Az Arsenal dominálta a mérkőzést, de bőven voltak momentumai az Aston Villának is

Az Arsenalnál az egyetlen változás a múlt heti csapathoz képest az volt, hogy ezúttal Jurien Timber kezdett Olekszandr Zincsenko helyett, mert az Aston Villa ellen sokkal fontosabbnak tartotta Mikel Arteta, hogy egy kiválóan védekező játékos zárjon vissza a védelem bal oldalára, mint a Wolverhampton Wanderers ellen.

Ezúttal 3–2-ben építkezett az Arsenal, de a tizenhatosuknál ez 4–2 volt, Martin Ödegaard visszalépésével hatosba, Timber pedig a balhátvéd pozíciójában maradt, de amikor 30 méterre kijöttek a védők, akkor rögtön ment be a holland a dupla hatosba Thomas Partey mellé. A birminghamiek nem presszingeltek intenzíven, hagyták az Arsenalt feljönni a félpályáig és egy középmagas 4–4–2-es blokkban, egymáshoz közel helyezkedő sorokkal próbáltak védekezni. A Wolverhampton ellenük 4–2–3–1-ben védekezett, nagyon szűken, így ott szélesíteni kellett a pályát, amire a saját kapuja előtt az volt a válasza az Arsenalnak, hogy David Raya töltötte be a bal oldali középhátvéd posztját, míg Zincsenko felment nyolcasba, ha pedig már a félpályánál járt a labda, akkor tartotta a szélességet. Hozzá hasonlóan Timber is számos szerepkört képest támadásban is remekül betölteni, de az élcsapatok ellen várhatóan Ricciardo Calafiori és Timber közül kerül ki a kezdő balhátvéd, amíg a belső védők egészségesek.

Az Arsenal irányította a mérkőzést az elején – kontrája nem is volt fél óráig, egy Villa-pontrúgás után a 33. percben vezetett először gyors támadást –, a hangsúly a labdajáratáson volt. Az első félidő végén amikor egyre többször eljutott a támadóharmadba az Arsenal, a két szélső védő is beindult két Villa-védő közé, ebből teremtettek létszámfölényt és lehetőséget. Ez nem volt egyszerű feladat, mert sokszor öt vagy hat játékos is volt a hazaiak 16-os vonalánál. Az Arsenal ekkor váltott labdakihozatalban is: Partey kezdett el visszalépegetni a két belső védő közé harmadiknak és ezért is érhettek fel a szélső védők a támadásokkal.

A második félidő elején sokkal kevésbé tudta kontrollálni a mérkőzést Arteta csapata, sok átmenet alakult ki és jóval több párharcot veszítettek az ebben a műfajban is kiváló és rendkívül fizikális (a védelmet négy olyan játékos alkotja, akik eredendően középhátvédek) londoniak. A második félidő első 20 percében csak a hazaiaknak voltak kísérleteik, pontrúgások után és akcióból is próbálkoztak, sokkal könnyebben tudták kihozni a labdát.

Az Arsenal jobb oldala veszélyes volt, de Trossard beállásával a másik szél is feljavult

 Ahogyan az előző szezonban megszokhattuk, az Arsenal jobb oldala most is lényegesen veszélyesebb volt, az Ödegaard–Bukayo Saka játékkapcsolat ezúttal is remekül működött. A norvégra sokszor hárman léptek ki, annyira tartottak tőle, így nyílt terület Saka előtt. Az első gól is ebből adódott, akkor laposan tálalt középre és arra érkezett Leandro Trossard. A Premier League-ben minden csapat tudja, hogy ez az Arsenal legnagyobb erőssége támadásban, mégsem tudják levédekezni.

