Az egykori reménység hazatér, hogy ismét nagy célokért küzdhessen

Az igazán hosszú és összetett nevű John Alberto Fernando Andres Luigi Olof Guidetti élettörténete sem épp a hétköznapi eseménysorozat, amit még meg is „fűszerezett” azzal, hogy labdarúgóként, s egykor hatalmas tehetségként próbált megfelelni a vele szemben támasztott elvárásoknak. Az 1992. április 15-én született fiú nagyon fiatalon a labdarúgás szerelmese lett, azonban már ekkor sem épp a legegyszerűbb módon folytatta ezt a tevékenységet.

„Hatéves koromban eldöntöttem, hogy profi labdarúgó akarok lenni, amikor Olaszországot néztem az 1998-as franciaországi világbajnokságon. Nem hozott lázba Svédország, számomra lényegtelenek voltak akkoriban. A két bálványom Roberto Baggio és Christian Vieri volt. Azon a nyáron eldőlt, hogy a futball lesz nálam a középpontban.”

Ekkor csatlakozott az IF Brommapojkarna akadémiájához. Négy évet töltött a fővárosi klubnál, ahol szépen fejlődött, de 2002-ben édesapja munkát kapott Kenyában, az ottani svéd nagykövetségen, így az egész család Nairobiba költözött. Guidetti átkerült az Impala Bromma Boys akadémiájára, majd egy év után a Mathare Youth csapatánál pallérozódott. Utolsó kenyai állomáshelye a Ligi Ndogo együttese volt, ahol már úgy beszéltek róla, mint a jövő nagy sztárjelöltjéről.

„John nagyon elszánt volt. Míg mások szórakozásból játszottak, ő pontosan tudta, mire és miért összpontosít ennyire. Nem csak a hétvégéken múlatta az időt a labdarúgással, hanem látszott, hogy el akar jutni a legmagasabb szintre” – mondja akkori edzője, Ibra Bikalo Musambia.

Nehezen fogadták be, de végül egy lett közülük, s most ő próbálja meg segíteni az afrikai ország labdarúgását (Fotó: eurosport.it)

Guidetti úgy tekint vissza az Afrikában töltött négy és fél évre, mint élete egy nagyon fontos szakaszára. Nem volt könnyű beilleszkednie, mégiscsak egy „tejfölszőke” hajú, fehér bőrű fiú volt, akinek a futball segített egyenlővé válni a többiekkel. 

„Ez az időszak nagyon fontos volt a fejlődésem szempontjából – mind a pályán, mind azon kívül. Mezítláb fociztam Nairobi nyomornegyedeiben, és kapcsolatba kerültem a helyi emberekkel és a kultúrájukkal. Még mindig erős a kapcsolatom Kenyával, és minden alkalommal, amikor visszamegyek oda, mindig szeretettel fogadnak.”

Márpedig nem egyszer visszatért eddig és tervezi ezt a jövőben is, ugyanis egy futballklubot is megvásárolt, amelynek a családja a tulajdonosa. A Blackstars Kibera együttese egy modern edzőközpontot és jól felszerelt, utánpótlás-fejlesztési komplexumot kapott, illetve megkapja azt a jelentős anyagi támogatást is, amely a helyi labdarúgás magasabb szintre emelését tűzte ki céljául.

Visszakanyarodva a gyermekkori időszakára, amikor 2006-ban hazatért a család Stockholmba, John ismét az IF Brommapojkarna akadémiáján kergette a labdát. A 2008-as szezonban már debütált az akkor másodosztályú együttesben, s nyáron le is csapott rá a Manchester City. A 15 éves tehetség Sven-Göran Eriksson kapcsolatai révén került a szigetországi klubhoz, aztán miután az U18-as és a tartalékcsapatban is bizonyított, szeretett volna profi körülmények közt tovább fejlődni, így 2010 nyarán visszatért az akkor már a hazája élvonalában szereplő Brommapojkarnához.

A svéd élvonalba visszatérve ismét bizonyította a tehetségét (Forrás: Twitter / John Guidetti)

A visszatérése után Roberto Mancini megadta neki az esélyt a West Bromwich Albion elleni Ligakupa-mérkőzésen, ám hiába adott ezen egy gólpasszt is, a szigetországban nem termett neki sok babér ezt követően. Egy, a másodosztályú Burnley-ben eltöltött féléves kitérőt követően a szezon második felére visszahívták, hogy bekerüljön a manchesteriek 25 fős Európa-liga-keretébe, de ott már nem kapott lehetőséget.

