Az élet a legjobb rendező, avagy a német Sunderland ’Til I Die

A Netflix a Sunderland ’Til I Die-jal a kultikus, míg a Drive to Survive-val a legnépszerűbb sportdoku címre joggal pályázik, de az Amazon All or Nothing szériája vált egy önálló branddé, amely az elmúlt szűk évtizedben számos különböző sportág öltözőjébe engedett betekintést. Ennek a nem hivatalos tagjaként tekinthetünk az Inside Borussia Dortmundra és az FC Bayern: Behind The Legendre.

Az utóbbi folytatásaként vagy spin-offjaként is kezelhető a német futballválogatott katari szereplését és az odavezető utat feldolgozó alkotás, hiszen erős átfedés van a szereplőgárdában, illetve a bajorokról szóló sorozat minden epizódja valamennyi időt szánt Hans-Dieter Flick távozására és a német válogatott élére történő kinevezésére.

A Német Labdarúgó-szövetség (DFB) és az Amazon együttműködéséről az első információk tavaly áprilisban láttak napvilágot. Ezek alapján 2022 márciusától kezdődően három kamera rögzítette az összetartásokat, és a cég ezért cserébe öt- és hatmillió euró közötti összeget utalt át a szövetségnek, ennek állítólag egy harmadát a játékosok között osztották szét. A tervek egy hatrészes sorozatról szóltak, abban az esetben, ha begyűjtik az ötödik világbajnoki címet, ám végül a katari kaland mellett a sorozat is rövidebbre sikeredett.

Flick bálványának leomlása

A fentebb említett bayernes széria Hansi Flicket, mint a majdnem tökéletes edzőt ábrázolja, akinek nagyobb problémát okoz a sajtótájékoztatókon az újságírók kérdésére válaszolni, semmint egyszerre három középhátvéd kidőlése vagy gyorsan bekapott két gól után talpra állítani csapatot. Ez a máz percről percre olvad le a négy rész során.

Itt elsősorban nem a mémmé váló, a ludak repülését bemutató motivációs videóra kell gondolni, mert a mentális felkészítés terén kívülállóként a sötétben tapogatózunk, eredményből elemzünk és szerencsésebb végkifejlet mellett ezt a valóban kínos jelenetet pont annyira zseniálisnak aposztrofálnánk, mint Mikel Arteta gyerekrajzát az arsenalos All or Nothingból vagy Dárdai Pál Piroska és a farkas című szerepjátékát.

A magyar válogatott ellen Flick félidei beszéde lényegében arról szólt, hogy egy kőegyszerű futballt mutató csapat lefocizza őket, míg a Costa Rica elleni meccsen a rettentően testidegennek ható őrjöngése során vakoknak nevezte a közép-amerikaiakat. Ez a riválisokat kritizáló, becsmérlő felfogás lehetséges, hogy egy győzelmet győzelemre halmozó együttes élén hatékony motivációs eszköz, de egy olyan csapatot vezetve, amely a saját mércéje szerint kudarcot kudarca halmozott az ezt megelőző években, inkább tűnik kontraproduktívnak.

A szövetségi kapitánynak szakmai kérdésekben is komoly gondjai adódtak, hiszen görcsösen kereste azokat a játékosokat, akik képesek kiegészíteni a müncheni magot és nagyon nehezen ültette kispadra a legnagyobb edzői sikereiben szerepet vállaló labdarúgókat. Szinte a vb-startig húzta az Ilkay Gündogan–Leon Goretzka duó közti választást. A kamerák megörökítették azt a pillanatot is, amikor a döntését közli az érintettekkel. A japánok ellen a csalódott Goretzkának azért csereként csak megadva a lehetőséget az addig kontrollált összecsapásból generált egy adok-kapok találkozót, amiből végül rosszul jöttek ki a németek.

Hasonló dilemmaként jelenítették meg a Niclas Füllkrug esetét is. Flick egymás után próbálgatta a jelölteket a csatárposzton, mígnem jött egy fél évvel korábban még másodosztályban focizó, alkatra klasszikus center, aki az összjátékba is be tud szállni és a vidám, őszinte karakterével pillanatok alatt elfogadtatta magát az öltözővel. Füllkrug viszont bármit is csinálhatott, a kapitány mindössze a szupercsere szerepkörében vette számításba, akire záporozhatnak a beadások. Játékának a lebutítását viszont nem magával Flickkel beszélte meg – aki nagyon látványosan próbálta jelezni, hogy ő mindenki gondjait szívesen meghallgatja –, hanem a videóelemzőhöz fordult, aki helyeselte az észrevételeit, de döntési jogköréből adódóan sokat nem segíthetett a csatár helyzetén.

