Ausztráliai magyar futballtörténet

A Magyar Olimpiai és Sportmúzeum tárlata a St. George Budapest csapatát mutatja be, amely több tízezer kilométerre Magyarországtól hosszú éveken át megmaradt magyarnak, s nem mellesleg kiemelkedően fontos szereplőjévé vált az ausztrál futballnak.

Már az 1900-as évek elején sok magyar vándorolt ki a Kárpát-medencéből, az első és a második világháború borzalmait követően pedig több ezer honfitársunk volt kénytelen új országban menedéket keresni magának. Nyugat-Európa mellett főleg az Egyesült Államokba, Kanadába vagy még messzebb, Ausztráliába menekültek, ahol új és biztonságos otthonra leltek. Ezek a magyarok a menekülttáborokban is futballoztak, majd letelepedési engedélyek birtokában bekapcsolódhattak a helyi labdarúgás vérkeringésébe.

A kezdeti években a magyarok a Ferencváros nevével indultak Új-Dél-Wales bajnokságában, sőt, a fővárosban, Canberrában is a magyar klub neve alatt neveztek be a helyi ligába. Első sikereiket Hungaria néven érték el, 1960-ban például ezüstérmet nyertek, megelőzve olyan nevű csapatokat, mint a Balkan, Hollandia vagy a Roma. Ezzel egy időben sorra alakultak magyar kötődésű csapatok, így Adelaide-ben a Budapest SC, az ausztrál futball fellegvárában, Melbourne-ben a Melbourne Hungaria és Sydney-ben, a már említett Ferencváros. Az idő múlásával ezen csapatok sorra eltűntek az ausztrál futball színpadáról. A St. George azonban még létezik és helyt áll az állami másodosztályban, a többiek nem voltak ilyen szerencsések.

Frank Arok az ausztrál válogatottal is sikeres volt (Forrás: sports.optus.com.au)

A Melbourne Hungaria 20 évet követően szűnt meg, pedig olyan játékosokat adott az ausztrál válogatottnak, mint például Attila Abonyi, aki 61 alkalommal viselte a Socceroos mezét. Amatőr szinten, méltatlan körülmények között szűnt meg 45 év után az adelaide-i Budapest SC 2016-ban. A csapat gondjai már az 1970-es években kezdődtek, amikor egyre nehezebben tudtak új játékosokat az egyesülethez csábítani, miközben a régi magyarok kiöregedtek.

Ez a jelenség az összes magyar csapatot érintette, mivel Ausztrália egy idő után elkezdte megnehezíteni a nemzeti csapatok életét, de nemcsak a magyarok jártak így, hanem a többi nemzet is. Habár a mai napig jelentős szurkolótáborral bírnak a legendás klubok, mint Puskás Ferenc korábbi csapata, a South Melbourne vagy Mark Viduka egyesülete, a Melbourne Knights, de messze elmaradnak a fénykoruktól, míg más történelmi csapatok, mint a Sydney Prague (amely bizonyos értelemben még sikeresebb is volt, mint a St. George) a feledés homályába merült.

A St. George azonban életben maradt, köszönhetően a csapat első emberének, Pongrácz Sándornak (ahogy Ausztráliában ismerik, Alex Pongrassnak). Hamar felismerte, hogy bár fontos megtartaniuk magyarságukat távol a hazától, a futballpályákon mindez összeegyeztethetetlen a sikerességgel. Így egy idő után megérkeztek a csapathoz az ausztrálok és a légiósok is, miközben első ausztrál csapatként saját stadionja is lett az idő közben St. George Budapest néven működő egyesületnek. A legsikeresebb időszakában, az 1960-as, 1970-es években több nagyszerű eredménynek is örvendhettek a St. George szurkolói, akik több éven keresztül 3-5000-es átlagnézőszámot biztosítottak. Érdekes egyébként, hogy éppen az 1960-as éveket tartják a csapat legjobb időszakának, pedig 1962-ben, 1964-ben, 1965-ben és 1969-ben is „csak” ezüstérmes lett, miközben bajnoki címet 1967-ben, 1971-ben, 1974-ben és 1975-ben is ünnepelhetett! Ebben az időben több magyar is dolgozott a klubnál, például a mai napig nagy tiszteletnek örvendő Frank Arok a kispadon, a már említett Abonyi pedig a pályán tört rendszeresen borsot az ellenfelek orra alá.