A hatalmas tehetségként kezelt Guidettinél – az Olaszországból Svédországba költöző nagyapja miatt – egy ideig fennállt a lehetősége annak is, hogy az Azzurri színeiben fog majd villogni – függetlenül attól, hogy korosztályos szinten még a skandináv csapatokban szerepelt. A már említett gyermekkori emlékek miatt érezte, hogy a „hősei” után ő is az olasz csapatot válassza, de aztán másként döntött: 2012-ben debütált a svéd válogatottban, és ezzel ez a nyitott kérdés le is zárult.

A 2011-es nyár arról szólt, hogy a fejlődésének megfelelő helyet találjanak számára, ahol megkapja a szükséges játékidőt. Az édesapja meg is egyezett a holland Twentével, hogy hozzájuk igazol majd a fia. Azonban a fiú erről másképp gondolkodott, s a májusi, hollandiai látogatás ellenére június elején hároméves hosszabbítást írt alá a Manchester Cityvel, amiben benne volt, hogy a következő szezonra kölcsönben távozhat. A manchesteriek le is szerveztek egy rotterdami lehetőséget, így a 2011/12-es idényre a Feyenoord vette kölcsön. Itt tudott először igazán magas szinten bizonyítani. Rotterdamban 23 bajnokin húsz gólt szerzett és hat előkészítést is jegyzett, s megannyi rekordot állított be.

„Forró vérmérsékletű vagyok, aki nehezen fogadja el a vereséget. Amikor a Brommapojkarna utánpótlás-csapataiban játszottam, sokat vitatkoztam a játékvezetőkkel, de olykor az edzőimmel is. A csapattársaim »különlegesnek« hívtak, mert mindig 110%-ot tettem bele a munkába. Mindig a győzelemért játszottam, minden ellenféllel szemben, edzésen és a meccseken is. Az öltözőben viszont szeretek viccelődni. Néhányan a Feyenoordnál azt mondták: »John, te őrült vagy«. Hadd legyek egy kicsit őrült. Ha fel akarsz jutni a csúcsra, akkor egy kicsit bolondnak is kell lenned. Csak nézd meg a legjobb játékosokat, mint Zlatan Ibrahimovic vagy Mario Balotelli. Valóban nem hétköznapi srácok” – mesélte a hollandiai időszakában.

Sorozatban három hazai bajnokin tudott triplázni, amire csak az amszterdami Cees Groot volt képes, de nála fiatalabban csak Johan Cryuff, Marco van Basten és Wim Kieft tudott háromszor is mesterhármast jegyezni egy szezonon belül, míg a klub színeiben ez korábban Dirk Kuytnek sikerült. A jól csengő nevek alapján azt gondolhattuk volna, hogy ő lesz a következő korszakos szupersztár csatár, de egy rejtélyes vírusos fertőzés miatt a jobb lába begyulladt, ami miatt alig érezte ezt a végtagját. Casper van Eijck, a Feyenoord orvosa azt javasolta, hogy térjen vissza Manchesterbe, essen át még több vizsgálaton, mert ők nem tudtak megoldást találni a problémára. A csatár helyzetére a szigetországi orvosok sem találtak más megoldást, csak a pihenést tudták javasolni. Közel egy évre esett ki, s amikor visszatért, már közel sem ugyanaz a játékos volt.

Veszített a robbanékonyságából, a sebességéből, és a régi, mindent bevállalós stílusát is elengedte, féltve a lábát. Ez pedig teljesen megtörte a karrierjét, amely még éppen, hogy csak kibontakozóban volt. Legnagyobb sikereként a 2015-ös U21-es Európa-bajnokság megnyerését lehet felhozni, amelyen fontos szereplője volt a svéd együttesnek, de ahhoz képest, hogy néhány évvel korábban mit vártak tőle, itt is már csak egy volt a sikeres csapatban, nem pedig a vezéregyéniség, ami akár lehetett is volna belőle.

Ezek után megjárta Skóciát, ahol bajnok és kupagyőztes is lett a Celtic színeiben, lehúzott jó néhány évet a spanyol élvonal két csapatában (Celta Vigo, Alavés), illetve tett egy kiruccanást Németországba (Hannover), de nem biztos, hogy elégedett lesz valaha is azzal, amit elért, mert ez elég mesze van attól, ami lehetett volna belőle. Most viszont eljött az idő számára, hogy hazatérjen és Stockholmban játsszon. Az AIK tavaly ezüstérmes lett, idén pedig szeretné elhódítani története 13. bajnoki címét, amiben a szezon második felében már Guidetti is segítségükre lehet, tovább erősítve Bartosz Grzelak keretét.

Kiemelt fotó: Twitter / AIK