„Az ártatlanságunkat vették el” – 30 for 30: Without Bias
Sportága egyik legnagyobbja lehetett volna, 22 évesen azonban drogtúladagolásban, rejtélyes körülmények között hunyt el. Len Bias életével és halálával egyaránt megváltoztatta az Egyesült Államokat. A 30 for 30 legérdekesebb epizódjait felelevenítő cikksorozatunkban ezúttal Kirk Fraser Without Bias című munkáját vesszük górcső alá.
„A bukás általános dolog a társadalmunkban. A siker? Az ritkább” – ezzel a néhány mondattal kezdődik a 30 for 30 Len Biasról szóló epizódja, ez a felütés pedig előre is vetíti azt a misztikumot, ami a fiatalon elhunyt játékos sorsát övezi. Mert ha valakiben, benne tényleg minden megvolt ahhoz, hogy a kosársport következő csillaga legyen. Mike Krzyzewski, a Duke legendás edzője azt mondta egyszer, hogy az ő karrierje alatt két igazán meghatározó játékos bontogatta a szárnyait: Michael Jordan és Len Bias. De hasonló következtetésre jutott a Sport Illustrated is:
„A megfigyelői adatlapokon kötelező valakihez hasonlítani a játékosokat. Mi úgy látjuk, hogy Bias egy Michael Jordan-típusú játékos, csak nagyobb nála, jobban dob, de nem tör úgy palánkra, mint Jordan.”
Az akkor a legszebb időszakát élő Boston Celtics draftolta is Biast, úgy tűnt, a játékos már csak hónapokra van az NBA-bemutatkozástól. Csakhogy egy bulin kokaint fogyasztott, amire a szervezete szélsőséges módon reagált, halálát nem sokkal később már a kórházban állapították meg. Az sosem derült ki, hogy akkor fogyasztotta-e először a szert, vagy rendszeres használó volt.
„Len Bias az. Vissza kell hozniuk az életbe. Az nem lehet, hogy meghal. Komolyan, uram. Kérem, jöjjenek gyorsan!” – a társaság segítséget hívott, ám a kiérkező szakemberek nem tudtak mit tenni. Mint később kiderült, Bias olyan tisztaságú kokaint fogyasztott, amihez hétköznapi felhasználók hozzá sem juthattak volna. A tragédia később bírósági ügyhöz vezetett, az egyik érintettet pedig felelősségre is vonták. Ami azonban ennél is fontosabb, a Bias halálát övező médiafigyelem elősegítette a korábbinál jóval szigorúbb kábítószerellenes törvények elfogadását az Egyesült Államokban.
A USA Today szerzője – nagyon találóan – úgy fogalmaz cikkében, hogy Len Bias története máig az egyik legszomorúbb „mi lett volna, ha” eset a sportvilágban. Miközben persze ezek olyan kérdések, amikre soha nem kaphatunk választ, így inkább arról kell beszélnünk, hogy milyen tanulságai vannak az esetnek. És sajnos ez az az aspektus, melyben alulteljesít a Kirk Fraser által rendezett epizód is.
A titok nyitját ugyanis valahol ott kell keresni, ahol az egész epizód elindult, a siker és a kudarc társadalomban betöltött szerepénél. Érintőlegesen hangzik csak el, hogy egy hirtelen elért nagy eredménynél új emberek, új lehetőségek jelennek meg, amit nehezen kezel egy fiatalember, de ebben igazán nem mélyülünk el. Nem ismerjük meg eléggé Bias személyiségét ahhoz, hogy megértsük, miért hozta meg ezt a döntést, mik voltak pontosan azok a tényezők, amelyek a tragédiához vezettek.
Fontos eleme még ennek az epizódnak a kultusz érzékeltetése, ahogyan a környezet Biashoz viszonyult. Síró diáktársakat, értetlenkedő rajongókat látunk, a játékos sikertörténete ugyanis nemcsak a sajátja volt, egy addig ismeretlen kitörési utat mutatott a közösségnek. Egy kortárstól származik a címben idézett mondat is, és bizony ez a lány egyáltalán nem túlzott: valóban egy egész egyetemi közösségnek kellett ekkor szembesülni az élet valós tétjével.
A Without Bias filmes szempontból nem üti meg a múlt héten elemzett epizód szintjét, üzenete azonban feltétlenül pozitív: mint kiderült, Len öccse néhány évvel később egy utcai lövöldözésben vesztette életét, a szülők azonban a két tragédia után sem omlottak össze, máig ifjúságvédelmi előadásokat tartanak. Ha valaki, ők tudják, miről beszélnek.
Kiemelt kép: abcnews.go.com