Az Avalanche elsöpörte a Lightningot

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy több mint három év után miként maradt alul egy párharcban a floridai gárda, akkor egyrészt azt látjuk, hogy nem volt megfelelő válasza a Colorado erősségeire, így az első két sor és az emberelőnyös speciális egység domináns játékára, másrészt pedig az igazán döntő jelentőségű kulcspillanatokban nem az éppen erről híres Lightning, hanem rendre az Avalanche volt eredményes.

És éppen itt jön az a játékszituáció, amelyben meglepetés, hogy a Colorado bizonyult jobbnak az elmúlt évek menetelései nyomán elképesztő mennyiségű tapasztalatot felhalmozó Tampával szemben. Egy ráadásban elért győzelem mentálisan óriási különbséget generálhat, fordulópontokat eredményezhet a párharc menetében, a Tampának pedig évek óta ez az egyik titka, hogy ezeket az összecsapásokat valahogy rendre megnyerte.

A sportban nincs ha, de ha itt, a rajton a jóval gyengébb teljesítménnyel, kétgólos hátrányból fordítva ellopta volna a győzelmet a Lightning, az bizony alaposan elbizonytalaníthatta volna a Coloradót. Ezzel szemben a 4-3-as diadal még inkább felszabadította a denveri csapatot, előbújt a szellem a palackból. Az Avalanche fiatal(abb) vezérei feltörölték a jeget a Lightning rutinos rókáival a második meccsen. Elképesztő sebességkülönbség volt a csapatok között.

Persze egy kétszeres bajnokcsapatot soha, semmilyen körülmények között nem lehet leírni, de ekkor azért már tisztán kirajzolódott, hogy melyik a jobb, sokoldalúbb együttes. Saját közönsége előtt azért támadásban már többet mutatott a Tampa, de így is inkább csak kiegyenlítetté tette a küzdelmet; hogy mégis sima, 6-2-es sikerrel szépített, annak az az elsődleges oka, hogy ezen a találkozón kijött a kapusok közti különbség, mert az öt kapott gól után lecserélt Darcy Kuemper azért nincs Vaszilevszkij szintjén.

Az egyik legjobb, legizgalmasabb összecsapás a negyedik volt, amelyen ellentétes harmadokat produkáltak a csapatok, az elsőben és a harmadikban a Tampa, a másodikban a Colorado játszott dominánsan, viszont így is 2-2 állt az eredményjelzőn 60 perc után, azaz másodszor következett hosszabbításban, amelyben a fiatalos lendület ismét többet ért a rutinnál. Záporoztak a lövések Vaszilevszkij kapujára, az orosz hálóőr kilencig állta a sarat, majd Nazem Kadri mattolta úgy, hogy a korong beszorult a felső tartó vas és a háló közé, ezért másodpercekig senki nem tudta hol van.

A 3-1-es coloradói előny már előrevetítette a kupa sorsát, ugyanis a finálék történetében csupán egyetlenegyszer, még 1942-ben volt példa arra, hogy innen sikerült fordítani. Az ötödik, ismét denveri meccs azonban tipikus tampai győzelemmel zárult. A kiegyenlített, szoros mérkőzésen rendre a floridaiak szereztek vezetést, utoljára alig több mint hat perccel a vége előtt, utána pedig a Colorado nagy nyomását – Vaszilevszkij remeklésének köszönhetően – átvészelték.

Ez viszont már csak szépségtapasz volt, mert az Avalanche 2-1-re megnyerte a hatodik felvonást, amelyen kiderült, hogy a Lightning támadásban egész egyszerűen nem elég jó, ugyanis hiába várta mindössze egygólos hátrányban az utolsó harmadot, mégis csupán négyszer sikerült eltalálni az amúgy nagyszerűen védő Kuemper kapuját az utolsó 20 percben, pedig ilyen esetekben korábban egyértelmű nyomás alá sikerült helyezni az ellenfeleket.

A 2,5-ös ütött gólátlaggal azért nehéz párharcot nyerni, főleg egy olyan rivális ellen, amely éppen eredményességben a liga egyik legjobbja. De összességében volt ennél nagyobb problémája is a Tampa Baynek. Egyrészt semmiféle ellenszere nem volt a Colorado első két sorára és persze a rájátszás legjobbjának megválasztott Cale Makarra. A hat legjobb támadó – Artturi Lehkonen, Nathan MacKinnon, Mikko Rantanen, Gabriel Landeskog, Nazem Kadri, Valerij Nicsuskin – és a védő létére nyolc góllal és 21 gólpasszal házipontkirály hokis a Colorado 20 találatából 15-öt szerzett.

Az Avalanche egykori legendája, a hivatalosan 2014 nyarán kinevezett Joe Sakic általános igazgató példás építkezésének köszönhetően ért csúcsra. Pedig Jared Bednar vezetőedző első évében, a 2016–2017-es idényben még – némi túlzással – EBEL-szintű csapatként lett sereghajtó a maga 48 pontjával a 82 meccses alapszakaszban. Hiába volt már akkor is keretben fiatal, feltörekvő tehetségként MacKinnon, Rantanen és Landeskog, a Colorado 21 ponttal maradt el a második leggyengébb együttestől is.

A Colorado véget vetett a Tampa Bay uralkodásának (Forrás: nhl.com)

Azóta sorozatban öt rájátszás, az előző három évben pedig a második körös búcsú már elég tapasztalatot jelentett ahhoz, hogy idén bekövetkezzen az az áttörés, amelyet két éve vártak a szakértők. Hogy dinasztia legyen, ahhoz valószínűleg jobb kapusteljesítményre és mélyebb, ezáltal jobb harmadik és negyedik sorra lesz szükség.

Kiemelt fotó: Mile High Hockey