmadik vonalbeli elsőségek közül (1971 és 2000), azonban utóbbi talán érdekesebb főleg abban a tekintetben, hogy a csapat kispadján az idő tájt egy bizonyos David Moyes ült, aki miután befejezte játékoskarrierjét edzőként is megkapta az esélyt a klubnál és élt is vele.

Fourth Division/Third Division/League Two (Level 4) – A negyedosztály aranyérme egészen az 1996-os idény végéig nem volt meg a csapat számára, de akkor Gary Peters irányításával sikerült a klub legrosszabb időszakát maguk mögött hagyva kivívni a feljutást. A szezon különlegessége az volt, hogy idegenben több győzelmet arattak, mint hazai pályán, ami sokáig úgy tűnt, hogy a vesztük lehet, de végül sikerült megelőzni és maguk mögött is tartani a Gillingham FC-t.

Sheffield United

First Division/Premier League (Level 1) – Rögtön a klub első edzője, aki egyben titkára is volt, Joseph Beckett Wostinholm már bajnokságot nyert az 1897–1898-as szezon végén. Egy idénnyel korábban a sheffieldiek még lecsúsztak az első helyről, de 1898-ban már nem hagytak kétséget afelől, hogy ők a legjobbak, öt ponttal utasították maguk mögé a Sunderland AFC-t.

Second Division/First Division/The Championship (Level 2) – A másodosztály meghódítása is csak egy alkalommal jött össze, az 1952–53-as idény során, mikor is a rotherhami kispadot 18 év után elhagyó Reg Freeman vette át az irányítást és már az első szezonja végén magasabb szintre segítette a Bladest. Az edző akkoriban látványos támadófutball honosított meg, csapata 97 gólt szerezve előzte meg a Huddersfield Townt.

Third Division/Second Division/League One (Level 3) – A helyi hős, a legendaként emlegetett Chris Wilder irányításával sikerült abszolválni ezen osztályban az első bajnoki címet 2017-ben. A csapat kereken 100 pontot gyűjtött, ráadásul az aranyérem mellé a gólkirályi címet is bezsebelte a játékosként a legenda státuszba emelkedő Billy Sharp, aki csapatkapitányként felemelhette a trófeát az utolsó meccs után.

Fourth Division/Third Division/League Two (Level 4) – A klub története során egyetlen idényt (1981–82) töltött csak a negyedik vonalban, de akkor sikerült Ian Porterfield nagyszerű munkájának is köszönhetően bajnoki címmel letudni az idényt. Domináns teljesítményt nyújtott a United, a klub adta a gólkirályt is Keith Edwards személyében. A támadót télen szerződtették attól a Hull Citytől, amely a tavaszra teljesen elfogyott és kiszállt a feljutási harcból legjobb csatára nélkül.

Portsmouth FC

First Division/Premier League (Level 1) – A világháború végeztével a Pompey volt az egyik legerősebb együttes és rögtön két bajnoki címet is bezsebelt az első osztályban. Az 1949-es és az 1950-es siker közül utóbbi az érdekesebb, ugyanis a történelem során először és egyedülálló módon Bob Jackson tanítványai úgy értek fel a csúcsra, hogy az első hat bajnokijuk során három alkalommal is vereséget szenvedtek. A szezon végén csak a jobb gólkülönbség döntött a javukra a Wolverhampton ellen, mert az idegenbeli vereség mellett otthon sem tudtak nyerni a legfőbb riválissal szemben, de így is összejött a címvédés.

Second Division/First Division/The Championship (Level 2) – Noha korábban már kétszer is sikerült a második hely és a feljutás, de a győzelem csak a 2002–03-as idényben jött össze a klubnak a második vonalban. Harry Redknapp volt akkor a vezetőedző, aki egy kiemelkedő csapatot rakott össze, melynek egyik legjobbja a bolgár Szvetoszlav Todorov volt, aki a gólkirályi címet is bezsebelte az aranyérem mellé.

Third Division/Second Division/League One (Level 3) – A harmadosztályban volt a legsikeresebb a kékmezes alakulat, legalábbis a végső győzelmeket tekintve, hiszen három trófeát is megtalálhatunk a vitrinjükben (1924, 1962, 1983). Az elsőt érdemes feleleveníteni, amit az első nem angol menedzserrel, a skót John McCartney irányításával nyertek a déli csoportban, ahol leuralták a mezőnyt: legtöbb szerzett és legkevesebb kapott gól, meg egy hétpontos előny a Plymouth Argyle előtt.

Fourth Division/Third Division/League Two (Level 4) – Miközben egy szinttel feljebb a sheffieldiek már becsatlakoztak negyediknek a társasághoz a 2016/17-es bajnoki címükkel, az utolsó forduló előtt úgy tűnt, hogy a Pompey-nak ez nem fog menni, mert a Plymouth Argyle kétpontos előnnyel vezette a bajnokságot. A feljutás biztos volt John Cook csapatának, de az aranyhoz a rivális botlása is kellett. Végül ez megvalósult a Grimsby Town jóvoltából, így ugyan pontegyenlőséggel, de jobb gólkülönbségének köszönhetően a Portsmouth elhódította története első és utolsó negyedosztályú bajnoki címét.