Az egyéniségek diadalát hozta a PSG–RB Leipzig BL-mérkőzés
Sorsdöntő mérkőzésre volt kilátás a Bajnokok Ligája harmadik fordulójában, Párizsban. A Paris Saint-Germain a Manchester City legyőzése után igyekezett megőrizni első helyét a csoportban és fontos lépést tenni a biztos továbbjutás felé az ellen az RB Leipzig ellen, amely az utolsó szalmaszálba próbált belekapaszkodni két vereség után. Ebből végül egy egészen nagy iramú, izgalmas összecsapás kerekedett, amelyet végül ismét a PSG szupersztárjai döntöttek el. Elemzésemben rávilágítok arra, hogy a győzelem ellenére miért nem lehetnek maradéktalanul elégedettek a párizsiak, illetve, hogy miért volt egészen biztató a Jesse Marsch csapatának játéka.
A párizsiak az utóbbi időben éppen egy kisebb hullámvölgyet éltek meg a francia bajnokságban. A kilencedik fordulóban teljesen váratlanul, egy Stade Rennes elleni vereséggel megszakadt a hibátlan szériájuk, majd a következő bajnokin az Angers ellen is csak a legvégén jött Kylian Mbappé győztes találata. A Bajnokok Ligájában ugyan az FC Bruges elleni szenvedős kezdést feledtette a Manchester City elleni győzelem, a mutatott játékkal nem lehettek teljesen elégedettek. A jobb csapat benyomását összességében az angolok keltették, a párizsiak pedig főleg támadótriójuk egyéni képességeiből profitáltak. Ebből a trióból hiányzott a Leipzig ellen Neymar, aki lágyéksérülése miatt nem volt bevethető, helyette Julian Draxler kezdett Lionel Messi és Mbappé mellett, míg a többi mezőnyjátékos posztján maradt a Manchester City elleni felállás. A kapuban ezúttal Keylor Navasnak szavazott bizalmat Mauricio Pochettino.
A vendég lipcseiek két vereség után az utolsó esélyt próbálták megragadni Párizsban. Marsch csapata nagyon nehezen kezdte a szezont, főleg a védekezése volt eléggé gyenge. Apró reménysugarat jelenthetett viszont, hogy amióta Marsch átállt a háromvédős felállásra már egy fokkal stabilabb képet mutatott a csapat. Ezúttal is egy 3-5-2-s felállást választott az amerikai szakember, amelyben a hátsó sort ezúttal is Willi Orbán próbálta összefogni Mbappé és Messi ellen. Bal oldali szárnyvédőként a kezdőcsapat tagja volt Angelino is, akinek ez a poszt szemmel láthatóan jobban állt. Elöl ezúttal a régi, frankfurti formáját kereső André Silva kapott lehetőséget Yussuf Poulsennel szemben a válogatott szünet előtt világklasszis formát mutató Christopher Nkunku párjaként. Szoboszlai Dominik ezúttal nem jutott szóhoz a mérkőzésen.
Biztató lipcsei játék
Egészen intenzíven kezdődött a mérkőzés, ebben pedig nagy szerepe volt a magas, agresszív lipcsei letámadásnak. Ezúttal maximálisan látszódtak Marsch elképzelései a pályán, egész hatékonyak is voltak. A PSG labdajáratásai eléggé esetlegesnek bizonyultak, mivel a vendégek jól lezárták a pálya közepét a széleken pedig a két szárnyvédő – Angelino és Nordi Mukiele – nehezítette meg Achraf Hakimi és Nuno Mendes dolgát. A letámadó szélsőket hátul egy tolódó védősor biztosította, amely ilyenkor egy ide-oda ingázó négyvédős felállásra módosult (a német szakzsargonban pendelnde Viererkette).
A szászok a jó kezdés ellenére a kilencedik percben mégis hátrányba kerültek. Miután Messi enyhén szólva vitatható módon szerelte André Silvát a fellazuló védelem nem tudott mit tenni a lendületbe jövő Mbappé ellen. A balszerencsés momentum ellenére viszont a vendégek nem omlottak össze és továbbra sem adták fel jól funkcionáló játékukat. Voltak is biztató momentumok szép számmal az ellenfél térfelén végrehajtott labdaszerzéseket követően, amikben elsősorban Konrad Laimer jeleskedett a mérkőzésen, az osztrák középpályás 12 szerelési kísérlettel zárta a mérkőzést.