Az 1977-ben életre hívott országos bajnokságban, a National Soccer League-ben már nem volt ennyire sikeres a csapat: az 1983-as bajnoki cím és néhány dobogós helyezés kivételével inkább a középmezőnyt erősítette. Időközben olyan csapatok kerültek a figyelem középpontjába, mint a máltai kisebbség csapata, a Melita Eagles (ma Parramatta FC), a horvát Sydney United, a szerb Bonnyrigg White Eagles vagy a St. George örök riválisa, az olasz APIA Leichhardt. Mindez egyébként nem volt véletlen, az 1970-es évektől tömegek érkeztek Ausztráliába az akkori Jugoszláviából, köztük magyarok is, a relatíve kis létszámuk miatt azonban hosszú távon nem jelentettek megoldást a St. George magyar utánpótlására.

A kezdeti években egyébként nem csak az olaszok által alapított APIA volt a magyar csapat legfőbb riválisa, hanem a zsidó közösség zászlóshajója, a Hakoah Sydney is! A szintén több névváltoztatáson átesett Hakoah sok borsot tört a St. George orra alá, a két fél között azonban nem csak ezért lett ellentét az 1960–1970-es években, hanem mert több magyart is foglalkoztattak a csapatukban, például a kor egyik legjobb edzőjét, Bob Szatmarit vagy két rendkívül tehetséges fiatal játékost, Peter Fuzest és Robert Feketet. De a magyarokon kívül is tele voltak sztárokkal, sikerült például leigazolniuk a Sunderland korábbi kiválóságát, Billy Walsht is! Később egyre erősebb lett a Hakoah, első ausztrál csapatként teljes munkaidős szerződést kötött az izraeli válogatott korábbi szövetségi kapitányával és az angol válogatott egykori játékosával, Jack Gibbonsszal. Az 1956-os forradalom után érkezett Ausztráliába a Bp. Textiles csapatával bajnoki bronzérmes Forgács Gyula, aki szintén a Hakoah játékosa lett.

A Hakoah Sydney csapata, Peter Fuzessel és Robert Feketével

Nem véletlen egyébként, hogy ennyi magyar választotta a zsidó kisebbség csapatát. A klub elnöke az a magyar származású Frank Lowy volt (fia, Peter Lowy jelenleg az angol Leeds United igazgatótanácsának a tagja), aki később a National Premier League és a jelenlegi A-League beindításában is részt vett, éveken át volt a helyi szövetség elnöke. Mellette a csapat tagja volt még a szintén zsidó származású üzletember, Tibor Kalman is, aki egyben vezetőedzőként is dolgozott – mi több saját pénzének egy részét is a csapatba fektette.

Az egyik legérdekesebb múltbéli mérkőzés szintén a Hakoah Sydney-hez köthető. 1967 kora őszén (vagy, ha Európából nézzük tavaszán) bemutató mérkőzésen találkozott a Hakoah és Ausztrália másik magyar zsidó csapata, az Eastside-MTK! Az izraeli könyvtár online archívumában elérhető információk szerint a két csapat szórakoztató mérkőzést játszott, s az MTK-ban több olyan játékos is pályára lépett, akik korábban megfordultak a Hakoah-ban is. Az MTK kezdője így nézett ki: Koch – Stern, Sugar, Forgács, Nadel, Skurnik (Bassil) Kaposi, Wyner (Hauer), Karsay, Wrublewsky, Levin. Forgács egyébként később nemcsak játékosként, de edzőként is irányította az ausztrál MTK-t, amely fennállása sokán végig amatőrbajnokságokban játszott. Csakúgy, mint a többi magyar származású csapat, az MTK is igyekezett magyarokat a klubhoz csábítani, első szempontjuk főleg a zsidó vallású sportolók leigazolása volt, akár a klub többi szakágához is.