„Az édes víz a medencében sóssal keveredik” – Knézy Jenő legendás vizes közvetítései
Mindig elvállalta a gólszerzőt labdarúgásban, és mindig eltalálta, nem várta meg, míg ráközelít a kamera. Követni tudta a korong követhetetlen sebességét hokiban, és mindenkinél korábban meglátta a gólokat. Nagyon otthon volt a vízilabdázásban is, és nagyon ismerte a szabályokat – a 20 éve, 2003. június 17-én, mindössze 58 évesen elhunyt Knézy Jenő felkészültségét többek között így lehet érzékeltetni. Emlékezetes vizes közvetítéseit elevenítjük fel.
„Négyméteres!” – 1996, Atlanta
Knézy Jenő egyik legnagyobb bravúrja a magyar pólótörténet legemlékezetesebb lefagyásához kapcsolódik. Az 1996-os atlantai olimpia bronzmeccsén férfiválogatottunk az utolsó negyeden belül négy gólos előnyre tett szert az olaszok ellen, de ez kevesebb mint két perc alatt a semmivé olvadt. Benedek Tibor újra és újra vezetést szerzett ugyan, ám az utolsó percben az ellenfél 16-15-re fordított, az utolsó másodpercben pedig már ünnepelte a harmadik helyet. Annyira, hogy 0,2 másodperccel a lefújás előtt – abban a hitben, hogy vége – a kispadról medencébe, a játéktérre ugrott egy cserejátékos, mire Knézy a szabályokat hibátlanul ismerve azonnal négyméteresért kiáltott. Akárcsak Gerendás György másodedző a parton. Megadták, Vincze Balázs belőtte, angol kommentárral meg is nézhető a teljes meccs, a végén a furcsa, számunkra örömteli jelenettel. (A hosszabbítást már nem ajánljuk jó szívvel.)
„Az édes víz a medencében sóssal keveredik” – 2000, Sydney
A XX. század végén 24 évet várt a magyar vízilabdázás arra, hogy újra olimpiai bajnoki címet ünnepeljen. És pontosan ennyit várt rá Knézy is, ami a tökéletesre sikerült sydney-i finálé alatt, 2000. október 1-én a hangján is érződött. Az oroszok elleni meccs az első pillanatától az utolsóig örömjátékot hozott, ehhez méltó közvetítéssel, amelynek legemlékezetesebb mondatai a lefújás után következtek.
„Te jó ég, az a hajrá nagyon bejött”
Jelen tudásunk szerint, Knézy már az 1972-es müncheni játékokon is jelen volt, de csak 1992-ben Barcelonában, a női kajak négyes döntőjén közvetített először magyar olimpiai aranyérmet. 2000-ben Sydney-ben Kovács Ágnes olimpiai aranyérme lehetett számára a következő, bár úszóversenyről jóval ritkábban hallottuk a hangját. A 200 méteres mellúszás döntőjének drámaiságát, a hatalmas hajrá izgalmát élhetjük át vele.
„Micsoda gyötrelmes csata” – 1997, Sevilla
Vízilabdában arra is 20 évet kellett várni, hogy a pólóválogatott Európa- vagy világbajnokságot nyerjen. 1997-ben Kásás Tamás mesterhármasával a sevillai kontinensbajnokságon végre összejött az áttörést jelentő diadal, egy olyan meccsen, ahol több magyar gól nem is született. De az utolsót a legjobbkor, a legváratlanabb pillanatban, a lehető legmesszebbről lőtte Kásás.
„Aki nem látja, bánhatja” – 1994, Komjádi
Bár Újpesten sokan emlegették, hogy Knézy szíve zöld, azért elsősorban piros-fehér-zöld volt. Ez az 1994-es BEK elődöntőjében is kiderült, amikor a lilák a visszavágó hosszabbításában kiejtették a legnagyobb riválisukat, a Posillipót. Az alábbi néhány percben Benedek Tibor lenyűgöző gólpasszát is megcsodálhatunk, a továbbjutást eldöntő pillanatokban.
„Ezt megvernéd, azt hiszem, Dávid, de lehet, hogy én is” – 2000, Sydney
Eddig a hivatalos Knézyt hallottuk, most következzen a nem hivatalos, amivel itthon valószínűleg a legnagyobb sikerét aratta. Amikor az Eric, az angolnaként elhíresült Eric Moussambani – ellenfelei kizárása miatt – egyedül rajthoz állt az ezredforduló olimpiáján a 100 méteres gyorsúszás előfutamában, a riporter még nem sejthette, micsoda két perc vár rá, és hogy a kollégáknak szánt mondatain a fél ország nevet majd. Mint később kiderült, az időnként egy helyben úszó versenyző Egyenlítői-Guineát képviselte.
Kiemelt kép: vasarnap.com
Szerző