A fellazuló hazai védelem ellen Nkunku előtt is megnyíltak a területek, de ezúttal André Silva teljesítményére sem lehetett panasz. Az összjátékba sokszor hatékonyan kapcsolódott be, megtartotta a védők részéről neki előretett labdákat, miközben mögötte a fürge csapattársai indulhattak be. A hatékony támadójátékkal kapcsolatban mindenképpen megemlítendő még Angelino, aki bal oldali szárnyvédőként – magasabb alappozícióból indulva – jóval szabadabban kamatoztathatta támadókvalitásait. Fontos szerepet játszott az egyenlítő találatban is a 28. percben.
A Leipzig az egyenlítést követően kissé visszább vett a tempóból, de azért még mindig igyekezett viszonylag magasan megzavarni a PSG építkezéseit. A németek ugyan védekezésben stabilabb képet mutattak, mint például a Manchester City elleni mérkőzésen, rések azért időnként keletkeztek a pajzson. A háromfős középpálya ellen például adták magukat az átforgatási kísérletek. A visszamozgó párizsi támadók ellen rendszerint az egyik lipcsei védő lépett ki agresszíven, akár a félpályáig, ez pedig nyilvánvalóan szintén réseket eredményezett Mbappéék számára, bár azért a háromvédős rendszerből adódóan ezek hatékonyabban voltak levédekezhetők. Mohamed Simakan volt talán a védelem leggyengébb pontja. A francia előszeretettel rontott ki a védővonalból viszont ezt sokszor rossz ütemben és fegyelmezetlenül tette, így mögötte Orbánra hárult nagy feladat, hogy korrigálja a hibát.
Az egyéni hibákat megbüntette a PSG
Erős túlzás lenne azt állítani, hogy ezen a mérkőzésen sziporkázott volna a PSG támadójátéka. A vendégek sok esetben hatékony presszingje csak még jobban rávilágított a franciák csapatjátékszintű problémáira. Már a Manchester City elleni mérkőzésről készített elemzésemben is kiemeltem, hogy Pochettino csapata túlságosan a Messi–Mbappé–Neymar hármas egyéni képességeire épít, ami hosszú távon nem biztos, hogy hatásos. Ezen a mérkőzésen a PSG a mérkőzés nagy részében 70% fölött birtokolta a labdát, viszont ez a fölény nagyrészt meddőnek bizonyult. Az első félidő végére és a második félidő elejére a Leipzig átadta a kezdeményezést, viszont ezzel a hazaiak nem igazán tudtak élni. Jellemzően a szélen akadtak meg az építkezések, mivel túlságosan középen tömörültek a támadók. Márpedig a centrumban Verratti egy-két bátor megindulásán kívül nem sok babér termett. Gueye és Ander Herrera teljesen súlytalanok voltak a határozott lipcsei középpályások ellen, nélkülük pedig nem igazán tudott felépített akcióból átjutni az ellenfél térfelére a francia listavezető.
Az 57. percben még égetőbbé vált a hazaiak helyzete, miután a két szárnyvédő – Angelino és Mukiele – koprodukciója jóvoltából előnybe kerültek a vendégek. Kisvártatva Pochettino le is kapta a pályáról a haloványan teljesítő Gueye-t és Herrerát, viszont a helyükön Georginio Wijnaldum és Danilo Pereira sem tudtak sokat dobni a játékon. A párizsiak szerencséjére végül Marsch csapata a segítségükre sietett. A 67. percben Tyler Adams vesztett labdát saját térfelén, ez pedig elég is volt ahhoz, hogy Mbappé passza után Messi – a kapufa segítségét is igénybe véve – egyenlítsen. A fordítást egy büntető hozta el a 74. percben, miután Simakan végső kétségbeesésében a földre vitte a beinduló Mbappét. Miután Messi pimasz módon értékesítette a tizenegyest, a Leipzig találta magát kezdeményező szerepben, viszont már nem tudott újítani, sőt a végén egy kihagyott büntető is kellett ahhoz, hogy ne legyen nagyobb a különbség.
Összegzés
A PSG ugyan vezeti a csoportját, de a mutatott játék közel sem annyira meggyőző. Az FC Bruges elleni első fordulós szenvedés után újra fény derült arra, hogy amint nekik kell kezdeményezniük tanácstalanná válik a támadójáték. Marsch Leipzigje egy pontra talán rászolgált volna, hiszen egyenrangú ellenfele volt a párizsi sztárcsapatnak. A pályán ezúttal már láthatók voltak az amerikai edző elképzelései, az már más kérdés, hogy hosszú távon ez az intenzív futball mennyire lesz hatékony. A jó teljesítmény viszont a bosszantó egyéni hibák miatt nem ért semmit, így a lipcseiek szinte reménytelen helyzetből várhatják a folytatást.
Szerző
