Az egyetemes futball egyik legnagyobbja, Sir Bobby Charlton emlékére

1.

Valódi futballistacsaládba született bele 1937 októberében. Testvérével, Jack Charltonnal együtt nyert világbajnoki címet, anyai ágon a négy bácsikája ugyancsak futballozott, a szintén futballfanatikus édesanyja unokatestvére pedig az a Jackie Milburn volt, aki három FA-kupa-győzelemmel, tizennégy évnyi newcastle-i futballjával és 200 góljával vált a „szarkák” legendás csatárává. 

2.

Az észak-angliai Ashingtonban nőtt fel, saját szóhasználata szerint a „világ legnagyobb szénbányászvárosában”. Édesapja, Robert is bányászként kereste a kenyerét, már amikor nem bunyózott: a „Bokszoló” becenévre hallgató idősb Charlton szabadidejében csupasz öklű bokszmeccseket vívott. Bobby a testvérével, Jackie-vel bunyó helyett a Newcastle és a Sunderland meccseire járt előszeretettel futballt nézni. A mindkét klubban megforduló Len Shackleton, valamint a newcastle-i balszélső Bobby Mitchell vált etalonná.

3.

1953-ban lett a United játékosa, 1954-ben megkötötte az első profi szerződését, 1956-ban, néhány nappal a 19. születésnapja előtt bemutatkozott az első csapatban, a Charlton ellen – nomen est omen –, 1958-ban pedig túlélte a müncheni légikatasztrófát, amelyben nyolc Manchester United-játékos vesztette életét. Köztük a szupertehetség Duncan Edwards – épp miatta támadt kétely Charltonban a profi szerződése megkötésekor, hogy vajon lehet-e valaha annyira jó, mint a repülőszerencsétlenségben 21 évesen életét vesztő csodagyerek. Lett.

4.

A müncheni tragédia emléke egész életét végigkísérte, önéletrajzi kötetét ötven évvel később is úgy kezdte: „Először is, vissza kell utaznunk Münchenig. Anélkül képtelen lennék belekezdeni életem megfejtésébe. Van úgy, hogy egészen enyhén érzem csak, egy paca az egyébként jó hangulatomon. Máskor szörnyű sajnálattal és szomorúsággal tölt el – és bűntudattal, hogy én túléltem, és hogy annyi minden jót megélhettem még.”

Fotó: PhotoEdit / Alamy Stock Photo

5.

1966-ban Aranylabdát nyert, de nem csak azért, mert úgy illett, hogy a vb-címet elhódító angol válogatottból válasszanak valakit, az elismerést alanyi jogon is kiérdemelte. Jó példa erre, hogy a következő két évben egyaránt második lett, előbb a mi Albert Flóriánunk, majd a klubtárs George Best mögött. 1968-ban a BEK-et nyerő United két tagja is a dobogón végzett tehát – joggal. Pedig Charlton a fájdalmas, 1966-os elődöntőbeli kiesés után azt gondolta, sosem emelheti már a magasba a legértékesebb klubserleget. Hanem 1968-ban a United 4–1-gyel intézte el az Eusébio nevével fémjelzett Benficát a Wembley-ben, az első és utolsó gólt a legendás angol jegyezte. Olyannyira kimerült azonban a hosszabbításba torkolló meccs idegi és fizikai igénybevételében, hogy a finálét követően a hotelszobájában háromszor kellett hánynia. Nem is vett részt az ünneplésben.

Fotó: Getty Images

6.

21 éves korában 21 perc alatt szerzett mesterhármast az Egyesült Államok ellen Los Angelesben. Ennél fiatalabban csak Jimmy Greaves és Theo Walcott triplázott az angol nemzeti együttesben. 106 válogatott fellépésén 49 gólt szerzett, amíg 2015-ben Wayne Rooney meg nem döntötte, angol rekordnak számított. 2022-ben aztán Harry Kane azt a csúcsot is átadta a múltnak. 

7.

A szövetségi kapitány, Alf Ramsey az 1966-os vb döntőjében azzal a feladattal küldte pályára, hogy követő emberfogással kísérje Franz Beckenbauert. Charltont az emberfogás gondolatától is kirázta a hideg, annál is inkább, mert korábban sosem csinált ilyet. Hamar kiderült azonban, a németek mélységi szervezője ugyanezzel az ukázzal lépett pályára, azaz hogy egy percre se vegye le a szemét Charltonról. Ennyire hasonlóan gondolkodott a két mester, akik úgy vélték, Charltont, illetve Beckenbauert kell semlegesíteni a remélt győzelemhez. Charlton később elárulta, ezért sem tudot egyikük sem igazán maradandót nyújtani a Wembley-ben rendezett fináléban.

Fotó: Associated Press / Alamy Stock Photo

8.

Ha rövid ideig is, de edzősködött. 1973-ban foglalta el a Preston North End kispadját. Hogy milyen brutálisan nehéz szakma, és bizonyos szempontból mennyire kiszolgáltatott helyzet a tréneré, arról hamar meggyőződhetett: mindjárt az első idényében kiesett a csapattal az élvonalból, a második szezon elején pedig, azt követően, hogy tiltakozása ellenére a klub eladta a csapatkapitány John Birdöt a Newcastle-nek, lemondott a posztjáról. 1983-ban megbízott edzőként egy rövid ideig még segítette a Wigant, ennyiben ki is merült azonban az edzői karrierje.

9.

Képzeljük el, hogy egy szombat reggelen, meccsnapon ráadásul fogja magát Jürgen Klopp, és manchesteri otthonában látogatja meg Marcus Rashfordot, hogy eltársalogjon vele. Lehetetlen? A hatvanas években még nem volt az. Charlton előszeretettel idézte fel az esetet, amikor egy szombat reggel betoppant hozzá Bill Shankly, a Liverpool legendás mestere, hogy eldiskuráljon vele a futball akut kérdéseiről. A saját meccsére induló Charlton egy idő után kénytelen volt Shanklyt a feleségére, Normára hagyni, majd mikor visszatért, Norma asszonyság azzal fogadta: „Nemrég gördült ki a házunk elől a Liverpool csapatbusza…”

10.

Két csapattársával, George Besttel és Denis Law-val alkotta az úgynevezett manchesteri „szentháromságot”. A triót ábrázoló szobornál rengetegen lerótták kegyeletüket, a hármas ma is élő tagja, a Unitedben 237 gólt szerző skót Law maga is megemlékezett az egykori játszótársról:

„Öröm volt vele együtt futballozni. Tudtam, ha nála a labda, megtalál vele, rendre így is történt. A rúgótechnikája káprázatos volt, olyan erővel tudta megrúgni a labdát, hogy a kapusoknak esélyük sem maradt hárítani.”

Az 1963-ban az Old Traffordra szerződő Best mentette meg egyébként Charltont attól, hogy további éveket kelljen a szélen eltöltenie, ahova Busby a csapat érdekeit szem előtt tartva állította. Az északír fenomén érkezésével visszatérhetett a pálya tengelyébe. 

Fotó: scenicireland.com / Christopher Hill Photographic / Alamy Stock Photo

11.

Szomorú különlegesség, hogy az 1966-ban győztes angol világbajnoki keret öt tagjánál is demenciát diagnosztizáltak: Bobby Charlton mellett testvére, Jack, Nobby Stiles, Ray Wilson és Martin Peters is a szörnyű betegségben szenvedett. A világbajnok együttesből ma már egyedül a döntőben három gólt szerző Geoff Hurst él.

Kiemelt fotó: David Burges / Alamy Stock Photo