Hol vannak az igazi karakterek?

Nico Schlotterbeck előbb az SC Freiburg, majd a Borussia Dortmund színeiben is a tetteivel, valamint viselkedésével vezérként nézett ki a pályán, de a sorozat alapján egy rendkívül introvertált személynek tűnik, akinél nehéz eldönteni, hogy a szülinapi köszöntésekor vagy a nyitókörös vereség elemzésekor volt nagyobb zavarban. Utóbbi esetben Flick tőle várta a választ, miközben az egész csapat az ő helyezkedési hibájának eredményét figyelte a kimerevített képen.

Schlotterbeck akár csak egy átlagos diák, csöndben meghúzta magát és várta, hátha lesz egy szorgos tanuló, aki kihúzza a pácból, végül ez a személy Thomas Müller lett.

A némán figyelők közötti legnagyobb név Manuel Neuer, aki a csapatkapitányi tisztsége ellenére készséggel átadta a meccs előtti öltözői beszédek lehetőségét is a magát arra érdemesnek találó csapattagoknak. Természetesen vannak kapitányok, akik szimplán a pályán nyújtott teljesítményükkel szolgálnak rá a karszalagra, de az elmúlt tornákon mutatott teljesítmény alapján itt inkább a szalag tartotta Neuert a kapuban.

Utólag okos az ember?

Neuer egyetlen valódi véleménynyilvánítása a One Love-karszalaghoz köthető, amivel leginkább a válogatottól eltávolodó, a katari világbajnokság bojkottját szorgalmazó szurkolókat próbálták megfogni. Az ügy kezelése azonban sokkal többet mond el a szövetségről, mint a játékosokról. A Flick-éra kezdetén a szövetségi kapitány kijelentette, hogy bármelyik stábtagot a nap 24 órájában kereshetik, bármilyen problémával. Ebből jutott el odáig a történet, hogy Neuert és csapatot is sikerült kellemetlen helyzetbe hozni azzal, hogy nyilvánosan kiállt a szimbólum viselése mellett, majd másnap a DFB felsőbb nyomásra visszakozott, ezzel csak nagyobb PR-katasztrófát okozva.

Ebben a feszült helyzetben nem a szövetség marketingrészlege szolgált konkrét, egyenes válasszal és nem is a csapatfőnök, a kamerát állandóan kereső Oliver Bierhoff ült ki egy sajtótájékoztató keretében ezt közölni, hanem Kimmichtől érkezett egy őszinte kifakadás.

„12 éve ítélték oda Katarnak a világbajnokságot, akkor 15 éves voltam. Ennek ellenére még most is erről kell beszélnem, miközben nem mi, játékosok döntünk a torna helyszínéről”

– mérgelődött a Bayern München játékosa.

Ez az utólagos okoskodás jellemezte a felkészülést is. Flick csak a torna közben kezdett szabályokat hozni a késésekre, amiknek egyébként nem volt foganatja, illetve panaszkodni az önként választott teljes izolációra és sajtótájékoztatókkal járó háromórás kiruccanásokra, ahová emiatt a spanyol találkozó előtt a szabályokat megszegve egyedül érkezett, ami az újságírók és csapat kapcsolatát tovább rontotta.

A pályán bukás, egyébként siker

Nem tudni, hogy a válogatott rutinos, ugyanakkor amatőrnek ható stábja, egyes labdarúgók új oldalról való bemutatása, vagy a negatív végkifejlet vonzotta be a nézőket, de az Amazon elégedett a számokkal és a DFB is nyitott a folytatásra, hátha sikerül a rossz imázson javítani a hazai Európa-bajnokság alkalmával.

Már csupán az a kérdés: egy újabb bukás szólna nagyobbat, vagy ha Julian Nagelsmann a rosszul végződött Bayern-kaland után eredményes lenne a válogatottal.

Kiemelt fotó: Prime Video