A bal oldali támadójáték Trossard beállásával lendült fel. A belga Gabriel Martinellivel ellentétben nem lábra kérte a labdát, hanem mélységbe indult, és ez a Villa ellen sokkal hatásosabb volt. A Matty Cash sérülése miatt csereként beállt 18 éves szerb jobbhátvédet, Koszta Nedeljkovicsot többször is lefutotta Trossard, megkerülte labda nélkül, ahogyan a második gól előtt is történt, ezt a párharcot a belga légiós uralta. Nedeljkovics később sem kapott kellő segítséget Leon Bailey-től, mert hátrányban kockáztatnia kellett a csapatnak, és ez többek között azzal járt, hogy a két támadó szélső magasan presszingelt a két középcsatár mellett.

Egyre többször 4–2–4-ben támadtak le, amit az első félidőben csupán csak kétszer láthattunk, de mindkétszer labdaszerzés lett belőle, de Unai Emery túlzott kockázatkerülése miatt nem vállalták ezt fel többször, inkább tagozódtak be a védelembe a középpályások mélyblokkban. Gabriel Magalhaest könnyen zavarba lehetett hozni ezen a mérkőzésen, ha nyomást helyeztek rá. Az egyik alkalommal ráadásul Ollie Watkins ziccerbe is került, amit elpuskázott, sőt Watkins az 54. percben is megszerezhette volna a vezetést, de Amadou Onana kapufáról visszapattanó labdáját senkitől sem zavartatva hat méterről fejelte kapura, de David Raya óriási bravúrral védett. Az elmúlt szezonban 30 kanadai pontig jutó csatár így negatív hőse lett a mérkőzésnek a két kihagyott ziccerével.

A második félidő középen vezetett hazai támadásokban megvolt a kellő veszély

Az Aston Villa is úgy kezdett építkezni, hogy a két szélső védőt kihúzta a tizenhatos oldalvonalaihoz, hogy ne tudják szűkíteni a területet a presszing során Ödegaard-ék, ahogyan azt a tavasz során néhány csapat már megtette az Arsenal ellen. A 4–4–2-es Villa-felállást könnyedén letükrözte az Arsenal 4–4–2-es védekezése, a középpályáról Ödegaard lépett fel most is. Közel helyezkedtek az ellenfél játékosaihoz, akik könnyen zavarba jöttek, nem tudták laposan kihozni a labdát, így ívelt passzokkal próbálkoztak, amik pedig olyan lassan szálltak 15-20 méterre, hogy az Arsenal-játékosok rendre megelőzték őket. A hazaiak a félidő utolsó harmadában már könnyebben jutottak át a másik térfélre, elsősorban annak köszönhetően, hogy Ezri Konsa könnyedén hozta fel a labdát a védekezést lespóroló Kai Havertz mellett, illetve nagyon sok passza is volt centrális területekre a német játékos mellett.





A második félidőben Unai Emery csapata főként középen próbálta vezetni az akcióit, ellentétben az első félidővel, és ez sokkal jobban működött az éles felpasszokkal, a hazaiak sokszor egyérintőből komoly veszélyt teremtettek. Nagyon ritka, hogy az Arsenal ellen középen talál rést az ellenfél: ők ezt hátulról Konsa vezetésével, a középpályán főként Onana révén megtették, és a londoniak csak Raya bravúrjaival, valamint egy alkalommal William Saliba önfeledt becsúszó szerelésével menekültek meg a góltól.

Az Arsenal pedig brutálisan alacsony, 6,1-es PPDA-mutatót hozott, ez még olyankor is ritka, ha egy csapat végig hátrányban van. 

Elismerésre méltó, hogy a vezetés birtokában sem vett vissza, hanem tovább játszotta az Arteta által kért játékot. Ebben természetesen benne van, hogy alkalmanként átjátssza a presszinget az ellenfél, de így volt is hat labdaszerzése az Arsenalnak a támadóharmadban.1,35-ös várható gólszámot ért el az Aston Villa az Arsenal ellen, ez az előző szezon második felében lejátszott 19 mérkőzés alatt csak a Chelsea-nek és a Tottenham Hotspurnek sikerült.

Kiemelt fotó: Alamy